Furcsa tervek rajzolódnak ki azokból a szerződésekből, amelyeket a Közérdekvédelmi Központ hozott nyilvánosságra a napokban a paksi bővítésről. A Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője adatigénylése nyomán napvilágra került kontraktusok az üzleti racionalitáson kívül eső szándékokat sejtetnek.

A Népszava által tételesen átnézett papírok legfurcsábbika egy biztosítási kötvény, amely az MVM Paks II. Zrt. felelős vezetőinek (vezető tisztségviselők és felügyelőbizottsági tagok) nevére szól. Az évi kétmilliárd forint biztosítási összegről szóló felelősségbiztosítás teljességgel értelmetlen lenne, ha a kormány arra számítana, hogy a Paks II. háza táján minden a jogszabályi előírások szerint történik majd: a kötvény alapján egy sor olyan cselekmény után vállalja át a fizetést a biztosító, amelyek egy törvényesen működő állami cégnél a józan ész alapján nem történhetnének meg.

Fedezetet ad például a biztosító (a majdan esetleg vétkesnek bizonyuló vezetők helyett) az „egészségvédelem és munkabiztonság megsértéséhez” kapcsolódó esetekben, aminek csak az adhat értelmet, ha számítanak rá, hogy a majdani építkezések és az üzemeltetés során megsértik az egészségvédelmi és a munkabiztonsági előírásokat, és a vezetőket felelősségre vonhatják ezért. Szintén állja a biztosító a környezetszennyezési eseteknél a felelős vezetők jogi védelmének költségeit, valamint a jó hírnév sérelmének orvoslásával összefüggő fizetnivalókat, akkor például, ha az érintettek megrágalmaznak valakit, és emiatt pert veszítenek, vagy őket rágalmazza valaki, továbbá a „kiadatási és kapcsolódó eljárások” költségeit.

Biztosított tétel a „büntető eljárási óvadék és polgári peres vagyoni biztosíték” ugyanúgy, mint a biztosított személyekre kiszabott bírság és büntetés – kiemelve az adó jellegű bírságokat és büntetéseket , mintha csak a biztosítást megrendelő állami cég arra készülne, hogy a vezetői adócsalásokat fognak elkövetni. Külön sor a kötvényben a „Dodd Frank/SOX (részvénycsere)” megjelölésű cselekménykör, ami – az amerikai jogba a pénzügyi világválság nyomán bekerült jogszabályra utalva – vélhetően azokra az esetekre nyújt fedezetet, ha a vezetők bennfentes kereskedést folytatnának a társaság értékpapírjaival, vagy más pénzügyi és értékpapírpiaci visszaéléseket követnének el.

Érdekesség, hogy a biztosító nem kér önrészt a biztosítottaktól, egyedüli kivételként a „Társaság ellen érvényesített értékpapír igényekre” határoz meg egymillió forintos önrészesedést.

Egy másik szerződés az MVM Paks II. Zrt. és a finn Helske Consulting között teremt tanácsadói jogviszonyt. A Helske Consultingot a szerződés szerint Jussi Helske képviseli, aki nyugdíjazásáig a finn atomipar különböző csúcsvezető posztjain dolgozott, jelenleg pedig „független” tanácsadóként tevékenykedik, de iparági körökben egyértelműen az orosz atomlobbi emberének tartják. Az orosz sajtóban rendszeresen idézik őt, amikor azt kell bizonygatni, hogy valamelyik – nemritkán éppen a megszólalás idején meghibásodott – orosz atomerőművi létesítmény minden biztonsági előírásnak megfelel.
A közelmúltban arról nyilatkozott, hogy azért éri meg a használt atomerőművi fűtőanyagok feldolgozásáról orosz partnerekkel szerződni, mert ők nyújtják a legjobb áron ezt a szolgáltatást. Itt érdemes megemlíteni, hogy a Roszatom vezetője nemrég egy konferencián utalt rá: számukra a paksi szerződésben az igazi bizniszt a hulladék átmeneti tárolása és feldolgozása jelenti, aminek sokkal nagyobb a profittartalma, mint az építésnek illetve a technológia-átadásnak, az ára pedig nincs benne a bővítésre szánt 4000 milliárd forintos keretben.

Csupa paksi ha

Ha 2014-ben nem egyedül Simicska Lajos találtatott volna alkalmasnak arra, hogy a paksi bővítés kommunikációját intézze. Ha nem kérdőjeleződött volna meg az alkalmassága rögtön azután, hogy szakított Orbánnal.
Ha nem Nagy és Trócsányira bízták volna a jogi képviseletet annak érdekében, hogy se az LMP-nek, se az Energiaklubnak ne kelljen kiadni a beruházás közérdekű adatait.
Ha nem pereskednének most is Jávor Benedekkel olyan iratok titokban tartásáért, amelyek már rég nem titkosak, de az oroszok rossz néven vennék, ha kitudódnának. (De persze az orosz sajtó még így is többet tud róluk, mint a szerencsétlen magyar adófizető, akit majd csak a legvégén engednek oda, amikor a számlát ki kell fizetni.)  Tovább >>>