Vegyük kézbe a lábunkat! Ökológiai lábnyomozás Mennyire élünk „nagy lábon?
Dátum: 2016. november 10.
Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár Budavári Palota
ÖNYVTÁRLAT VI. – TestesÉvad 2016. november 10. 17.00
Mióta van láb egyáltalán? Száz láb talán túl sok, a mi kettőnk pedig nem túl kevés egy kicsit? Hihetetlen és szórakoztató sokféleség rejlik a végtagok alakjában, működésében.
Tisztelt Hölgyem, Uram, kedves Kollégák, A ’TestesÉvad’ novemberi programjának alkalmával megvizsgáljuk, nyomot vagy jelet hagyunk-e világunkban lábnyomunkkal – akár a Holdon járjunk, akár a Föld nyersanyag forrásait használjuk vég nélkül… Táncunk eszköze, főszereplője a LÁB, a kultusz és a felelősség többértelmű szimbóluma.
AZ ELŐADÓRÓL Dr. Vásárhelyi Tamás: „Jó annak, aki tud örülni az újnak” Több mint hatvan éve ejtenek ámulatba a természet apróbb és nagyobb csodái. A nagyokat mindenki magától értetődően bámulja. Én azt is szeretem elnézni, ahogy egy többéves hangyabolyhoz parányi lábak taposta, ujjnyi széles ösvény vezet a fű között, ahogy egy fakérgen kanyarog és vastagszik a lábatlan szú-lárvák járata. A Magyar Természettudományi Múzeumban első két évtizedemet egy rovargyűjteményben töltöttem faunisztikai, ökológiai, rendszertani és természetvédelmi kutatásokkal. Szerencsére ennek során még trópusokra, sivatagba és New Yorkba is eljutottam. Közben – családi hagyományként – mézeskalács készítéssel is foglalkozni kezdtem. Azután közművelődési vezető lettem a múzeumban. Kénytelen voltam váltani, mert ráébredtem, hogy az emberiség előtt súlyosabb probléma áll, mint az Aradida-taxonómia kérdései. Szerepem volt több kiállításunk, a Természetbúvár terem és az 1996-ban megnyílt kiállítási épület (a Ludoviceum volt Lovardája) létrehozásában. Itt egy nagy történeti-ökológiai kiállítással nyitottunk. Örültem, hogy a múzeum nagy átalakulásának (e múzeumi metamorfózisnak) részese lehettem, ha fizikailag megtorpant is a folyamat. Az utóbbi évtizedben az ELTE Természettudományi Karán, a tudománykommunikációs mesterfokú képzésben is tanítok. Most már mindkét helyen, az egyetemen és újra a rovargyűjteményben, önkéntes munkatársként dolgozom.
Az élethosszan tartó tanulás ideája nekem nagyon tetszik. Lényegében az ember ismételt átalakulásának lehetőségét foglalja keretbe. Jó annak, aki tud örülni az újnak. Tartson velünk, érdemes lesz elindulni a LÁB kínálta, majdnem végtelen távlatok felé!
Időpont: 2016. november 10. 17.00
Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár Budavári Palota F épület VI. emelet, Díszterem
