Egy éve, 2016. március 2-a éjjelén gyilkolták meg hondurasi otthonában Berta Cácerest, aki egy esztendővel korábban nyerte el a tekintélyes Goldman-díjat környezetvédelmi munkájáért. A világhírű aktivista halála óriási nemzetközi felháborodást váltott ki, jogvédő és zöld szervezetek mellett az ENSZ és az Amerikai Államok Szervezete (OEA) követelte az ügy kivizsgálását.

Jelenleg 8 gyanúsított várja a börtönben a nyomozás végét, köztük 3 volt vagy jelenlegi katonatiszt, de Cáceres halála mögött kirajzolódik azoknak a nagy nyugati demokráciáknak felelőssége is, amelyek gazdasági és politikai hasznot húznak a közép-amerikai ország „piszkos háborúiból”.  

Berta Cáceres a 400 ezres lenca törzs tagja volt, és már jó két évtizede küzdött az amerikai őslakosok érdekérvényesítéséért, az utóbbi években pedig az Agua Zarca vízerőmű ellen szerveződött mozgalom vezéreként vált ismertté. A 2008-ban indult, és két európai befektetési alap, a finn Finnfund és a norvég kormány FMO részvételével finanszírozott projekt a lencák területét veszélyezteti, és több száz családot fosztana meg vízkészleteitől. 
A Honduras észak-nyugati részén, Santa Barbara megyében tervezett megaépítkezésből Cáceresék küzdelme nyomán 2014-ben kiszállt a Világbank és a kínai Sinohydro cég is, e győzelem is hozzájárult a Goldman-díjhoz és a világhírhez. A tavaly 43 éves aktivista, 4 gyermek édesanyja több tucat halálos fenyegetést kapott, többek között az építtető cég, a katonaság és paramilitáris alakulatok részéről. Végül nemzetközi nyomásra rendeltek ki lakóhelyére, a főváros Tegucigalpától 190 Km-re lévő Esperanzába rendőri védelmet.
 

Meggyilkoltak egy környezetvédő aktivistát – írtuk egy éve.  

Az ekképp szinte előre bejelentett gyilkosság után a hondurasi hatóságok előbb egy volt szeretőre, majd egy dühös kollégára szerették volna kenni a történteket, de a nemzetközi nyomás hatására is – a botrány nyomán még az is felmerült, hogy az USA megvonhatná katonai támogatását az ún. drogháborúban partner országtól – végül letartóztattak 8 embert, köztük két nyugalmazott és egy szolgálatban lévő katonatisztet. A gyanúsítottak – egy kivételével – egyelőre nem tettek vallomást, és a hivatalos források szerint semmi közük az államhoz, de a brit The Guardian által megismert bírósági iratok és a katonai nyilvántartás alapján úgy tűnik, hogy több bizonyíték is megerősíti a gyilkosságban való részvételüket.

A legfelsőbb katonai vezetés engedélye nélkül elképzelhetetlen akció

A hadsereghez köthető három gyanúsított ismerte egymást: Maj Mariano Díaz a különleges erők kitüntetett veteránja, a katonai hírszerzés vezetője lett 2015-ben, és a gyilkosság idején épp előléptették. Douglas Giovanny Bustillo együtt szolgált Díazzal, és azután is kapcsolatban maradtak, hogy 2008-ban Bustillo otthagyta a hadsereget. Egy harmadik gyanúsított, Henry Javier Hernández korábban a különleges erőknél volt mesterlövész, és szintén Díaz közvetlen irányítása alatt szolgált, a nyomozók szerint miután elhagyta a hadsereget 2013-ban, a hírszerzés informátoraként dolgozhatott.

Bustillo és Hernández többször is meglátogatták a gyilkosság előtti hetekben Cáceres lakhelyét, La Esperanzát, és az ügyészség szerint telefonjaikon is találtak az akcióra utaló, feltehetően kódolt üzenetet.  A nyomozáshoz közeli forrás azt állította a brit napilapnak, hogy a környezetvédő meggyilkolásának módja emlékeztet a katonai hírszerzés hadműveleteire, amelyekben civilek közreműködése is teljesen bevett metódus. Illetve azt, hogy Cáceres profilja miatt, és lévén, hogy kampánya az állam számára is negatív következményekkel járt, elképzelhetetlen, hogy a legfelsőbb katonai vezetés legalább implicit engedélyét ne adta volna az akcióhoz.

A hadügyminisztérium nem reagált az újság megkeresésére. A másik 5 letartóztatott civil személynek nincs köze a hadsereghez, egyikük az Agua Zarca vízerőmű egyik menedzsere. A projektet kivitelező Desarrollos Energéticos SA, (Desa) vállalatot kiterjedt kapcsolati háló köti a hadsereghez éppúgy, mint a kormányhoz. Így a cég elnöke, Roberto David Castillo Mejía maga is egykor a katonai hírszerzés tisztje volt, titkára pedig a volt igazságügyi miniszter. Ráadásul korábban, 2013-15 között a Desa biztonsági szolgálatának vezetője a fenn említett Bustillo volt. Mondanunk sem kell, hogy a cég tagadja, hogy bármi köze lenne a gyilkossághoz, bár Cáceres az ő alkalmazottaiktól is kapott fenyegetéseket.
Folytatás az Átlátszón:  Halállista aktivisták nevével és fotójával