Egy Pest megyei, közepes nagyságú városban élek. Bár a városközpontban van egy kisebb méretű lakótelep, a lakóépületek többsége kertes családi ház, a település úgy is hirdeti magát, hogy ’Virágzó kertváros’. Ha valaki az elmúlt napokban a családi házas utcákban sétált, a legtöbb ház előtt megtömött műanyagzacskókat látott, vagy kötegekbe kötött ágakat, amik az úgynevezett zöldjáratra várnak.
De nemcsak Nógrád megyében, nálunk is akadozik a szemétszállítás, a korábban a megjelölt napokon pontosan elszállított szelektív hulladék színes tetejű kukái napokig díszelegnek az utcán, a zsákok is napok óta tornyosulnak.
A családi házaknak általában nincs nagy kertje, a mi környékünkön 500 m2 körül van telekméret, ebből a ház, a melléképületek, vagy a garázs elvesznek legalább 100 m2-t. Az egy másik cikk témája lehetne, hogy a kiemelt zöldövezetinek hirdetett és jó drágán kínált lakóparki lakások egy lakásra jutó zöldfelülete parányi, az egyik közeli saroktelken, ahol korábban egy családi ház állt, most négyelemes sorház épül, a lakók a szomszéd tányérjába is belátnak, kert helyett mindössze néhány négyzetméter gyepet, estleg tujákat kapnak.
Régebben az volt a megszokott, hogy egy kertes házban gyümölcsfák és szőlőtőkék voltak, az előkertben nyíltak a virágok, a ház mögött sok helyen termeltek konyhakerti növényeket, paradicsomot, paprikát, babot, tököt és sok minden mást. A legtöbb helyen baromfit vagy nyulat is tartottak, a kerti és konyhai hulladékot pedig felhasználták, a kertben elásták, vagy valamelyik sarokban komposztálták, majd az érett humusszal javították a talajt. Ma szinte sehol nem tartanak apró jószágot, alig van gyümölcsfa, vagy zöldséges ágyás, van viszont levágott fű, avar, keskenyebb és vastagabb ágak, és van konyhai hulladék is, amiről eddig nem esett szó. Mi tartozik ide? Természetesen nem a főtt étel maradéka (azt korábban a háziállatok megették), hanem az almacsutka, a dinnyehéj, a karfiol szára, a paprika csumája, és más zöldségfélék maradéka, a szobanövények elszáradt levele, az elhasznált virágföld és így tovább.
Valóban szemét a zöldhulladék, amit el kell szállítani a kiskertekből?
Ilyenkor ősszel a zsákokba a lehullott avart, esetleg a levágott füvet gyömöszölik be, a kötegekben pedig a fákról, bokrokról levágott vagy elszáradt ágakat gyűjtik össze, de hova kerül a zöldségmaradék? A zsákokba biztosan nem, mert azokat legfeljebb évente kétszer szállítják el. A vegyes szemeteskukákba?
Gondolkozzunk egy kicsit, ki mit kezd a kerti és konyhai szervesanyaggal. A házak egy részében, a kert egyik sarkában van komposztáló domb, vagy komposztáló edény. Az ott lakók valószínűleg ott gyűjtik, és ott érlelik talajjavító szerves anyaggá a fűnyesedéket, krumplihéjat, és valószínű, hogy oda kerül az avar nagy része is. Akinek egy kis veteményese vagy magaságyása, néhány gyümölcsfája van, az érett komposzttal a talajt javítja, beleássa, belegereblyézi a zöldségágyások talajába, vagy a gyümölcsfák tövébe teríti. Ezt még a mezőgazdasághoz nem értő, de környezettudatos lakosok is meg tudják tenni.
Mások viszont úgy gondolják, hogy a kertük akkor szép, rendezett, ha egyenes sorban állnak a semmire nem jó tuják, ha minden fölösleges zöld kikerül a kertből, ilyenkor jön a zsákolás. Persze azzal is lehet érvelni, hogy a zöldjárattal nem a vegyes szemétbe kerül a zsákok tartalma, központi komposzttelepre viszik, ahol megérlelik és vissza is lehet igényelni a talajjavító anyagot. Ez így igaz, de vajon minden település közelében van komposztáló telep? Ha nincs, akkor a zöldhulladék is a szeméttelepre kerül? Vajon hány kerttulajdonos viszi vissza a telkére az onnan hiányzó szerves anyagot, a rendkívül értékes, a növények tápanyagául szolgáló humuszt? A buzgón zsákoló lakók vajon mit tesznek a naponta keletkező, sokszor elég tekintélyes mennyiségű zöldséghulladékkal? A kukába dobják, mondván, hogy az úgyis megromlik? De lehet, hogy mégis van komposztáló edényük, és az év közben keletkező zöldhulladék oda kerül, de akkor mi végre az őszi zsákolás?
