Orbán és a zöldbárók feudális dél-amerikai modellje

Csányi zöldbáró 28.000 hektárja „mintagazdaság” lett – avagy a magyar „családi gazdaságok” Dél-Amerikába mennek? Mi köze mindennek a „Földet a gazdáknak!” jelszó gazdáihoz, a földből élő és ténylegesen gazdálkodó, helyi családokhoz, ha csak nem „Csányi-gazdára” gondolt és céloz ezzel a jogalkotó?
Ángyán József második abszurdisztáni levele.

A hír:

A kormány 2016. február 25-i határozatával, a „Földet a gazdáknak!” programra hivatkozva, a földművelésügyi miniszter javaslata alapján három ménesbirtokot (Bábolna, Mezőhegyes, Szilvásvárad) állami tulajdonú mintagazdasággá nyilvánított, a Bonafarm-csoport két gazdaságát, a Bólyi Zrt.-t és a Dalmandi Zrt.-t pedig magántulajdonú mintagazdaságként jelölte ki { A Kormány 1063/2016 (II. 25.) határozata a mintagazdaságok kijelöléséről., Magyar Közlöny, 2016/24. szám, 1469. p. } kialakításukról szóló decemberi kormányhatározat szerint a mintagazdaság által használt, állami tulajdonban lévő föld tartósan a Nemzeti Földalap részét képezi, bérleti díja egyoldalúan nem emelhető, a gazdaság pedig különleges kedvezményekben, elbánásban részesül.

A tények:

Már a 1666/2015. (IX. 21.) földprivatizációs kormányhatározat a közös, állami tulajdonban maradó 100 ezer hektárnyi mezőgazdasági területen „mintagazdaságokat” rendelt létrehozni. A mintagazdasági státus megszerzésének feltételeit a Kormány 1910/2015 (XII. 11.) határozata {a mintagazdaságok kialakításáról, Magyar Közlöny, 2015/194. szám, 25969-25970. p.}  rögzítette. Ezek szerint pl. „magántulajdonú mintagazdasággá” az a mezőgazdasági termelőszervezet válhat, amely egyebek között:

• „több megyére kiterjedő, legalább öt éve működtetett, termékpálya szintű integráció keretében tenyészt, tart illetve vásárol fel állatokat, és azokat a részvételével működő, egységes irányítás alatt álló vállalatcsoport keretében kiskereskedelmi forgalomba kerülő termékekké feldolgozza;
• közvetlenül vagy egységes irányítás alatt álló vállalatcsoport tagjaként részt vesz a termékpálya szintű integráció keretében előállított termékek piacbővítésében;
• közvetlenül vagy egységes irányítás alatt álló vállalatcsoport tagjaként a Kormánnyal stratégiai megállapodást köt vagy kötött,”

A mintagazdasági státus nemcsak azzal jár, hogy az általa használt állami termőföldeket nem adják el, hanem azzal is, hogy a hatályos földbérleti szerződések lejártáig – akár további 36 évig – az NFA nem emelheti az igen alacsony – 580! Ft/aranykorona/év – bérleti díjakat. Ez már önmagában is komoly versenyelőnyhöz juttatja a kiválasztott cégeket. Ezen kívül a mintagazdaságok kedvezőbb megítélés alá esnek a beruházásaik engedélyezésekor, illetve kedvezményeket kaphatnak az útdíjból, valamint a társasági és a helyi iparűzési adó fizetésekor. Előnyt élveznek az uniós pályázatoknál és a hazai költségvetési támogatások elosztásakor.

A tények értékelése:

A korábbi „nép-párti” kormányzati agrár- és vidékstratégia gyökeres fordulatát jelző folyamat, a helyi közösségek helyett a tőkeérdekeket kiszolgáló állam sorozatos lépései ismeretében nincs ebben semmi meglepő! A február végi, mintagazdaság-kijelölő kormányhatározat csupán egyértelművé teszi azt az előzetes vélekedést, hogy e státus bevezetésének egyik legnagyobb haszonélvezője Csányi Sándor bankár, OTP elnök-vezérigazgató lesz. Kétség sem férhetett ugyanis ahhoz, hogy európai léptékű, 300 hektárnál kisebb méretű, tényleges családi gazdaságok nem tudnak a fenti kritériumoknak megfelelni. Teljesen világos az is, hogy a fenti követelményeket kielégítő „mintagazdaságok” a családi léptékű gazdaságok számára egyáltalán és semmilyen tekintetben nem, sokkal inkább a tömegtermelő, monokultúrás, kis élőmunka igényű, iparszerű tőkés nagybirtok számára lehetnek minták.

A leírás – a személyre szabott jogalkotás jellegzetes példájaként és bevett gyakorlatának megfelelően – tökéletesen ráillik a Csányi-érdekeltségű Bonafarm-csoportra, és a hozzá hasonló nagy agrár-tőkeérdekeltségekre. De hogy e felől még csak kétségeink se legyenek, a mintagazdasággá válás feltételei között egyenesen előírják a Kormánnyal kötött stratégiai megállapodást. Mivel a Bonafarm-csoport és annak minden jelentős tagja egyenként is nevesítve már korábban a Kormány „stratégiai partnerévé” vált, { Kormány 1421/2014. (VII. 25.) határozata a Bonafarm Zrt., a Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft., a Bólyi Mezőgazdasági Termelő és Kereskedelmi Zrt., a Csányi Pincészet Zrt., a Dalmand Mezőgazdasági Zrt., a Fiorács Mezőgazdasági Termékelőállító és Forgalmazó export-import Kft., a Pick Szeged Szalámigyár és Húsüzem Zrt., a SOLE-MiZo Tejterméket Gyártó, Forgalmazó és Szolgáltató Zrt. magyarországi nagybefektetőkkel való stratégiai együttműködési megállapodás megkötéséről.  Magyar Közlöny, 2014. évi 103. szám, 11771. p.: } nem meglepő, hogy két nagy mezőgazdasági cégét – a Bólyi Zrt.-t és a Dalmand Zrt.-t – mintagazdasággá minősítették. Így, az ezzel járó kedvezményeken túl az is könnyen előfordulhat, hogy a mintagazdasági státushoz – a szerencsejáték/kaszinóügyben vagy a dohánykereskedelemben már „jól bevált” – koncessziós formában integrátori feladatokat is kapnak, és az „átvállalt állami feladatok” fejében az élelmiszertermelés alaperőforrásához, a termőföldhöz – a helyi gazdálkodó családokat kiszorítva – akár ingyen is hozzájuthatnak, továbbá egyéb különleges kedvezményekben, elbánásban is részesülhetnek.

Testbeszéd: Orbán Viktor és Csányi Sándor kézfogása  Fotó: MTI

A dolog persze nem előzmények nélkül való. Bóly és Dalmand azok közül – a 2001-ben, az 1. Orbán-kormány hivatali idejében privatizált, a köznapi szóhasználatban csak „piszkos 12” névvel illetett – egykori állami gazdaságok közül kettő, amelyek ma a Csányi-érdekeltségű Bonafarm-csoport zászlóshajói. E cégcsoport vezeti a legnagyobb – az államtól 50 évre bérbe kapott – területtel és agrártámogatási összegekkel rendelkező agrár-tőkeérdekeltségek rangsorát is. Ezek a cégcsoportok a „kis/közepes családi gazdaságok támogatásáról” valamint a „nagyok megszorításáról, arányuk 50%ról 20%-ra való visszaszorításáról” szóló kormányzati propaganda közepette, 3 év alatt agrártámogatásaikat több mint 50%-al, támogatott területeiket pedig az alábbiak szerinti mértékben, átlagosan közel 2/3-al növelték.

A legnagyobb 7 agrár-tőkeérdekeltség támogatott területeinek növekedése a 2011-2014-es időszakban

Az persze, hogy melyik tőkeérdekeltség milyen eredményes a közös kasszák ürítésében és az erőforrások, a közös földvagyon megszerzésében, az –  az elmúlt évtizedek során nálunk kialakult félfeudális viszonyok következtében – erősen függ attól, hogy milyen viszonyt alakít ki és tart fönn a politikával, az állammal, a törvényhozó és végrehajtó hatalmi ágakkal. Ha a „mi kutyánk kölyke” státust sikerül megszereznie, akkor az állam minden eszközével, törvényeivel, költségvetésével, intézményeivel kiszolgálja, segíti, és „stratégiai partnereként” a támogatások és az erőforrások monopolhelyzetű fő megszerzőjévé válhat. Gazdaságai akár kivételezett mintagazdaságok lehetnek, melyek – a visszaosztó szövetkezeti modellel szemben – maguk alá gyűrhetik,” integrálhatják” az élelmiszergazdaság teljes vertikumát, kiszívva, elvonva a vidéktől és a helyi közösségektől annak teljes hasznát. Amíg ezt a státust fenn tudja tartani, addig e kivételezett helyzete úgy tűnik érinthetetlen, vele szemben a gazdálkodó családok, helyi közösségek érdekei másodlagosak, nem érik el a döntéshozók ingerküszöbét.

