Fodor Gábor megerősített zöldhatóságot és kemény érdekérvényesítést ígér. “Arra is van példa, hogy a GKM-mel folytatott párharcokból mi kerülünk ki győztesen, például nemrég sikerült meggátolnunk a kamionstop enyhítésének ötletét, és nem fogunk könnyen engedni más ügyekben, például a betétdíjak kérdésében sem.”
– Az Ön személyében immár a negyedik “nem szakértő”, illetve “nem szakpolitikus” vezetőt küldi az SZDSZ a minisztériumba. Nem sínyli meg ezt a káderpolitikát a minisztérium szakmai munkája?
– A minisztériumok vezetése politikai feladat, amit szerintem, és a komolyabb demokráciák példája szerint is a legjobb politikusokra bízni. Én politikus vagyok. A feladatom a politikai irányítás, a szakmai kérdésekben pedig az apparátusra számítok. Egyébként eddig sem szakmai okok miatt érte bírálat a tárcát, hanem a kormányon belüli súly és sokszor az akarat hiánya okán – ezen mielőbb szeretnék változtatni.
– Nem találkoztunk még senkivel, aki megalapozott és védhető döntésnek tartaná az Örségi Nemzeti Park tavalyi beolvasztását. Tervezi esetleg ennek a lépésnek a felülbírálását?
– Ezekben a napokban zajlik a minisztérium és a háttérintézmények munkájának áttekintése, amire már a miniszterjelölti parlamenti meghallgatásomon ígéretet tettem. A vizsgálatnak épp az az egyik feladata, hogy megkeressük az orvoslásra váró problémákat. Ezek egyike lehet az őrségi és fertő-hansági nemzeti park összevonásának ügye is. Nincs olyan korábbi döntés, amihez mindenáron ragaszkodnék, és nincs olyan módosítás, amit eleve kizárnék.
– Igen sok kritika éri mostanában a tárcához tartozó zöldhatóság munkáját. Milyennek ítéli az átszervezés, az egységes hatóság kialakításának mérlegét, van-e eléehetőség a hatósági munka megerősítésére?
– Amit az előző válaszban elmondtam, az erre a kérdésre is érvényes: a hatósági munka hatékonyságát meg kell vizsgálni. Itt azonban már a továbbfejlesztés iránya is megfogalmazódott: mindenképpen létszámfejlesztést szeretnék a zöldhatóságnál, mert egy folyamatosan zsugorodó állománnyal nem lehet ellátni a hatósági feladatokat, és nem lehet visszaszerezni a környezetvédelem tekintélyét. A szándékom látszólag ellentétes a közigazgatásban zajló folyamatokkal, de azért nem példátlan: az APEH-nél is elindult a hatóság megerősítésének folyamata. Ebben a kérdésben az SZDSZ-nek – már csak a most megfogalmazott környezetvédelmi prioritások miatt is – mellém kell állnia.
– A zöldtárca jogszabályalkotó munkája a gyakorlatban igen sokszor a gazdasági vagy a pénzügyi tárcával folytatott erőpróbákból áll. Milyen esélyei vannak ezekben az ügyekben a minisztériumnak az ismert erőviszonyok között?
– Ez nem a mi specialitásunk, a többi minisztériumnak is meg kell küzdenie a maga mozgásteréért. De egy jól működő kormányzatban nem lehet az a rendező elv a tárcák közötti forráselosztásnál, hogy ki kiabál hangosabban. A kormánynak kell hogy legyenek preferenciái, és amíg az SZDSZ a kormányban van, ezek egyike a környezetvédelem kell hogy legyen. Ahhoz hogy több pénzt és több teret kapunk, jó érvek kellenek, ezért hamarosan létrejön a tárcán belül egy költségvetési csoport, amelynek az lesz a feladata, hogy megalapozott, a konvergencia-programot nem veszélyeztető programokat tegyen le a PM asztalára. Arra is van példa, hogy a GKM-mel folytatott párharcokból mi kerülünk ki győztesen, például nemrég sikerült meggátolnunk a kamionstop enyhítésének ötletét, és nem fogunk könnyen engedni más ügyekben, például a betétdíjak kérdésében sem.
– Az Ön elődje évindító sajtótájékoztatóján az idei célok között említette a bioüzemanyagok gyártásának és használatának elősegítését. Várható e téren érdemi előrelépés az év hátralevő részében?
– Én is tisztában vagyok vele, hogy az ország energiagazdálkodása nem megfelelő, mivel jelenlegi formájában nem fenntartható. Európában ma ez az első számú politikai kérdés, és nekünk is meg kell rá találni a saját válaszunkat. Hivatalba lépésemkor az első teendőim egyike volt az erre vonatkozó projektmunka elindítása, illetve egy találkozó megszervezése a főpolgármesterrel annak érdekében, hogy a BKV tegyen meg mindent a bioüzemanyag-használat bevezetéséért. Ahhoz, hogy a jelenlegi gátakat áttörjük – az autózásban és a tömegközlekedésben is –, szemmel láthatóan politikai nyomás kell, mert régóta meglévő gazdasági érdekviszonyokat kell átrendezni. Én ennek a nyomásnak a kifejtésére kész vagyok.
– A Greenpeace nemrég napok alatt elintézte, amire a magyar környezetvédelem öt év alatt nem volt képes: mintát vett a Rábából, bebizonyította a szennyezés tényét, lépéskényszerbe hozta az osztrák közigazgatást. Nem érzi úgy, hogy ez súlyos kritika mindazokkal szemben, akik az üggyel eddig hivatalból foglalkoztak?
– A magyar hatóságok minden nap mintát vesznek a folyóból, az adatok évekre visszamenőleg rendelkezésre állnak. A Greenpeace nagyon ügyesen médiaeseményt csinált a mérésből, aminek örültem, mert minden segítség jól jön. De egy vízügyi hatóság nem dolgozhat így, nem is ez a feladata. A szennyezés kérdését azonban mindenképpen rendezni fogjuk, legkésőbb szeptemberig az asztalomon lesznek a konkrét megoldási javaslatok, az osztrák fél részéről is.
– A szentgotthárdi szemétégető, illetve a verespataki aranybánya ügyében készül-e az eddigieknél keményebb érdekérvényesítő lépésekre a minisztrérium?
– Igen, bár a két problémát külön kell választani. Az osztrák oldalon épülő égető esetében van remény környezetvédelmi szempontból elfogadható technológiai használatára, míg ez a ciános bányászati eljárásnál eleve kizárt. Az égető ügyében most főként arra törekszünk, hogy a létesítmény ne kerüljön túl közel Szentgotthárdhoz, illetve a most felépült élményfürdőhöz. Verespatakon az adhat reményt a rendezésre, hogy a törvényhozás elfogadott egy törvényjavaslatot a ciános technológia betiltásáról. Ha ez törvényerőre emelkedik, az elejét veszi a két ország közötti további környezeti konfliktusnak.
