A címben megjelölt két gyümölcstermő berkenyénkről alig-alig, vagy csak hiányos ismeretekkel rendelkezik az átlagos természetkedvelő, erdőt járó ember, de még a kertész, erdész vagy botanikus is csak ritkán fordul e két fafaj közelébe.
Ezeken próbál segíteni ez a mindössze 86 oldalas füzet (színes borítóval, 16 színes képpel, 12 ábrával és elterjedési táblázatokkal), amelynek szerzője hosszú évek óta megkülönböztetett figyelemmel kísérte ezt a két fafajt, figyelte sorsát, regisztrálta azok előfordulási helyeit. Mivel szakmai pályafutása során hosszú évekig erdőtervező, majd erdőfelügyelő, végül pedig a természetvédelem munkatársa volt, bőven volt alkalma megfigyelni ezt a kért érdekes fafajt. Elsősorban a Bakonyban, a Balaton-felvidéken, de a zalai dombok között, sőt Vas és Somogy megyében is szétnézett berkenye ügyben.
Az ismeretlenség homályából emeli ki tehát a szerző ezt a két gyümölcstermő berkenyénket. Mivel a házi berkenyéről még nem született magyar nyelven semmiféle kismonográfia, ezt a fajt ismerteti részletesebben. (A barkócáról a 2000-es „Év fafaja” kapcsán volt egy cikksorozat az Erdészeti Lapokban, még ugyanabban az évben). A nevezéktani, morfológiai és a szaporodás biológiai ismertetést követik az elterjedési területek tudnivalói, melyet a könyv függelékében található igen részletes hazai előfordulási táblázat egészít ki. Ebben feldolgozta a szerző a TTM Növénytár herbáriumi adatait az 1800-as évektől napjainkig, valamint az utóbbi évtizedek botanikai szakirodalmának ide vonatkozó, a legkülönbözőbb publikációkban napvilágot látott adathalmazát is. Ugyanezen adatokból felrajzolja a Kárpát-medencei helyzetképet is. A faj termőhelyi igényei, jellemző élőhelyei után szó esik még a házi berkenye természetvédelmi vonatkozásairól is. A kiadvány második felében érdekes adatokat olvashatunk mindkét faj magyarországi előtörténetéről, a helynevekben tapasztalható előfordulásaikról, számos gyógyászat – történeti érdekességéről.
Mivel a házi berkenye a szőlőhegyek kedvelt és termesztett gyümölcse is volt, a kertészeti vonatkozásokról is bőségesen esik szó a kiadványban. A füzet végén a házi és a barkócaberkenye terméséről, mint kiváló pálinka alapanyagról olvashatunk érdekes, eddig ismeretlen adatokkal megtűzdelt tudnivalókat. Hogy milyen szerteágazó e két gyümölcsfánkra vonatkozó ismeretek halmaza és a hozzájuk kapcsolódó megannyi kultúrtörténeti és gasztronómiai érdekesség, jól példázza a szakmai tanulmányokat keretező előhang és prológus. Az előbbit ugyanis Ambrus Lajos József Attila díjas író, a régi gyümölcsfajták avatott szépírói szakértője, az utóbbit pedig a közgazdaságtan nagy öregje, Kopátsy Sándor professzor írta, az első magyar barkócaberkenye pálinka bakonyi, Csetényben történt megszületésének örömére.
A szerző ezúton is kéri és gyűjti további idős, méretes vagy érdekes házi és barkócaberkenye példányok előfordulásának adatait (sonnevend.imre@chello.hu , mobil: 30-491-00-84).
Viza Nyomda, Veszprém, 2012.
