Egy óriási antarktiszi jégnyelv összeomlása eddig teljesen ismeretlen ökoszisztémát fedett fel a tudósok előtt, fél mérföldnyire a tenger alatt – adta hírül a geographic.hu.
A fagypontközeli hőmérsékleten és a napfénytől teljesen elzártan egy kagylóközösség és baktériumok alkotta vékony telepek virágoznak a tenger alatti üledékben – olvasható a National Geographic Magyarország honlapján. „Ezeknek az élőlényeknek a megpillantása az óceán fenekén olyasmihez hasonlítható, mintha fölemelnénk a szőnyeget a padlóról, és egy olyan réteget találnánk ott, amelynek létezéséről korábban fogalmunk sem volt” – idézte a honlap Eugene Domack-ot, az amerikai Hamilton College földtudományokkal foglalkozó kutatóját. Domack a vezető szerzője a fölfedezésről szóló cikknek, amely az Eos, az Amerikai Geofizikai Egyesület heti folyóiratának eheti számában jelent meg.
A felfedezés – állítólag – teljesen a véletlen műve volt. Az amerikai Antarktisz Program tudósai ugyanis a Weddell-tenger északnyugati részén tanulmányoztak egy Texas területének kétszeresét kitevő, mély glaciális öbölben lévő üledékréteget. Ez a tengermélyedés 2002-ben tárult fel, amikor összeomlott az úgynevezett Larsen B jégnyelv. A honlap tudósít arról is, hogy az expedíció befejezése előtt a csoport videofelvételt készített a tengerfenékről, majd a film későbbi elemzésekor iszapvulkánok körül élő kagylókat és baktériumokat vettek észre. Mivel a fény nem tud idáig lehatolni a jégen vagy a vízen keresztül, ezek a szervezetek nem használhatják a fotoszintézist energianyerésre. E helyett ezen extrém élőlények metánból nyerik az energiát, amely a föld belsejében képződik, és tenger alatti kürtőkön jut fel a tengerfenékre. Ezt az ökoszisztéma-típust „hideg szivárgás”-ként vagy „hideg kürtő”-ként ismerik a tudósok – olvasható a honlapon.
Az első ilyet 1984-ben fedezték föl a kaliforniai Monterey mellett. Azóta hasonló ökoszisztémákat találtak a Mexikói-öbölben és a Japán-tengerben is. (Ezekhez hasonló életközösségek jönnek létre az ún. hidrotermális kürtők vagy fekete füstölők körül, ahol a vulkáni tevékenység miatt túlhevült, kénben gazdag, forró víz tör fel a tengerfenék „kéményeiből”.) A jelenlegi fölfedezés az első hideg kürtő, amelyet az Antarktiszon írtak le. A majdnem 10 ezer éve zavartalan körülmények jó kiindulási alapul szolgálhatnak azoknak a kutatóknak, akik az óceán más részeit vizsgálják majd. Sietniük kell azonban, mert a “jéghegyborjadzásból” származó törmelék már elkezdte betemetni a terület egyes részeit. Az Eos szerzője reméli, hogy új fajokat talál, és azt is, hogy ez a felfedezés megnyitja az utat a jövőbeni antarktiszi expedíciók előtt, különösen a Vosztok-tó – egy majdnem háromezer méterrel a felszín alatt húzódó édesvízű tó – irányába. Az antarktiszi élet tanulmányozásából nyert bármilyen tudás segítheti a kutatókat a más föld alatti vizekben rejtőző élet keresésében is. Sőt, a szakértők azt állítják, hogy ez a kutatás jobban fölkészíti a tudósokat a Jupiter, illetve a Szaturnusz holdján, az Europán és a Titánon lévő, feltételezett óceánok vizsgálatára.
