Rejtőzködő természeti érték az Őrségi Nemzeti Parkban

Sáfián Szabolcs

2010. június 18. 7:36

Az ember azt hihetné, hogy Magyarország területén az élővilág már oly mértékben kikutatott, hogy feltűnőbb fajok között, mint a nappali lepkék, egy-egy területen már nem akadhatunk újabb állományokra. A területek felmérése azonban okozhat a kutatóknak is meglepetést. Az Őrségben megtalálták a sápadt szemeslepkét.

Az Őrségi Nemzeti Park területén folyó lepketérképezés első évének egyik kiemelkedő eredménye a nemzeti park területén újonnan kimutatott sápadt szemeslepke (Lasiommata achine) populációinak megtalálása. A lepke hosszú időn keresztül rejtve maradtak a kutatók szeme elől, nem találta meg Uherkovich Ákos és a fiatalon elhunyt Tallós Pál sem, akik igen értékes adatokkal járultak hozzá Magyarország nyugati végeinek lepkefauna-kutatásához. Nem is csoda; a sápadt szemeslepke a Vendvidék leghűvösebb patakvölgyeiben tenyészik, félárnyékos helyeken, ahová (az áthatolhatatlan csalánon és szedren keresztül) lepkész csak igen ritkán téved, lévén a nappali lepkék legnagyobb része mind a napfényes réteket, erdei utakat kedveli.

A lepke megtalálása ennek ellenére nem a véletlen műve volt. A nemzeti park lelkes kutatói csapata a terepmunkát megelőzően már tájékozódott az irodalmakból, és megtalálta Issekutz László 1971-ben megjelent, Dél-Burgenland (Ausztria) nagylepkefaunáját bemutató monográfiájában, a sápadt szemeslepke Neumarkt an der Raab (Farkasdifalva), közvetlenül a határ mellett gyűjtött adatát. Egy osztrák kutató kolléga Dr. Helmut Höttinger is megerősítette az adatot, és azt is jelezte, hogy mindhárom völgy, ahol a lepke előfordul, Magyarország területén indul, ezért ő is valószínűsítette a sápadt szemeslepke tenyészését a határ innenső oldalán is.
Az ő instrukciói alapján indult el Scherer Zoltán, Horváth Bálint és Sáfián Szabolcs keresni a fajt, miután légifotón azonosították a potenciális élőhelyeket. Már az első helyen sikerrel jártak, a találkozási pontnál, az Alsószölnökről Ausztriába vezető műút északi kitettéségű, de napfénymozaikos erdőszegélyében több példányt is megfigyeltek, a lepkék a bokrok ágai között, a félárnyékos erdőben repkedtek. Ez az impozáns faj, később előkerült Felsőszölnökön is (csak egyetlen példányban), illetve az északi kitettségű, hűvös patakvölgyek szisztematikus bejárásával Szakonyfalu és Kétvölgy községekből is. A Sápadt szemeslepke kizárólag a sásos aljú égeres patakvölgyek napfénymozaikos területeiről került elő, az egyébként jól repülő faj példányai is kizárólag a patak közvetlen környékén mozogtak.

Hogy miért is érdekesek a faj újonnan megtalált populációi?

A sápadt szemeslepke hazánkban védett faj, egyedeinek természetvédelmi értéke: 10 000 Ft. A faj szintén szerepel a Natura 2000 jelölő fajok között, illetve számára szigorú védelmet kell biztosítani. A magyarországi állományai az utóbbi évtizedekben sorra eltűntek (Sopron, Kőszeg, Budai-hegység, Bükk, Dráva-sík), de sok történelmi adatát sem sikerült megerősíteni: pl. Gödöllő, Kunpeszér. A kipusztulás okai nem teljesen ismertek, de valószínű, hogy az intenzív erdőgazdálkodás, elsősorban a vágásos üzemmód okolható a helyi mikroklíma olyan mértékű megváltozásáért, ami a lokális állományok kipusztulásához vezetett.

sápadt szemeslepke Lopinga achine
sápadt szemeslepke Lopinga achine

 

Erős állományai ma már kizárólag az Aggteleki Nemzeti Park területén vannak, ahol azonban felnyílt, sztyepesedő lomberdőkben is tenyészik, gyakran több ezres egyedszámban. Újabb populációit Magyarországon csak Scherer Zoltán találta a Zalai-dombvidék nyugati peremterületein és a Mura mentén, illetve Szabó Gergő Pécs mellett talált egyetlen példányt. Az újonnan megtalált állományok mindegyike alacsony egyedszámú és kiterjedésük kicsi, a lepke csak a megfelelő mikroklímájú patakvölgyek rövid szakaszain tenyészik, ahol adott a napfénymozaikos erdő, a gazdag cserjeszint amelyek mentén a hím lepkék őrjáratozva keresik a nőstényeket. Magyarországon a faj hernyójának tápnövénye sem ismert, a Vendvidéken megfigyelt példányok azonban az égerek között dúsan növő sásos foltokban repkednek.

Ez az eddig rejtőzködő természeti érték tehát a környezeti változásokra igen érzékeny úgynevezett indikátor faj, amelynek védelme mostantól az Őrségi Nemzeti Park szakembereire és a vendvidéki erdők kezelőire van bízva. Valószínű, hogy a Vendvidéken évszázadok óta honos kisparaszti szálalás és az állandó erdőborítottság nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a más területekről már korábban kipusztult fajnak itt még több állománya is tenyészik.




Hozzászólások

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés