A rovat kizárólagos támogatója
greenfo/MTI

A Duna elterelésének 20. évfordulója alkalmából rendezett tanácskozáson az egybegyűltek felidézték a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer Dunakilitit érintő beruházását, és a beruházás leállítását követő történéseket. A Szigetközben élők úgy gondolják, hogy van megoldás a térség vízgazdálkodási gondjaira.

A Szigetközi Természetvédelmi Egyesület által szervezett tanácskozás címében és tartalmában is kapcsolódott a Vizet a Dunába! elnevezésű országos népi kezdeményezéshez, amelyet a Kisalföld című Győr-Moson-Sopron megyei napilap kiadója indított azért, hogy az Országgyűlés tűzze napirendjére a szigetközi Öreg-Duna-meder és a győri Mosoni-Duna-szakasz vízgazdálkodási megoldásainak megvitatását. Az indítványt 80 ezernél többen támogatták aláírásukkal, s támogatta a kezdeményezést az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottsága is a kedden ugyancsak Dunakilitin tartott kihelyezett ülésén.

Az előadások elhangzását követően a tegnapi konferencia határozatot hozott, amelynek értelmében felkéri a térség országgyűlési képviselőit, hogy tevékenyen segítsék a népi kezdeményezés sikerét, az Országgyűlés ülésén képviseljék a helyi lakosok akaratát, és sürgessék a helyi vidékfejlesztési célokat akadályozó országgyűlési határozatok hatályon kívül helyezését. A konferencián Mikó István, a félbemaradt dunakiliti beruházás akkori főmérnöke elmondta: a dunakiliti tározó és duzzasztómű egyik feladata lett volna a duzzasztott vízszint előállítása a bősi erőmű részére, a másik pedig a Szigetköz vízutánpótlása. Mindez elmaradt. A leállítás pillanatában a tározó és a vízlépcsőrendszer "kulcsaként" emlegetett dunakiliti duzzasztómű és hajózsilip üzemkész állapotban volt, és azóta is ott áll torzóként a település határában. A beruházás felfüggesztése után a csehszlovák fél megépítette a saját duzzasztóművét Dunacsúnynál.
A szakember úgy vélekedett, hogy a hajózás és a vízerőhasznosítás ma is fennálló problémáinak rendezését nemzeti és nemzetközi érdekek egyaránt szükségessé teszik.

Horváth József egykori köztársasági megbízott arra emlékeztetett, hogy a C-változat építését a szlovákok 1991 decemberében kezdték meg, noha "a zöld mozgalmárok" a szlovák közléseket egyszerű ijesztgetésnek minősítették, és "papírtigrisnek" emlegették a dunacsúnyi beruházást. Horváth József beszélt arról az összefogásról, amellyel a helyi szakemberek a megoldást keresték a Duna elterelését követően. Hangoztatta, hogy 1993 nyarán már minden készen állt a keresztgát építésére, megvalósítására azonban csak két évvel később került sor. A keresztgát gravitációs úton megfelelő vízmennyiséget juttatott az ágrendszerekbe.

Jakus György, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság akkori igazgatója felszólalásában hangsúlyozta: 17 év üzemeltetési tapasztalata azt mutatja, hogy a vízpótló-rendszerek átvették a korábbi dunai vízjárás szerepét. Nőtt az árvízi biztonság, a belvizek kártételei pedig csökkentek. Ugyanakkor az Öreg-Duna továbbra is árvízi kockázatot jelent az alacsony vízállás miatt, a növényzet elburjánzott a mederben, így a folyó nem képes levezetni a mértékadó árvizet. A vízpótlás eddig a Felső-Szigetközt érintette, az Alsó-Szigetköz továbbra is vízhiányos állapotban van, ezért ezt a régiót is be kell vonni a vízpótlásba. A szakember szerint az Öreg-Dunán is vízszinteket kell emelni, ez a folyamat duzzasztással, vízlépcsőkkel valósítható meg, ezt az eszközt azonban "a politika kihúzza a vizes szakma kezéből".

A Duna és a mellékág-rendszerek kapcsolatának rendezését a főmederben három nyitható hajózsilippel, hallépcsővel ellátott fenékgáttal oldaná meg a Szigetközi Természetvédelmi Egyesület – ismertette a szervezet megoldási javaslatát Pannonhalmi Miklós egyesületi tag. A fejlesztéssel növelni lehetne az árvízi biztonságot, megoldódna a víztestek átjárhatósága és az élőlények szabad vándorlása.

Kapcsolódó anyag és a kép forrása:   a kisalfold.hu  beszámolója >>>

Kapcsolódó anyagok:

Vizet, vagy gátat a Dunába?

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás