A rovat kizárólagos támogatója
A tíz éve történt hazai vörösiszap-katasztrófára is emlékezve, 2021 februárjában megjelent Luxné Dr. Prehoda Anna tanárnő könyve. A kötet a katasztrófát két vizsgálati hullámban követő, interjús kutatás alapján mutatja be a károsult lakosság traumafeldolgozási útját.

Hogyan lehet feldolgozni az addigi élet alapjainak teljes megrendülését? Minek az elvesztése a legfőbb veszteség? Milyen szerepet játszanak a feldolgozási folyamatban az egyént magába foglaló közösségek? Milyen típusú kapcsolatformák vészelik át az alig átvészelhetőt és milyenek szűnnek meg? Hosszasan sorolhatnánk még azokat a kérdéseket, amelyek felmerültek a 2010-es magyarországi vörösiszap-katasztrófa után azokban, akiket közvetlenül érintett az iszapömlés. Az is megfigyelhető volt viszont – a tíz éve történt katasztrófa után –, hogy az eset volumene, megrendítő volta és pusztító ereje Devecserre és környékére vonta egész Magyarország figyelmét. Sokan megmozdultak, hogy segítsenek. Hónapokig vezető hír volt minden, ami ott történik. Ez volt hazánk eddigi legpusztítóbb ökológiai következményekkel járó ipari katasztrófája. A fenti kérdések tehát nem csak az ott élőkben merültek fel, hanem fontossá váltak – mondhatni – minden magyar embernek.

A kötet célja, hogy válaszokat adjon a kérdésekre. Szerzője szociológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológiai Intézetének adjunktusa. Az iszapömlés után azzal a céllal készített két időpontban interjúkat a közvetlenül károsult devecseriekkel, hogy beszéljék el az elbeszélhetetlent, hogy azon keresztül megérthessük, mit veszítettek, mit jelent számukra a múlt a jelen és a jövő, s elsősorban a jövőre fókuszálva: hol találták meg azt a kapaszkodót, ami segített nekik a katasztrófán túllátni.

A kötet a L’Harmattan Kiadó Környezet és Társadalom c. sorozatában jelent meg.

További információ →

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás