Június 17 a sivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapja . E napon emlékezünk meg az ENSZ 1994-ben elfogadott, az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményéről. Hiába az Aszálytörzzsel ékesített Tárcaközi Bizottság. Tudósítás arról, hogyan érti másképp a Vízügy.
Mint ahogy a Természet érti.
És ez így már komoly konfliktus.
Egyelőre a Természet kárára.
Azaz a miénkre.
A Vízügy nem érti.
És nem volt az államigazgatásban annyi működési potenciál, hogy a Vízügy ne a fészbukról értesüljön, hogy lehet, hogy másképp van.
Hiába az Aszálytörzzsel ékesített Tárcaközi Bizottság.
Hiába a Vezető, aki beleszületett a biogazdálkodásba.
Már csak felelősség-megosztási szempontból is jó stratégia lenne, ha a környezeti kérdésekben megkérdeznék a környezeti szakembereket. Minthogy a víz, az bizony környezeti kérdés. Túl vagyunk azon, hogy műszaki kérdés legyen. Az megbukott. A víz ügye, nem a Vízügyé immár, s nem az agrobizniszé, s nem a gazdaságfejlesztő minisztériumé. Hanem Környezeti-Társadalmi Ügy. Minthogy elfogyott. A szakemberek a 19. századi szemléletükkel bizony elrontották. Nem akkor, hanem azóta, mostanáig – ahogy ezt az arrogáns mérnöki hozzászólások illusztrálják. Kihagynám ezt a bekezdést, de azzal nyilván megsérteném a mérnök kollégákat. Hogy nem racionális, hanem érzelmi alapon viszonyulnak. Hogy a racionális tényeket felülírják pszichológiai, tárgyalástechnikai szempontok – a helyes megoldás megtalálásában..
A tudósításból kiderül, hogy a Vízügy abban hiszemben csinálja a csatornája kotrását, hogy jót csinál.
A hozzászólásokból kiderül, hogy a megnyilatkozó vízügyi szakemberek számára komfortzónán kívüli, hogy másik olvasata is van e tevékenységüknek.
Kiderül, hogy a jelenlegi szakmaiságban sincs helye az életnek egy ÖNTÖZŐcsatorna medrében. „Nem alkalmas élőhely az élőlények számára” – tudjuk meg a főosztályvezető-helyettes úrtól. Nincs benne a szabályzatban. Pedig azt mondták, hogy a paradigmaváltás után vagyunk. A Vízügy sokszor megtapasztalt felsőbbrendűségének arrogáns megfogalmazásaival bizonyítják a hozzászólások, hogy általánosan nem sikerült túllépni az elavult szakmaiságon..
Tisztelt Kollégák! Ezen példára hivatkozva is kérjük, hogy lássák át, hogy vannak olyan másik szakmák, amik látnak mást is a vizekben, mint amit a műszaki szakmákkal, ill. szemlélettel látni lehet. Az életet. Ami éppenséggel a lényeg. Ezen másik szakmák képviselői a közölt képekből, és az egyébként ugyancsak meglévő hely- és valóságismeretükből látják, hogy bizony van, ill. volt ÉLET a csatornákban, és környékükön, akkor is, ha ez a leltárkönyvbe vagy az üzemrendbe nem lett beleírva. Sőt esetleg, ha a Hatóságok üzemrendje se veszi észre..
És nem az az alternatíva, hogy „szántóföld lenne ott”, hanem az, hogy természetszerű vízgazdálkodási infrastruktúra és működtetés van. Az mondjuk tényleg ciki szakmailag – pláne így paradigmaváltás után –, ha valaki nem érti, hogy a csatornamélyítésen miért egyértelműen szakmailag indokolt szakmailag „kiakadni”.
Sőt, nem csak élet, de bizony víz is volt a csatornában, az élettel EGYÜTT. Tökéletesen jól elfért a víz az élet mellett. Lassabban áramlott, de nem volt kevesebb víz a csatornában kotrás előtt, mint utána! Mert a növény is víz. Ahogy az elszivárgás nem veszteség, hanem talajvízpótlás, és a párolgás sem az, hanem tájhűtés és légnedvesség-biztosítás. „Ökoszisztéma szolgáltatás” kifejezés is ki lett találva, csak hogy megértsék a más szakmák is. Akiknél nem érthető az, hogy „élet”.
De mondom egyszerűbben. Ha a Vízügy megrendelést teljesít:/ Nem kell kotorni. S öntözni sem kell. S nem kell új duzzasztás sem. Hanem árasztani kell, a csatornákat feltölteni, s aztán túltölteni, hogy az eredendően mélyfekvésű területekre mehessen végre vissza a víz (s vele az élet:). S mindezt meg lehet oldani a meglévő duzzasztásokból!
A szántóveszélyt ideje lenne megszűntetni az ártéri szinteken. Nem támogatni a kukoricatermelőket, hanem megbüntetni (link a hozzászólásban). Ahogy a közlekedési szabályokat figyelmen kívül hagyókat nem támogatják, hanem megbüntetik, akár jogosítvány-elvételig. Mit érdemel az a bűnös, aki ilyen tél után kukoricát vetett az Alföldön?! Szakmai racionalitása biztos nem volt hozzá. Romantikus érzelmi viszonyulása volt, és hibás támogatása, felelőtlen agrár-szakigazgatással.
Szóval nem olyan sok az a 4,7 milliárd, pláne, hogy mástól vették el, és eleve nem is létezik. Tessék a tájhasználat és a hibás infrastruktúra kiigazítására költeni, hogy ne legyen, hogy hibás szakmaiságból fenntartott szántók, parcellák, földutak miatt ne legyen helye a víznek és az életnek.
Utolsó tanulság: nem a jelenlegi irreális mintázat a mérvadó, nem a jelenlegi romantikus illúziókon, hamis szabályzókon kiépült tájhasználat vízigényét kell kielégíteni, mert annyi pénz már nincs, és víz se hozzá, hanem azt a tájhasználatot kialakítani, ami valósághoz igazított tartalommal és mintázatban tudja éltetni a megmaradt vizeinket, és vizezni a megmaradt életeinket.
A képeken a tiszafüredi öntözőrendszer részeként a Nagyfoki II. csatorna kotrása Tiszaigar közelében
Balogh Péter gazdálkodó-geográfus, a Vízválasztó Mozgalom elindítója,
Kapcsolódó anyagok:
Aszályveszélyhelyzeti operatív törzs: tüneti kezelés helyett a klímavészhelyzetre reagáljunk!
Aszályvédelmi Operatív Törzset hozott létre az Orbán-kormány
Aszályvédelmi Operatív Törzs – Hurrá meg vagyunk/leszünk védve?
