A növényi inváziók hatása a társulások nitrogén-körforgalmára

Napjainkban folyamatosan nő azoknak a fajoknak a száma, amelyek az ember közreműködésével olyan társulásokba is eljutnak, amelyekben eredetileg nem fordultak elő. Az idegenhonos fajok által okozott biológiai inváziók befolyásolhatják a társulások anyag- és energiaforgalmát, ezen kívül csökkenthetik a biodiverzitást. A nitrogén körforgalmának megváltozása komoly hatással lehet az élőlénytársulásokra, mivel a nitrogén egyrészt fontos biogén elem, másrészt pedig gyakran limitáló tápanyag. Ebben a dolgozatban a biológiai inváziók általános jellemzése, hatásaik és történetük rövid áttekintése után a nitrogén körforgalmát tárgyaljuk. Ezt olyan esettanulmányok bemutatása követi, amelyekben a behurcolt növények inváziója valamilyen módon megváltoztatta az adott társulás nitrogén-körforgalmát. Az invazív növények befolyásolták a nitrogén immobilizációját és mineralizációját, valamint a nitrogén-fixációt. A füvek inváziója pedig a tűzgyakoriság növelésén keresztül is befolyásolta a talajbeli N-elérhetőséget. Az esetek egy részében nőtt a N-elérhetőség, más részükben csökkent, és csak egy esetben nem volt kimutatható az invázió N-elérhetőségre gyakorolt hatása. A nitrogén körforgalmában tapasztalható változások hátterében álló pontos mechanizmusok nem voltak minden esetben tisztázottak. Általános összefüggés volt tapasztalható a talajba kerülő elhalt szerves anyagok mennyisége és összetétele (főleg a szén: nitrogén arány), a mikróbák nitrogénfelvétele (immobilizáció), és a N-mineralizációs ráta, illetve a talajbeli N-elérhetőség, vagyis a talaj szervetlen-N tartalmának változása között. Néhány esetben kimutatható volt az invazív növényfajoknak a mikrobiális szervezetek lebontó enzimtermelésére gyakorolt hatása is. A nitrogén-fixációra képes invazív fajok a légköri nitrogén megkötésével képesek jelentős mértékben növelni a társulásban a növények által hozzáférhető nitrogén mennyiségét, az idegenhonos füvek inváziója viszont a tűzgyakoriság növelésén keresztül általában csökkenti a talajban a N-elérhetőséget. A N-elérhetőség változásának további következményei lehetnek a társulás fajösszetételét tekintve, mivel befolyásolhatja a natív és az idegenhonos fajok közti kompetíció kimenetelét. Az invazív faj kompetíciós képességeinek növekedése tovább gyorsíthatja terjedését, ami a natív fajok számának további csökkenését eredményezheti. Az utolsó fejezet a biológiai inváziók megelőzési és csökkentési lehetőségeivel foglalkozik, az áttekintést pedig egy esettanulmány zárja, amely a Magyarországon is sok problémát okozó akác (Robinia pseudoacacia) inváziójának csökkentési lehetőségeit vizsgálja. Az invazív fajok nitrogén-körforgalomra gyakorolt hatásának ismerete a magyarországi példákat tekintve is fontos lehet, hiszen a nálunk is invazív akác, illetve a szintén terjedőben lévő gyalogakác (Amorpha fruticosa) és a keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) egyaránt képesek nitrogént fixálni. Ebből kifolyólag e három faj inváziója számottevő hatással lehet a nitrogén körforgalmára is, ami az érintett társulások diverzitásának csökkenésén túl további negatív következményekkel járhat. A növényi inváziókkal foglalkozó szakirodalomban tudomásom szerint eddig még nem jelent meg olyan összefoglaló munka, ami átfogó képet nyújtana a növények inváziójának a társulások nitrogén-körforgalmára gyakorolt hatásairól.