Tömegesen jelentek meg a fenyőrigók az ország több városában, így a fővárosban is. Kik ők? Miért vannak itt? …na és kinek jó ez?
A fenyőrigók és a város
Amikor mi, ilyenkor januárban, összébb húzzuk a télikabátunkat, sapkába, sálba burkolózunk, akkor érkeznek meg hozzánk a fenyőrigók. Nekik ez a kellemes klíma, a nálunk északabbra szokásoshoz képest. Az sem mellékes szempont, hogy amikor északon már nem találnak élelmet (csigák, giliszták, rovarok elbújtak), nálunk magvakból még terített asztal várja őket. Egy életmód váltással vegetáriánusok lesznek és jöhet a kökény, a borbolya, a berkenye termése, a tiszafa magja. 2 az egyben: Nedvesség, és tápanyag, sok, sok vitaminnal.
De finom eleség számukra a madárbirs, a vadrózsa, a tűztövis termése is.
Ha a szabad természetben nem is, de a városi parkokban ezek ellátják a rajokban érkező fenyőrigókat. De van még két titkos élelmiszer raktár nálunk, ami más ( civilizált, a környezetre igényes) európai országokban nem fordul elő ilyen tömegben.
Az egyik a nyugati ostorfa, a másik a fagyöngy.
2003. óta a nyugati ostorfa veszélyesen terjedő, invazív gyomfának számít (és az is), ezért nem ültetik sehol (nálunk is tilos, de ez senkit nem érdekel). A fagyöngy pedig a parkokban, erdőkben éli világát. Amikor hatalmas zöld pom-pomokat látunk a lombtalan fákon, akkor gondoljunk szegény fákra: a gondozásukkal megbízott „szakemberek” nem szabadítják meg őket nehéz parazita terhüktől.
Kép forrása, és további fotók: katt a képre!
A Nyugati ostorfa piros bogyóit legelik a madarak hatalmas rajokban, a lehullott terméseket pedig a fa alól is felszedik (hacsak nem nagy forgalmú járdára vagy úttestre hullott). Néhány évtizeddel ezelőtt a nyugati ostorfát igénytelensége miatt ültették tömegesen. Kontrollálatlan terjedésük annak köszönhető, hogy nem „műveljük kertjeinket”. Amennyire jó ez a bogyó-bőség a fenyőrigónak, annyira tragikus a természetvédelmi területeknek. A piros bogyók húsos részét megemésztik a madarak, de sárga csonthéjas magukat kiürítik…ott, ahol éppen vannak. Azaz vándorlásuk során szétszórják a földrész minden táján. Nem nézik, hogy természetvédelmi területen vagy a szomszéd kertjében ér e földet anyagcsere termékük.
Mi pedig…nem tudjuk honnan került a kertünkbe, az utak, árokpartok mellé az a sok, gyorsan fává növő növény, ami egy év alatt, akár 2 méterre is megnő. És mivel nem műveljük, gondozzuk ezeket a területeket, egyre nagyobb és nagyobb helyet foglalnak el maguknak ezek az amerikai behurcoltak. Ez az invázió, ami nagyon nem jó a helyben élő természetes növényzetnek.
Nézzük a fagyöngyöt!
Ők igazából nem élősködők, mert zöld, fotoszintézisre képes levelei vannak. Sokáig meg is tévesztették a tudós világot, elhitetve velük, hogy csak vizet szív a fából, táplálékot nem. Azonban mára kiderült, hogy nem válogat. Elveszi, amire szüksége van.
A kanadaiaknak van annyi eszük, hogy a fagyöngyöt viszik be a szobába karácsonykor: ez a karácsonyi hangulat, egyúttal megmenekülnek a fák egy súlytól, kullancstól.
Nálunk az „idős fák ápolására” (ágaik levagdosása), csak akkor kerül sor, amikor a szerencsétlen fa már alig él. Addig azonban dolce vita van a fenyőrigóknak. Legelészhetik a nagy nedvességtartalmú magvakat. És ez jó a fenyőrigónak.
Kinek nem jó? Hát a fáknak!
Ugyanis minden étkezésnek következményei vannak…még a madaraknál is. Ez jó a fagyöngynek, mert amikor fára pottyan a madár ürüléke, ott megtapad a fagyöngy magját övező kocsonyás, ragadós burok segítségével.
Ez jó a fagyöngynek, mert az ő magja csak fényben csírázik ki. A jó talajba kerülő fagyöngy mag nem tud a talajon kicsírázni, de a faágakon gyökereit belemélyeszti az ágba, kihajt és évente egy emelettel magasabb lesz. Egy termetes fagyöngy pom-pom akár 10 kiló is lehet. Ez nagy teher a fának, nagy öröm a fenyőrigónak. És így jár körbe-körbe a természet, a jó sors és a balsors…
Most érdemes megnéznünk a fenyőrigó rajokat, mert a fák pusztítása komoly diéta lesz számukra, keresniük kell új éttermet. Hiába nő a zöld felület, ha az „új fák” majd 15 év múlva érlelnek termést.
Nem beszélve a számolatlanul kivágott cserjék nyomán maradó ürességről.
Kevesebb fa, cserje – kevesebb fenyőrigó
Ha még mindig divat lenne a lucullusi lakoma fenyőrigóval, valószínű jobban vigyáznánk rájuk.
ui. Most láttam a neten: tömegesen pusztulnak el, mert nekirepülnek a csupa-üveg toronyházaknak, és összetörik magukat.
Ez sem a fenyőrigónak, sem a toronyháznak nem jó. De mi azért egyre több üvegpalotát építünk…