A családi gazdasági minta: Orbán Viktor és Csányi Sándor „Mizo Csodafarm – Csípőtelek” avató ünnepségén.  Fotó: Stiller Ákos

Kérdések:

Néhány kérdést a mintagazdasági rendszer e formájával kapcsolatban mindenképpen érdemes tán feltenni. Például az alábbi kérdésekre valakinek a kormányzat részéről magyarázatot illene adnia.

• Kinek és mire lesznek „minták” a tízezer hektáros léptékű, iparszerű, tömegtermelő, monopolhelyzetű, kedvezményezett, nagy tőkeérdekeltségekhez tartozó óriásbirtokok?
   
• Ha ezek lesznek a minták, és a teljes agrár-élelmiszergazdaság dél-amerikai példát követve néhány tucat tőkeérdekeltség nagybirtokai kezébe kerül, amelyek nálunk is átlagosan négyszer annyi földet igényelnek egy ember eltartásához, mint a kis/közepes családi gazdaságok, akkor mi lesz a földre alapuló vidéki foglalkoztatással és a vidék népességmegtartó képességével? Van valami terv az ezen az úton létrejövő vidéki munkanélküliség – közmunkaprogramot meghaladó, értelmes – megoldására?
   
• Hogyan egyezethető össze ez a mintagazdasági rendszer a Nemzeti Vidékstratégiában megfogalmazott és azóta is úton-útfélen hangoztatott – „a kis/közepes családi gazdaságokat és azok összefogását, szövetkezését támogató”, „nép-párti” – föld- és birtokpolitikával?
   
• Emlékszik-e még egyáltalán valaki a Kormányban arra, hogy 2012-es távozásom majd az azt indokoló levél nyilvánosságra kerülésekor milyen vehemensen cáfolták az agrár- és vidékstratégia megváltozását, gyökeres fordulatát, nyilatkozatban deklarálva például, hogy „…Ángyán József távozásával a kormány birtokpolitikája, valamint a hosszútávra szóló vidékstratégia és a végrehajtására épülő Darányi Ignác Terv  nem változik. A kormányprogramban is világossá tettük, hogy nem a gigantikus méretű, alapanyagot termelő mezőgazdasági vállalkozások érdekeit képviseljük, hanem – az európai modellt követve – a működőképes családi és egyéni gazdaságokat; a mezőgazdaságra épülő mikro-, kis- és középvállalkozásokat. Kiemelten támogatjuk a kistermelőket; előmozdítjuk a helyi piacok létrehozását; összekötjük a helyi termelést és a helyi értékesítést….”

  A mintagazdasági hír ismeretében vállalná valaki ma ennek hivatalos, nyilvános értelmezését?
   

• Végül mi köze mindennek a „Földet a gazdáknak!” jelszó gazdáihoz, a földből élő és ténylegesen gazdálkodó, helyi családokhoz, ha csak nem „Csányi-gazdára” gondolt és céloz ezzel a jogalkotó?

Amit tenni kell(ene) és lehet(ne):

A legjobb egyéni/családi gazdaságok kiválasztásával a – Kormány által is elfogadott és kihirdetett – Nemzeti Vidékstratégiában leírtaknak megfelelő mintagazdasági hálózatot kellene tájanként, gazdálkodási rendszerenként, művelési áganként, üzemtípusonként létrehozni, és bemutató, oktató, népfőiskolai jellegű tevékenységük támogatásával segíteni kellene jó gyakorlataik elterjesztését.

E hálózat mellett a fő agrártáj-típusokon, állami területeken működő és állami kézben lévő, hagyományos kincstári – pl. génmegőrző, nemesítési, fajta-előállítási, vetőmag-szaporító, technológia-fejlesztő – birtokfunkciókat ellátó, nonprofit gazdaságok és tájintézetek hálózatát kellene kialakítani, melyek tevékenységének haszna – az új tenyész-anyagok kihelyezése és a technológia-fejlesztés révén – a környező családi gazdaságokban jelenne meg, a helyi gazdaságot és társadalmat erősítené.

Gödöllő, 2016. március 30. Ángyán József