Ilyenkor ősszel a fákról lehullott nagy mennyiségű levél, az avar okozza a legnagyobb gondot, aminek az eltávolítására a legrosszabb megoldás az égetés. Aki avart, vagy a még rosszabb nedves avart és ágakat éget a kertjében, az súlyos levegőszennyezést okoz. A felszálló füst egészségkárosító anyagokat tartalmaz, nem hiába figyelmeztet a Levegő Munkacsoport arra, hogy hazánkban évente 140 ezer ember hal meg idő előtt a levegőszennyezéssel kapcsolatba hozható betegségekben. Szerencsére egyre több önkormányzat tiltja időszakosan vagy teljesen a kerti égetést.
Mondok még egy súlyos érvet a zsákolás ellen. Ilyenkor egy-egy ház előtt négy-öt, vagy még több műanyag zsákot számolhatunk meg, és még ha valóban elviszik és komposztálják a füvet, leveleket, ágakat, számtalan szennyezett, és valószínűleg újra hasznosításra alkalmatlan műanyagzsák marad a telepen. Tudja valaki, hogy mit kezdenek vele?
Mostanában terjed egy jó és környezetbarát megoldás, a ’lusta kertész’ elmélet, amely szerint egyáltalán nem kell semmit kezdeni az avarral, pontosabban annyit, hogy a füvesített területről összegereblyézzük a leveleket, hogy a gyep sértetlen maradjon, és az avart a fák, bokrok alatt, a vagy a kert sarkában halmozzuk fel. A téli esőtől, hótól meglazított és lassan korhadó anyag a mi kertünk talaját javítja majd, és addig is búvóhelyet biztosít a hasznos rovaroknak, a felhalmozott gallyak pedig akár a sünöknek is.
Apropó gereblyézés. A környezeti ügyekhez egy kicsit sem értő, az éghajlatváltozás tudományos tényeit tagadó Donald Trump amerikai elnök a hetekig pusztító és számtalan életet követelő kaliforniai erdőtűz színhelyén járva, azt a ’bölcsességet’ tudta kipréselni magából, hogy a tüzet az okozta, hogy nem gereblyézték fel az erdőkben az avart. Azt az avart, ami elkorhadva az erdőkben a talaj tápanyag utánpótlását biztosítja. De vissza a kiskertekbe.
A komposztáló edényekben vagy a kupacokban érő, korhadó zöldhulladék olyan szerves anyag, amely a mi kertünk talaját javítja, ha termelünk is valamit, jobb és tartalmasabb lesz a gyümölcs és a zöldség, különösen akkor, ha nem használunk mezőgazdasági vegyszereket. Összefoglalva a komposztálásnak nagyon sok haszna van: a kertben maradó szerves anyaggal javítjuk a kiskertünk talaját, nem szennyezzük a levegőt avarégetéssel, nem használunk műanyag zsákokat az elszállításhoz, és viszonylag kényelmesen gondozhatjuk a kertünket.
Még valamiről nem szabad megfeledkeznünk, a globális éghajlatváltozásról, amely a Kárpát medencét sem kerüli el.
Szárazságot, aszályos éveket jósolnak, ez a termés mennyiségére is hatással lesz, és előfordulhat olyan időszak, amikor a kertünk minden lehetséges négyzetméterét az élelemtermelés szolgálatába kell állítani. A kertben hagyott szervesanyag és a dús növénytakaró, a különféle bokrok és fák árnyéka segíti a talaj vízmegtartó képességét, az avarban megbújnak a hasznos rovarok, a gyümölcsfák virága odacsábítja a méheket, a bokrok és dús lombú fák élelmet és fészkelő helyet biztosítanak a káros rovarokat fogyasztó madarakat. Okosan gondozott kiskertünk jól kezelt földje életmentő lehet a jövőben.
Mangel Gyöngyi írása eredetileg a Környezetbarát mezőgazdaság FB oldalon jelent meg.
Kapcsolódó anyagok:
