Hirtelen fellángolt a hosszú ideje tartó vita az óceán fenekén található, ritka földfémek bányászatával kapcsolatos tervekről. Éveken keresztül csak a környezetvédő csoportok tiltakoztak a mélytengeri fémek felhozatalának ötlete ellen, de most a BMW, a Volvo, a Google és a Samsung is belépett a moratóriumot szorgalmazók táborába. Más típusú akkumulátort kellene gyártani?
A hatvanas években kidolgozott koncepció lényege, hogy a több mérföld mélységben lévő krumpli-méretű kőzeteket felhozzák az óceánok fenekéről. Az értékes, ásványi anyagokban gazdag göbök egy újfajta aranyláz forrása lehetnek, amelyek évszázadokig elláthatnák a világ gazdaságát. Magas kobalt és egyéb fémtartalmuk miatt nem csoda, hogy nagy az érdeklődés is irántuk, hiszen többek között kiváló alapanyagot nyújtanak akkumulátorhoz, amelyek a vágyott szén-dioxid-mentes gazdaság elektromos járműveket működtetik.
A mélytengeri bányászati moratóriumot illetően több vállalat is hiába érvelt amellett, hogy az óceáni gyakorlat fenntarthatóbb, mint a szárazföldön. Már jónéhány -többségükben kormány által támogatott – vállalkozás feltérképezte a Csendes-óceán és az Indiai-óceán hatalmas területeit, hogy felmérje a bányászati realitásokat. Néhányuk már ki is fejlesztette a tengerfenéken áthaladó óriási robotgépek prototípusait, amelyek összegyűjtenék a kőzeteket és a felszínen lévő hajókhoz vezetnék ki őket.
Claudia Becker, a BMW fenntartható ellátási láncok vezető szakértője elmondja, mi késztette az autóóriást arra, hogy a mélytengeri fémek használata ellen döntsön.
„Attól félünk, hogy mindennek, amit odalent csinálunk, visszafordíthatatlan következményei lehetnek” – mondta a szakértő. „Amiket most fel akarunk hozni, azok több millió év alatt nőttek oda, ahol most vannak. Ha elmozdítjuk őket, nem is látjuk át pontosan a következményét, nem tudjuk, hogy hány faj függ tőlük és mit jelent ez valójában” Nem tudunk eleget, a kutatás is csak most kezdődik el, túl nagy a kockázat.
Míg a szárazföldi bányákat már jól értjük, függetlenül attól, hogy néha gyermekmunka, erdőirtás vagy épp szennyezés híre lengi körül őket, de legalább ellenőrizhetők és a már elvárt, magas színvonalon működnek.
„Az óceán mélyén még nincsenek eszközeink sem ezek értékelésére.”
Úgy véli, hogy a mélytengeri bányászat elkerülhető az alternatív, kevésbé káros fémek felé fordulással, elsősorban kevesebb ásványi anyagot igénylő akkumulátorok tervezésével és egy sokkal jobb újrahasznosítású körforgásos gazdaság fejlesztésével.
Ahogy az NRGREPORT korábbi cikkében írta, az IEA véleménye szerint is ki kell vennie az autóiparnak a Párizsi Klímaegyezmény céljának elérésből a rá eső részt. Az elektromobilitás gyors terjedése és a belsőégésű motorok hatékonyságának javítása mellett a szervezet a kisebb méretű autók felé való elmozdulást is szorgalmazza, hiszen ezek elektrifikációja kisebb villamosenergia-, akkumulátor- és nyersanyagigénnyel jár, mint a nagyobb autóké. A nagyobb mérethez egyebek mellett ugyanis nagyobb mennyiségű lítium-, nikkel és kobalt, vagyis úgynevezett kritikus fontosságú nyersanyag szükséges, az ezek iránti,
a tisztaenergia-technológiák terjedése miatt fokozódó kereslet kielégítése pedig egyre nagyobb kihívást jelent a világ számára.
Mit mondanak a bányavállalatok?
A Csendes-óceánon földfémek bányászatát tervező DeepGreen közleményt adott ki, miszerint az autógyártók „felelőtlenek” állításaikban.
„Honnan szerzi majd be a BMW az akkumulátorfémeket, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy termékeit teljes mértékben elektromossá tegye, és mindennek milyen hatása lesz a klímára?”
Nem ok nélkül mondják amit mondanak: a Világbank becslése szerint is az energiaátálláshoz több mint 3 milliárd tonna ásványi anyagra lesz szükség.
„Vajon a Volvo ügyfelei valóban az esőerdők fémjeit fogják előnyben részesíteni az elektromos járműveikben? És itt sorolhatnánk az édesvízi ökoszisztémákra, az őslakos népekre, a karizmatikus megafaunára és a széntároló erdőkre gyakorolt súlyos hatásokat.”
Mennyire súlyosak a kockázatok?
Prof. Rachel Mills egy évtizeddel ezelőtti interjújában még úgy gondolta, hogy az óceán aknái kevésbé károsak, mint a szárazföldi bányák, de most már ő is aggódik a gépek által felkavart hatalmas üledékgöbök hatása miatt.
„Most már úgy látom, hogy a törékeny vízi környezet ilyen szintű megzavarása óriási mértékű hatáshoz vezethet.”
Támogatja, hogy további kutatásokat nem végezzenek az ott élő organizmusokról és az általuk játszott szerepről, és örült, hogy a BMW és a többi vállalat befékezte a lendületet.
De vajon minden tudós egyetért?
Egyáltalán nem, sőt, már egyre polarizáltabbá vált a vita.
Dr. Bram Murton, tengergeológus, Prof Mills munkatársa a Southamptoni Nemzeti Oceanográfiai Központban azt mondja, hogy „szörnyű” a BMW és a többi vállalat megközelítése. Úgy véli, hogy a mélytengeri bányászat komoly nyersanyagot jelenthet a széndioxid-kibocsátás nélküli átmenethez, és jobb lenne, ha a vállalatok feltárnák, hogyan lehetne minimalizálni a hatásokat. „Amit ők tesznek, azzal a jelenlegi status quo fenntarthatóságát erősíti meg, mintha a jelen állapot elfogadható lenne. De nem az. Így nem fogjuk elérni a nettó-nulla célkitűzéseinket” – mondta.
Dr. Henko de Stigter, a NIOZ holland tengerkutatási szervezet részéről szintén megkérdőjelezi, hogy a károk akkorák lennének, mint ahogy azt a kampányolók állítják. Azt mondja, hogy még ha 10 bányavállalkozó, évente 200 négyzetkilométernyi tengerfenéknyi területet is szed le, ez még mindig csak az óceán fenekének 0,006% -a.
Mi a következő lépés?
A négy nagy cég beavatkozása feltüzelte újra a nézeteltérést. A szektor úgy gondolja, hogy ez nem írja le a tengerfenék bányászatának végét, ehelyett inkább megerősíti, hogy további kutatásokra van szükség a kulcsfontosságú kérdések megválaszolásához.
A WWF közben abban reménykedik, hogy még többen csatlakoznak a BMW-hez, és a lépés „felelős vállalatok lavinájához vezet”.
