A rovat kizárólagos támogatója

A Göncöl Szövetség csatlakozik a Váci Környezetvédelmi Egyesület állásfoglalásához, amelyben ellenzi a TESCO áruházlánc ajánlatának elfogadását és a városi területek eladását.

A Göncöl Szövetség a következőkre kívánja felhívni a figyelmet:

Az Európai Bizottság 2000. évi, Magyarországról szóló jelentésében komoly kifogásokat emelt a külföldi tőkének, és ezen belül főleg a multinacionális cégeknek nyújtott nyílt és rejtett támogatások jelenlegi gyakorlata ellen. A bírálat azért is súlyos, mert a külföldi működő tőke támogatásának jelenlegi teljes rendszerét minősíti tarthatatlanak. Ez ugyanis alapjában torzítja a piaci versenyt: miközben a kis- és közepes méretű vállalkozásokat hátrányos intézkedésekkel sújtja, addig a „multikat” átláthatatlan támogatások egész sorával részesíti kedvezményben. Ezeket a rejtett és nyílt támogatásokat sok esetben súlyosan környezetszennyező vagy ilyen tevékenységeket ösztönző cégek – például bevásárlóközpontok – kapják.

Hazánkban 10 ezer négyzetméternél nagyobb alapterületű bevásárlóközpont esetén kötelező a környezeti hatásvizsgálat. A tanulmány megállapításait azonban gyakran nem veszik figyelembe a döntések meghozatalakor.

A területeik felhasználásáról az önkormányzatok – igen kevés korláttal – saját belátásuk szerint dönthetnek. Ennek szakmai kontrollja a különböző hatóságok, a szakmai társadalmi szervezetek és a főépítészi iroda, társadalmi kontrollja alapvetően a lakosság lehetne. Mivel ez a kontroll a gyakorlatban többnyire igen gyengén működik, egy önkormányzat sokszor úgy rendelkezhet a településével, ahogy akar. A térségi főépítészi irodák semmilyen információval nem rendelkeznek a térség tervezett bevásárlóközpontjairól. Ezek szabályozásában (akár a helyi önkormányzatok ellenében) a magasabbrendű tervek vállalhatnának szerepet – ha felvállalnák. Ennek azonban nincsenek ma még jogszabályi alapjai. Vagyis a nemzetközi gyakorlatban létező különböző szabályozási szintek Magyarországon még papíron is alig léteznek, minden hatalom a helyi önkormányzati képviselők kezében van.

A kis boltok és a bevásárlóközpontok közötti konkurenciaharcot a bevásárlóközpontok jelentős részben a piacon kívül vívják a helyi kiskereskedelemmel szemben. Ilyen pl. a parkolóhelyek ezreivel létrehozott autós bevásárlóközpontok okozta gépkocsiforgalom. Az így keletkező dugókból és balesetekből adódó kiadások, a zaj és kipufogógáz ártalmai nem a bevásárlóközpontok költségeit növeli, hanem mindannyiunkét. A bevásárlóközpontok üzemeltetéséből adódó költségek figyelemre méltó része nem jelenik meg a termékek piaci árában, hanem a piacon kívül, mint külső költség jelentkezik.

Amint eltűnik a helyi boltok üzemeltetéséhez minimálisan szükséges forgalom, és a kisboltokat kénytelenek bezárni, akkor a többi vevőnek is nagyobb utat kell megtenni a vásárláshoz. Ha a parkolók üzemeltetőinek teljes egészében viselniük kellene a gépkocsiforgalomból adódó költségeket, akkor a kicsi boltok áruja sokkal olcsóbb lenne, mint a bevásárlóközpontoké.

Szakértők és laikusok megegyeznek abban, hogy a város emberi tartózkodásra, lakásra, munkára, ügyintézésre, szórakozásra, művelődésre és egyéb, az élethez tartozó tevékenységre alkalmas helyszín kell hogy legyen. Hogy alapvető rendeltetésének a város megfeleljen és élhető legyen, körültekintő vizsgálatokon alapuló tervezés során kellene alakítani lakó, intézményi, városközponti, munkahelyi, közlekedési területeit. Sajnos, a gyakorlatban gyakran mást tapasztalunk…

Az egyik tervezési szempont, hogy nem célszerű olyan mennyiségű és funkciójú szintterületet létesíteni a város egyes részein, hogy az közlekedési túlzsúfoltságot eredményezzen.

A város nem csupán épületekből és közlekedő területekből áll, rendkívül fontosak a szabad terek, zöldterületek, az épületek magasságát megközelítő fák. A szabad városi tereknek nem csak a frissítő légáramlás szempontjából van szerepe, és a növényzet sem csupán a levegő tisztítását, páratartalmának kellemesebbé tételét, a közlekedési zaj tompítását szolgálja! Az embernek szüksége van arra, hogy néha a szó konkrét értelmében távolabbra is tekinthessen, ne érezze falak közé bezárva magát.
A várostervezés tehát felelősségteljes feladat, azonban a város fejlődését, rendezését irányítani hivatott önkormányzatok bevételei növelésében jelentős szerepet kap a mennyiségi, üzleti célú ingatlanfejlesztés, napjainkra szinte teljesen kiszorítva a várostervezést, mely egyes szakbizottságoknak csak a nevében kap helyet…

A beruházók körében is a mennyiségi szemlélet van divatban, a befektetés megtérülését a funkcionáló szintterületek mennyiségével számolják. Nem játszik szerepet az esztétikai szempont, a kellemes emberi tartózkodásra alkalmas környezet, mint minőséget javító tényező. Pedig éppen itt az ideje, hogy ez utóbbiak döntő szerepet kapjanak az ingatlanok értékének meghatározásában!

A fentiek alapján az a benyomásunk támad, hogy a lakhatási körülmények és az esztétikus városkép az utolsó helyen sem szerepelnek a tervezési szempontok között. A cél: minél több
funkcionális szintterületet létesíteni a megvásárolt területeken. A választható funkciók többnyire bevásárlóközpont. Az utak túlterhelődnek, a zöldterületek fogynak, a lakók közérzete és egészsége pedig egyre romlik.

++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Néhány külföldi példa a bevásárlóközpontok szabályozásáról

A nagy bevásárlódobozok az északi oszágokban is elszaporodtak a kilencvenes években. Ennek folyományaként heves viták bontakoztak ki a szabályozással kapcsolatban az elmúlt 2–3 évben. Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország nemrég közös dokumentumot jelentetett meg a témáról, amely a dán környezetvédelmi minisztérium www.mem.dk honlapján olvasható. A kiadvány címe:”Planning for Retail Trade in the Nordic Countries” (A kiskereskedelem tervezése a skandináv országokban és Finnországban).

Dánia

Az 1997-ben kiadott tervezési törvény (The Planning Act) a nagyobb dániai városokban csak a városközpontokban engedi a kereskedelmi létesítmények számának növelését. Kisebb városokban nem ennyire szigorúak a tilalmak. A térségi fejlesztési tervekben kell hogy érvényesüljenek az általános előírások, amelyeket (például az új létesítményeknek az adott területre vonatkozó méretkorlátozását) az önkormányzatoknak is be kell tartaniuk.

A 11 megye, valamint a Koppenhága és környéke építési hatósága meghatározta a térségekre vonatkozó területfejlesztési keretszabályzatot. Ezeket a helyi terveknél is be kell tartani. A regionális tervek 12 évre érvényesek.

A környezetvédelmi és energiaügyi minisztérium a nemzeti érdekekre hivatkozással megvétózhatja a terveket a kétévente esedékes környezeti hatásvizsgálatok megállapításai alapján. Hasonlóképpen a szomszédos régióknak is van vétójoguk. Vétó esetén egyezségre kell jutni a feleknek.

A tervezési szabályzat 5. paragrafusa rögzíti a kereskedelem céljait:

· A kereskedelmi célra kijelölt területeket a lakosságnak mindenféle közlekedési eszközzel könnyen el kell tudni érni, különös tekintettel a gyalogos elérhetőségre, a kerékpározásra és a tömegközlekedési eszközökre.
· Biztosítani kell, hogy a boltok városközpontokba kerüljenek.

A regionális építési hatóságok háromféle módon szabályozhatják az új létesítmények kialakítását:

1.meghatározhatják azokat a területeket, ahol kereskedelmi tevékenység megengedett;
2.a fenti területeken meghatározhatják a megépíthető kereskedelmi felület legnagyobb méretét;
3.áruféleségenként is maximálhatják a kereskedelmi felületek nagyságát.

Bizonyos esetekben (autókereskedés, építőanyag, feldolgozás), amikor a szükséges kereskedelmi terület nagyobb a szokásosnál vagy a városközpont műemléki jellegű, a fentiektől el lehet térni.

A kereskedelmi létesítmények napi vásárlási cikkek esetén nem lehetnek nagyobbak 3000 négyzetméternél, egyéb esetben 1000 négyzetméternél. Ebbe benne foglaltatik a nettó eladóterület, a raktár, a fedett udvar, a személyzeti helyiségek és a pince is.

A jelenlegi dán törvények szerint a Közép- és Kelet-Európában épülő hipermarketek közül egyet sem lehetne megépíteni. (Miközben például Magyarországon már most nagyobb az egy lakosra jutó hipermarketek – négyzetméterben számolt – nagysága, mint számos EU-tagországban.)

A dán környezetvédelmi és energetikai minisztérium gyakran él vétójogával, hogy megakadályozza a regionális tervekben a túl nagy kereskedelmi koncentráció kialakításának lehetőségét.

Norvégia

1999-ben Norvégiában ötéves moratóriumot rendeltek el a városközpontokon kívül épülő kereskedelmi létesítményekre. Ezen idő alatt a régióknak (megyéknek) el kell készíteniük a kereskedelemfejlesztési terveiket az új tervezési irányelvek alapján. A területfejlesztési és építési törvényt is módosították a kereskedelmi létesítményekkel kapcsolatos szigorítások érdekében.

A belvárosi kereskedelmi központokra is új irányelvek érvényesek. A városi bevásárlóközpontoknak igazodni kell a meglevő épületekhez és a kialakult városszerkezethez. Új irányelvek vonatkoznak a beépítési arányokra, az épülettervezésre, a parkolásra és a létesítményhez kapcsolódó közlekedési és szállítási problémák megoldására is.

Finnország

2000 januárjában új területhasználati és építési törvényt hoztak a nagy bevásárlódobozok építési rohamának megállítására. A kilencvenes években a bevásárlóközpontok piaci részesedése a napi vásárlási cikkekből 6%-ról 20%-ra nőtt. (Ez még mindig alacsonyabb arány, mint a mi térségünkben!)

Az új törvény minden 2000 négyzetméternél nagyobb kereskedelmi létesítménynél egyedi mérlegelést ír elő. Csak akkor telepíthető a kívánt területre, ha a helyi szabályozási tervben az adott terület nagyméretű kereskedelmi létesítmény céljára jelölték ki.

Fontos még, hogy a különféle szabályozási szinteknek (helyi, térségi és országos) pontosan meghatározták a felelősségét annak érdekében, hogy az országos irányelvek szelleme maradéktalanul érvényesülhessen. A térségi területfejlesztési tervek kialakításába nemcsak az önkormányzatok, hanem a környezetvédelmi minisztérium is beleszólhat.

Bősze Szilvia

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás