Ha az ember Szigeti Ferenc Albert ljubljanai beszámolóját hallgatja, azon kapja magát, hogy legszívesebben összecsomagolna, és elindulna a szlovén fővárosba. Ljubljana korábban is barátságos hely volt, de néhány éve még élhetőbb lett: 2016-ban elnyerte az Európa zöld fővárosa címet. Sok összetevőn múlt, hogy ezt kiérdemelte, ennek csak egyik eleme az, amiről Szigeti Ferenc Albert terület- és településfejlesztő, geográfus legutóbb, a Zöldgömbfeszten is beszámolt. A munkája révén került kapcsolatba a különleges programmal: azt tanulmányozta, miként fogtak bele 2015-től Ljubljanában a városi méhészkedésbe.
– Világszerte gond, hogy kevesebb a vadvirágos rét, és terjed a kemikáliák használata, ez csökkenti a méhek számát. Kínában például előfordult, hogy mesterségesen porozták be a növényeket, annyira megcsappant a méhek száma. Márpedig mindenki hallotta az Einsteinnek tulajdonított tételt: ha eltűnnek a méhek a Földről, az emberiség is elpusztulhat… A városi méhészet azért előnyös, mert egy városban nem használnak gyomirtót, viszont sok a fafajta. Persze, Ljubljana olyan város, ahol mindig rengeteg volt a park. A városi méhészet nem jár komoly gazdasági haszonnal, de nem is ez a cél: főleg komoly szemléletformáló erőt jelent. Képes egy széles réteg figyelmét ráirányítani arra, hogy egy város is tehet valamit az ökoválság ellen… – foglalja össze az okokat a miért kérdésre a szakember.
– Szlovéniában nagy hagyománya van a méhészkedésnek. Radovljicában, a méhészeti múzeumban gyönyörű képekkel díszített kaptár-előlapokat is kiállítanak. De hogyan méhészkednek a fővárosban?
– Ez a projekt minden területet áthat. Ljubljana belvárosában, a turisztikai központban valóban tradicionális, színes, festett kaptár-előlapokról képeslapokat árulnak, és megtudható, hol húzódik a méhecske-ösvény, amit végig lehet járni. Egyébként száz helyen találni a városi méhészkedéshez kapcsolódó létesítményt. Ez roppant látványos, hiszen a tetőkön sorakoznak a kaptárak, sokféle intézmény adta át a tetőterét e célra. Önkéntes méhészek is közreműködnek a projektben: írtam is egy bankárról és hobbiméhészről, aki ezzel foglalkozik. A bank tetején szép, színes dizájnkaptárakat helyeztek el, a szlovén főváros építészeti motívumai szerepelnek az előlapokon. Van egy kis kert is előtte, hogy ezzel segítsék a méheket.
– A rovarok jelenléte nem okoz galibát?
– Érzékenyítő programokat tartanak, amelyek a szemléletformálást szolgálják, és eloszlatják a félelmeket is. Mindent előkészítettek, megszerveztek: az önkéntes méhészek között felosztották a területeket, és ha elszabadulna egy kaptárból a méhcsalád, rögtön hívják a méhészeket, akik kapcsolatban állnak a tűzoltókkal, és gyorsan megoldanak mindent. Ezért komoly konfliktus a városi méhészkedésből nem adódott eddig. Jól szervezett a rendszer: a kaptárak közel vannak egymáshoz, így a méhészeti munkálatokat azonos időben kell elvégezni – a város ebben fontos koordináló szerepet lát el. Még a kormányépületen is vannak tetőkaptárak. A bank, ahol jártam, meglátta ebben a pr-lehetőséget is: beemelte ezt a portfóliójába, és a szorgos méhekkel banki termékeket hirdet. De tudok egy szocreál stílusú hotelről, amelyik szintén hozzájárult a kaptárak telepítéséhez. A méhek jelenléte olyan erős hatást gyakorolt, hogy a hotelt már ökoszemlélettel újították fel. Látványkaptárak vannak a parkokban, és olyan cukrászversenyt is rendez Ljubljana, amelyen a méz felhasználása a téma. A programot lehet még fejleszteni: a buszmegállók, az autóutak mellett húzódó zöldterületeket például érdemes olyan növényekkel betelepíteni, hogy méhlegelőként szolgáljanak. Ljubljanában a projekt annyira sikeres lett, hogy az Európai Uniótól „Jó gyakorlat” címet nyertek el. Egy eu-s projekt keretében át is adják a tapasztalataikat.
– Mi, magyarok is profitálhatunk ebből?
– Igen, hiszen a projektben benne van Budapest XII. kerületének önkormányzata, amely igyekszik megvizsgálni, miként működik ez a jó gyakorlat, és megpróbálja adaptálni. Korábban is volt már ott városi méhészkedésre példa, de azok civil kezdeményezések voltak, és idővel elhaltak. Ha viszont ezt egy város (vagy egy kerület) koordinálja, eredményes lehet. A XII. kerület, a Hegyvidék már telepített oktatási céllal látványkaptárt egy közparkba, a Barabás-villa kertjébe. A Hegyvidéken a vízmű védett területein fák, növények nőnek, ezért megbeszélték a szolgáltatóval, hogy nem vágják le a gyakran a füvet – hagyják, hogy kialakuljanak olyan rétek, amelyekre a méhek rájárhatnak. A biológusok szerint már ez is sokat jelent. Sőt, érdemes a fű helyett inkább virágos rétet, méhlegelőt létrehozni, mert olcsóbb a fenntartása – nem kell annyit kaszálni –, és jót tesz a beporzó rovaroknak… Sok kicsi lépésből áll egy efféle projekt, és a méhek alkalmasak arra, hogy ráirányítsák a figyelmet az ökoszemlélet fontosságára. Ugyanakkor a városi méz igen jó minőségű – bár a ljubljanaiak inkább protokollajándéknak használják, hiszen nem ennek előállításán van a hangsúly. Az bizonyos, hogy nálunk, a XII. kerületben is sok a zöldterület – így ott is sok lehetőség van a ljubljanaihoz hasonló program kialakítására.
– Mit tehetnek még a városok, hogyan válhatnak zöldebbé?
– A klímaválság, vagy inkább ökológiai válság nagyon fontos téma manapság. Egy-egy város szabályozással, infrastrukturális fejlesztésekkel is sokat tehet a kialakult helyzetben. Úgy, hogy például segíti a város lakosságát az épületek hőszigetelésében, de a dugódíj bevezetése is jó intézkedés. A modern városfejlesztési felfogás szerint az önkormányzatnak a közösségfejlesztésben is részt kell vállalnia. Márpedig a városi méztermelés propagálása ezt is szolgálja. Az önkormányzat ezenkívül a szelektív hulladékgyűjtés elősegítésére pozitív ösztönzőrendszert vezethet be, információs anyagokat készíthet a szemléletformáláshoz, felkarolhatja az alulról jövő kezdeményezéseket. No és a fákat, zöldterületeket is kommunikációs felületként érdemes használni, hogy az ökoszemléletet tudatosítsák. Londonban tavaly szervezték meg az első fafesztivált, hogy felhívják a figyelmet arra, mit jelentenek a fák a szén-dioxid megkötésében, az oxigéntermelés, a porelnyelés szempontjából. Ezért üdvözölhetők a faültetési programok, mint például nálunk a Tízmillió fa közösség akciója. Azt mondják, az ökoválság elkerülésére máris rengeteg fát kellene ültetni. Sajnos, a hazai nagyvárosokban, s Budapesten már ez is igencsak érzékeny téma… Ljubljana előttünk jár: a városi méhészkedés közösséget teremtett, szemléletet formált, de a klímaválság csökkentéséhez nem járult hozzá. A szlovén főváros attól „zöld”, hogy élen jár az unióban a hulladék újrahasznosításában, Ljubljana szeretné a hulladékot nullára csökkenteni. A belvárost autómentesítették, a bringákon kívül csak a biogáz üzemű buszok és az elektromos taxik közlekednek.
