A rovat kizárólagos támogatója

A környezetgazdálkodás nem más, mint a természet erőforrásaival való sáfárkodás – jó esetben olyan módon, hogy közben az emberiség számára létalapot biztosító ökológiai rendszer stabilitását megőrizzük. Jelenleg még csak törekszünk egy ilyen módon működő környezetgazdálkodás megvalósítására, a gyakorlatban ettől még messze van az emberiség. A késlekedés eredményeképpen viszont egy globális ökológiai krízis résztvevői és szenvedő alanyai lehetünk (lásd pl. biodiverzitás rohamos csökkenése, globális éghajlatváltozás).

Az energia témaköre egészen az ezredfordulóig nem volt igazán szerves része a földrajztudománynak. A geográfia, ezen belül az energiaföldrajz, a 20. században gyakorlatilag kívülállóként vett részt az energiagazdálkodásról folyó diskurzusban. Vizsgálódási fókuszában alapvetően néhány témakör állt, így leginkább:
a) a kitermelhető energiahordozók térbelisége;
b) a villamosáram-termelés földrajzi aspektusai (telephelyelmélet);
c) esetleges ipartelepítő tényezőként kapcsolódása más iparágakkal.

Az energiaföldrajz 21. századi fejlődésében két változás hozott radikális fordulatot:
a) az energiatermelés decentralizálása, földrajzi szétterjedése és ebből fakadóan a térbeliség felértékelődése;
b) a térinformatika megjelenése, amely teljesen új távlatokat nyitott az energiarendszer tervezésében és szervezésében. Ezek a jelenségek oda vezettek, hogy ma a geográfia már nem külső szemlélője az energiarendszer változásainak, hanem annak egyre inkább meghatározó szereplője.
A megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos elméleti vizsgálódások (pl. potenciálszámítások) és gyakorlati tervezési feladatok (pl. szélturbinák, naperőművek, energiatároló rendszerek elhelyezése) nem képzelhetők el felkészült, széles látókörű geográfus szakemberek közreműködése nélkül. Ez világosan látszik a nemzetközi gyakorlatban, ahol energetikával foglalkozó egyetemi tanszékek, kutatóintézetek, tervezőirodák már nem is nagyon léteznek a térinformatikában járatos szakemberek közreműködése, intenzív bevonása nélkül.

Az energiaföldrajz – a terület szerves fejlődésének eredményeként – mára egyike lett azon szakterületeknek, amelyek a geográfia legszebb hagyományait ápolják, hiszen színvonalas művelése csak komplex módon, a földrajztudomány többi ága ismereteinek integrálásával képzelhető el. Sőt, az energiaföldrajz ezen is messze túlmutató ismeretek alkalmazására támaszkodik, hiszen többek között a műszaki tudományok vagy a közgazdaságtan/környezetgazdaságtan alapvetéseinek ismerete nélkül sem tanácsos energiagazdálkodási kérdésekben határozott állásfoglalásokat tenni.

A nemzetközi fejlődés irányai alapján azt is bátran kijelenthetjük, hogy a földrajztudomány jövője szempontjából a fenntartható energiagazdálkodás és energiatervezés kulcsfontosságú területek.

 

Jelen egyetemi jegyzet az ELTE TTK Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékén immár több mint 15 éve folyó, energiaföldrajzi témájú oktató- és kutatómunka tapasztalatai alapján készült. A kötet sajátossága, hogy bár a jelenlegi helyzetet is érinti, mégis elsősorban a jövőbe tekintő technológiákra, megoldásokra, megközelítésekre fókuszál, hiszen a hallgatók feladata a jövő építése lesz, amihez nem a régi, hanem a legújabb ismeretekre van szükség.
Ezúton mondok köszönetet a kötet elkészítésében közreműködőknek. Az energetikai összefüggések tisztázásában Baranyák Zoltán, a nyelvi kérdések kapcsán dr. Szalay Katalin, a tördelésben Kovács Krisztina volt segítségemre. A kiadvány létrejöttét az ELTE támogatta.
Budapest 2018 február.
Dr. Munkácsy Béla

A könyv letöltése:    Energiaföldrajz és energiatervezés tankönyv (34 Mb pdf.)

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás