A rovat kizárólagos támogatója

Igaz, hogy akinek elveszik az életlehetőségeit, az el fogja hagyni az otthonát. Az is igaz, hogy ott kell segíteni az embereken, ahol élnek. Csak az a kérdés, hogy tényleg ezt tesszük-e: hogy a fékezői, vagy inkább az okozói vagyunk-e a válságnak.

A miniszterelnök néha igazat mond. Nem mindig, de olyankor például igen, amikor azt mondja, hogy Európába – azon belül Magyarországra is – akár éveken belül megindulhat az igazán tömeges migráció. Abban viszont nincs igaza – nagyon nincs –, amit ennek a rémképként felrajzolt népvándorlásnak az okairól mond: hogy akik jönnek, azok „kizárólag a jobb élet reményében” és/vagy a muszlim invázió keretében jönnek majd. Utóbbi már csak azért is ostobaság, mert a Földközi-tengeren át hajókkal, csónakokkal, tutajokkal érkezők döntő többsége Afrikából jön, Afrika pedig keresztény többségű kontinens. Az afrikai menekültek többsége keresztény – amúgy igen gyakran a mohamedánok vagy a törzsi vallások hívei elől menekülnek –, Magyarországon jelenleg is több tucatnyi fekete bőrű afrikai pap szolgál. Ami pedig a jobb életet illeti, az bizonyos értelemben igaz, de csak úgy, ha mellétesszük, hogy esetükben a „rosszabb élet” tömeges nemi erőszakot, rabszolgaságot, üldözést, agyonlövést, agyonverést, éhezést, gyilkos járványokat stb. jelent.

A migráció legfőbb kiváltó oka az élelmiszer- és vízhiány és az erőszak.
Azért „és”, mert az erőszak legtöbbször a romló életfeltételekre, a szűkülő erőforrásokra vezethető vissza. Az életfeltételek romlása és az erőforrások szűkülése pedig általában arra, amit az ember a klímaváltozás érdekében művel.
„Nincs közünk hozzá” – nagyon könnyű kimondani, amikor például arról hallunk, hogy egy törzs, egy nép, netán egy fegyveres magánhadsereg elkerget valakiket a földjükről valahol Afrikában vagy Ázsiában. De tényleg nincs közünk hozzá?

A földrablás leggyakoribb oka az energiahordozók és ásványkincsek bányászata.
Magyarország biztosan nem használ olyan olajat, amit konfliktuszónákban, az őshonos lakosság elüldözése árán hoztak a felszínre? A légitársaságok sem, amelyeknek a gépeivel repülünk? És a gyárak, amelyeknek a gyártmányait megvásároljuk?
A második leggyakoribb ok a mezőgazdaság, főként a nagytáblás gazdálkodás terjeszkedése, ami miatt erdőket irtanak ki és égetnek, falvakat és családi gazdaságokat számolnak föl, elsősorban Afrikában és Dél-Amerikában.

Afrikában húsznál több olyan ország van, ahol a termőföld százalékokban mérhető hányadán kínai cégek állítanak elő élelmiszert Kína számára. Kína azért vesz részt – a leggátlástalanabb kolonialista eszközökkel – az afrikai földrablásban, mert odahaza nincs elég termőföld: eleve kevés volt, és ami volt, annak a jelentős részét is elszennyezték az elmúlt évtizedek erőltetett iparosítása (a Kínában nekünk gyártott telefonok, akkumulátorok, autóalkatrészek, ruhák, cipők gyártása), illetve a környezetre a legkárosabb iparágak Európából történő odatelepítése miatt.

Egészen biztos, hogy ebben vétlenek vagyunk?
Dél-Amerikában a pálmaolaj-ültetvények és az óriás legelők létesítése a földrablás fő motivációja. Mi nem használunk pálmaolajat? Nem fogyasztunk dél-amerikai marhahúst? (A magyar kormány most állapodott meg Brazíliával arról, hogy a magas hazai húsárakat brazil marhahúsimporttal fogja letörni. Ennek nyilván a magyar gazdák sem örülnek felhőtlenül – de vajon a brazil marhahús kalóriatartalmának a hányszorosát fogják elégetni és a légkörbe juttatni, amíg az egykori erdők, pampák, tanyák vagy falvak helyén legeltetett marhákból készült húsáru Magyarországra jut?)

A hivatalos Magyarország – az Orbán-kormány – támogatja a világ jelenlegi legnagyobb földrablójának, Kínának az explicit módon gyarmatosító politikáját, jóban van a klímakrízist tagadó és az Amazonas-menti őserdő újbóli pusztítását engedélyező brazil hatalommal, az erdőterületekkel – főként a pálmaolaj-ültetvények érdekében – hasonlóan bánó, egyébként kétkezi gyilkos Fülöp-szigeteki elnökkel, és még jó néhány klíma- és emberellenes diktátorral világszerte (említhetjük nyugodtan Vlagyimir Putyint is: Oroszországban ugyanúgy balszerencsét jelent a helyi lakosságra nézve, ha valahol olajmezőt, uránt, földgázt találnak, mint a legnyomorúságosabb banánköztársaságokban).

A 2050-ig szóló uniós klímaprogram – amelyet Orbán Viktor megvétózott – többek között arról is szól, hogy kiszállunk (mármint az egész EU kiszáll) ezekből az éghajlatvédelmi szempontból fenntarthatatlan, sötét bizniszekből. A program egyik kulcsfogalma a „nulla nettó üvegházgáz-kibocsátású gazdaságra való átállás” – ez immár nem azt jelenti, hogy a szennyező, környezetpusztító ágazatokat illetve termelési fázisokat Európán kívülre telepítjük (olyan folyamatokat indítva el, amelyek egyik közvetlen vagy közvetett következménye a tömeges migráció), hanem azt, hogy az európai fogyasztók által fogyasztott termékeknek és szolgáltatásoknak a teljes életciklusukra nézve nulla kibocsátásúaknak kell lenniük. „Az EU-nak elő kell mozdítania a jelenlegi fenntarthatatlan kibocsátáscsökkentési pálya irányának megfordítását célzó szakpolitikák és fellépések világszerte történő alkalmazását, és biztosítania kell az egész világra kiterjedő, alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövő irányába történő rendezett átmenetet” – többek között erre mondtak nemet a mi bölcs vezetőink. Márpedig az úgy nem megy, hogy szörnyülködve nézzük a tengeren átkelő zsúfolt lélekvesztőket, drukkolunk Salvininek, hogy ne hagyja őket kikötni, de közben sokat teszünk azért, hogy ahonnan ezek az emberek elindulnak, ott a jövőben se lehessen emberhez méltó életet élni.

A világ „összenőtt”: amit veszel, hallgatsz vagy lájkolsz, az valahol valaki másnak az életébe, a szabadságába, az egészségbe kerülhet, ha nem vagy elég megfontolt – és lehetséges, hogy az illető inkább elmenekül a biztos halál vagy a bizonytalanná tett jövő elől. A „Nem a problémát (a menekülteket) kell idehozni, hanem otthon kell nekik segíteni” kormányzati álláspont jól hangzik, csak a mi kormányunk pont az ellenkezőjét csinálja. Nem azt jelenti ugyanis, hogy templomokat, stadionokat vagy akár kórházakat kell építenünk nekik – bár adott esetben az is jól jöhet -, hanem elsősorban azt, hogy nem veszünk részt azokban a társadalom- és környezetpusztító machinációkban, amik miatt el kell jönniük otthonról. A kínai tornacipő és telefon, a dél-amerikai marhahús, a más kontinensekről idehozott olajból készült benzin stb. relatív olcsóságának az (is) az ára, hogy az előállításuk következtében emberek fognak elindulni a kifosztott, elszennyezett világrészekből a fejlett világ felé. Ha az egyikhez ragaszkodunk, akkor a másikat is tudomásul kell vennünk: Európának nincs annyi olaja, gáza, ásványkincse, élelmiszere, amennyit az európaiak elfogyasztanak, és az európai fogyasztók jelentős része (nem csak a szegényebbek) nem hajlandó annyit fizetni az árukért, amennyibe azok európai előállítása – itteni nyersanyag és munkaerő használata, az európai munkajogi és környezetvédelmi előírások betartása – kerülne. A saját természeti erőforrásaink végességét már nagyjából beláttuk, ezért most elvesszük onnan, ahol még van – aztán csodálkozva nézzük, ha egy menekültekkel megrakott hajó felbukkan a partjainknál. És az igazán durva változás – a gleccser táplálta folyók elapadása, a tengerek kiáradása, a szigetek és tengerpartok elöntése, a kontinensek belső területeinek kiszáradása – még el sem kezdődött.

Franciaország. Kiszáradóban a Loire folyó. 2019 július

„Az emberek mindenütt az Isten ujját keresik, aztán ha meglátják, nem veszik észre. Van egy kísérlet: egy ketrecbe zárt madárnak a legváratlanabb időpontokban adnak enni. Egy idő múlva elkezd úgy viselkedni, mintha elment volna az esze. A madár a maga módján okos, rendszert keres a rendszertelenségben. Azt gondolja, hogy amit akkor csinált, amikor enni kapott, azt kell tennie az eledelért. Akkor is, ha éppen a szárnya alatt volt a feje. Ilyen az ember is: jeleket keres ott is, ahol nincsenek, és azokhoz próbálja igazítani a viselkedését. Nem csoda, ha bolondságokat művel (…) De előfordul, hogy tényleg láthatóak a jelek, és olyankor nem tehetünk úgy, mintha nem látnánk. Először nagyon megritkulnak a rovarok, de azt még nehéz lesz észrevenni. Ha autóval jársz, akkor meglátod, mert bármennyit vezetsz, nem lesznek szétkenődött bogarak a szélvédő üvegén. Lesz néhány, de sokkal kevesebb, mint amit megszoktál. Aki nem a városban él, annak a méhek hiánya tűnik majd föl legelőbb, meg a lepkéké. Lesznek még virágok, de már nem száll rájuk semmi, üres lesz a levegő. És a zúgás… Az a zsongás, ami a nyári rétek fölött hallatszik, nem lesz többé. Megváltoznak az állatok szokásai. A harkályok nem kopácsolnak többé a fákon, mert nem lesznek bábok a kéreg alatt.
– Mit fognak akkor enni?
– Magokat. Kivájják a magot a barackból, lyukat vésnek a barackmagba, és megeszik a belsejét. Harkályok százai fogják ellepni a kerteket barackérés idején, mert nem találnak máshol táplálékot a fiókák fölneveléséhez. Aztán eltűnnek a fecskék és az énekesmadarak. A rovarok miatt fogyatkozik meg a számuk, mert ha kevesebb a táplálék, akkor a fecskék kevesebb tojást raknak. Ha azt hallod, hogy kevés a fecske, tudhatod, hogy eljött az idő. Akkor hamarosan útnak indulnak majd az emberek. Emberek milliói, egész országok kelnek útra. Amikor melegebbé és szárazabbá válik az éghajlat, minden faj vándorolni kezd. Az élet követi a változást. Minden élet, ami mozdulni tud. Nem csak a madarak, a fák is. Ami mozdulni tud, az elvándorol. Még a fák is elmennek.
– A fák? Hogyan tudnak vándorolni a fák?
– Nem a fa vándorol, hanem az erdő. A fák a déli erdőszélen elszáradnak, északon meg újak nőnek. Ha nincs az útjában akadály, az erdő egy évtized alatt száz métert is megtesz. Ugyanígy viselkednek az emberek is.
– Akkor akadályokat kell építenünk?
– Kétmilliárd ember elé nem lehet akadályt építeni (…) De az élet… Az élet megmenthető. Az ember okos, már többször visszafordult a szakadék széléről. Újra kell tanulnunk mindent (…) Nem tehetünk úgy sem, mintha katasztrófaturisták lennénk, akiknek semmi közük az egészhez, mert bármikor hazamehetnek. Nem mehetünk sehová.”

Az idézetek forrása: Hargitai Miklós: És bocsásd meg vétkeinket. A jogokkal a kiadó rendelkezik.

Kapcsolódó anyagok:

A növények tehetnek mindenről

2 millió embert űzött el otthonából a klímaváltozás 2018-ban

A kizsigerelt termőföldek és a klímaváltozás

Alkalmazkodás a várható klímakatasztrófához

Európa bezöldült – Magyarország nem

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek