Hosszú évek után újra rendkívül izgalmasnak ígérkeznek a német szövetségi választások. Angela Merkel már nem méreti meg magát, pártja pedig sokat veszített népszerűségéből. A változások fő nyertesei a Zöldek lehetnek, akik vezetnek a közvélemény-kutatásokban és egyesek szerint meg is nyerhetik a szeptemberi választásokat. A Zöldek nagy utat tettek meg idáig, amely rámutat arra is, hogy miként alakulhat át egy protestmozgalom kormányváltásra esélyes párttá.
A kezdetek
Bár magát a németországi Zöld Pártot 1980-ban alapították, a mozgalom gyökerei valójában az 1968-as diáklázadásokig vezetnek vissza, amelyben kiemelt szerepe volt a környezetvédelemmel kapcsolatos, háború- és atomenergia-ellenes, illetve a kapitalista rendszert bíráló jelszavaknak.
A Zöldek megalapításukkor sokkal inkább tartották magukat egy bázisdemokrata tömegmozgalomnak, semmint egy klasszikus pártnak, amelynek akkori ideológiája elsősorban a pacifista, baloldali, környezetvédő és polgári jogi harcos jelzőkkel írható le. Jól mutatja ezt, hogy egyik alapítójuk Petra Kelly úgy jellemezte a Zöldeket, mint egy „pártellenes pártot”.
A párt alábbiakban felsorolt négy alapköve is ezeknek a gondolatoknak megfelelően került kialakításra, amely egyébként mintaként szolgált Európa többi zöld mozgalmának is:
- Társadalmi igazságosság
- Ökölógiai tudatosság
- Bázisdemokrácia
- Erőszakmentesség
A párt első országos sikerét 1983-ban érte el, amikor először bejutottak a Bundestagba, ahol rögtön felhívták magukra a figyelmet azzal, hogy a többi politikussal ellentétben nem voltak hajlandóak öltönyt és nyakkendőt viselni. A parlamenti ciklus alatt tudták is növelni támogatóik számát, amelyben nagy szerepet játszott az 1986-os csernobili katasztrófa vagy a légszennyezés és a savas esők problémájának köztudatba kerülése. Ezt az előretörést szavazatokba is át tudták forgatni, ugyanis az 1987-es választásokon már 8,3%-ot értek el. Ebben az időszakban kezdett el ismert politikai figura lenni Joschka Fischer is, aki a mai napig a zöldek egyik legsikeresebb politikusának számít és aki évtizedekig meghatározta a párt működését. Szintén ekkoriban bontakozott ki párton belüli küzdelem a fundamentalista környezetvédő-szocialista szárny, az úgynevezett Fundik és a hagyományos politikai rendszerhez idomulni igyekvő reálpolitikusi gárda, a Realók között.
A következő fordulat a német újraegyesítés alkalmával megrendezett választásokon érkezett el, amelyen nagyon rosszul szerepelt a párt. A nyugatnémet tartományokban el sem érték az 5%-ot és csak annak köszönhették a Bundestagba való bejutást, hogy az újonnan csatlakozó keleti tartományok esetében külön számították a parlamenti küszöböt. Emellett a Zöldeket segítette keleten a több keletnémet emberjogi szervezet összeolvadásából létrejött Szövetség ’90 (Bündnis 90) nevű csoport, amely 1993-ban egyesült is a Zöldekkel, a párt hivatalos elnevezése így Szövetség ’90/Zöldek lett. Ennek ellenére a Zöldek sosem tudták kellően megvetni a lábukat a volt keletnémet tartományokban, ahol a régi állampárt utódpártjából kialakult Baloldali Párt (Die Linke) vált fontos tényezővé, főleg a döntően balra húzó szavazók körében, akik a Zöldek bázisát is alkották akkoriban. A választáson való rossz szereplést egyébként sokan azzal magyarázzák, hogy a Zöldek nem lovagolták meg kellően az újraegyesítés jegyében feltörő nemzeti érzelmeket.
