Jelenleg több mint 1300 milliárd forint értékben zajlanak uniós finanszírozású infrastrukturális és környezetvédelmi programok. A Deloitte szerint a „félidős” tapasztalatokat tekintve összességében sikeresek az ivóvíz- és szennyvízprojektek, de a méretgazdaságosság elve nem minden esetben érvényesül.
Túl a 2007–2013 közötti programozási időszak félidején, sűrűsödnek az Unió által előírt projekt- és operatív program szintű ellenőrzések, és egyre időszerűbb a programok előrehaladásának kötelező középidős értékelése, illetve a szükséges programkorrekciók feltérképezése is. Az ellenőrzés és értékelés a következő, 2014-től kezdődő tervezési és programozási időszakhoz is fontos tanulságokkal szolgálhat.
Reiniger Róbert, a Deloitte Zrt. Környezetvédelmi tanácsadás üzletágának igazgatója elmondta: A jelenlegi programozási időszak végéig több száz infrastrukturális és környezetvédelmi projekt, köztük kb. 200 szennyvíztisztító telep, 20-30 árvízvédelmi projekt, kb. 30 ivóvízminőség javítási beruházás, több mint 100 természetvédelmi beavatkozás, 500 körüli számú megújuló energia felhasználást ösztönző és kb. 700 energiahatékonyságot elősegítő projekt valósul meg Magyarországon, összesen több mint 1300 milliárd forint értékben.
Minden befejezett és működő projekt gazdagítja Magyarországot és közelebb viszi ahhoz, hogy képes legyen megfelelni az uniós csatlakozáskor vállalt kötelezettségeinek. A programozási időszak eddigi, „félidős” tapasztalatait tekintve azonban nyilvánvaló, hogy valódi sikerről csak akkor beszélhetünk, ha a vizsgált projektek az EU által előírt fenntarthatósági elvárásokat is teljesítik, legyen szó hulladék-, ivóvíz-, vagy szennyvízkezelési fejlesztésekről. A környezetvédelmi és infrastrukturális projekteknél döntő szerepe van ebben a méretgazdaságosságnak, vagyis hogy a projektgazdák a beruházásnál vegyék figyelembe a majdani végfelhasználók fizetőképességét, és a szolgáltatások várható igénybevételi díjaira vonatkozó adatokat, úgy, hogy az üzemeltetés időszakában teljesüljenek mindazon tényezők, amelyeket a támogatási kérelemben a támogatásért megígértek.
A 2007 óta tartó időszak fejlesztéseire is igaz, hogy az egy lakosra jutó költségek (szennyvízdíj, hulladékdíj) településtől függően, de különösen az alacsony lélekszámú települések esetében a lakosság fizetőképességi korlátait feszegethetik, vagyis a méretgazdaságosság elve egyelőre nem minden esetben érvényesül. Ennek oka az is lehet, hogy kisebb települések összefogásakor a pályázók csupán a projekt beruházási költségeit veszik figyelembe, az üzemeltetési költségek racionalizálására, vagy a várható pótlási költségek beépítésére már nem figyelnek oda. Különösen a kisebb méretű, 5000 lakos-egyenérték (az egy lakosra jutó szennyvízkibocsátást kifejező mérőszám) körüli projektek esetében lenne célszerű emiatt programszinten is vizsgálni a méretgazdaságosságot és előre, részletesen meghatározni a pénzügyi fenntarthatóság kritériumait.
Reiniger Róbert hozzátette: Fontos látni, hogy a rendszer összességében folyamatosan fejlődik és tanul. A magyar csatlakozás idejében indult projektek tapasztalatai mára beépültek a szabályozásba, a „best practice”-eket az új projektek megvalósításánál tudják hasznosítani, és több projekttípus esetén egyes pénzügyi vagy műszaki mutatók immár számszerűsítve jelennek meg az útmutatókban. Bár a pályázati rendszer az összetett szabályozás következtében továbbra is bonyolultnak tűnhet, fontos eredmény, hogy ma már számos jól hasznosítható információ, útmutató, segédlet és számítási anyag áll a pályázók rendelkezésére. A gyakorlati megvalósítás során született visszajelzések, tapasztalatok beépítését mindenképpen folytatni kell, és célszerű lenne tovább bővíteni a közreműködő szervezetek által nyújtott konzultációs lehetőségek körét is.
Összességében sikeresek az ivóvíz- és szennyvízprojektek
Barsi Orsolya, a Deloitte környezetvédelmi tanácsadás üzletágának menedzsere elmondta: Hazánk az uniós csatlakozás során vállalta az egészséges ivóvíz országos biztosítását. Az ezt célzó projektek az 1960-70-es évekből örökölt szétaprózottság következtében azonban csak lassan indulhattak el – a legfőbb nehézséget a bonyolult tulajdonosi és üzemeltetői struktúra megléte (nagy számú tulajdonos, közte magánszemélyek), valamint az átfogó koncepció hiánya okozta. A mindenkori kormányzat több könnyítést is nyújtott a pályázóknak, így ezen projektek feltételei jóval könnyebben voltak teljesíthetők, mint például a szennyvízprojektre vonatkozó előírások. Ma a hazai ivóvízrendszerre tulajdonképpen a teljes lefedettség jellemző, de vannak olyan földrajzi területek, ahol a megfelelő minőségű ivóvíz biztosítását (pl. békési arzénes területek, homokhátság vidéke) még meg kell oldani.
A programozási időszak végére, a szennyvíz második fokozatú (biológiai) kezelése szintén közel 100 százalékban megvalósul Magyarországon. Időközben sok helyen megkezdődött az úgynevezett „harmadik fokozat” telepítése is, ami további fejlesztések révén a foszfor és a nitrogén eltávolítását teszi lehetővé a szennyvizekből. A több száz hazai szennyvízprojekt közül kiemelkedik a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep (BKSZT), Közép-Európa egyik legjelentősebb környezetvédelmi beruházása, amely egyértelmű mérföldköve ennek a programozási időszaknak. Sok kis, néhány ezres lélekszámú településen azonban a szennyvíztisztás máig méretgazdaságossági problémákat vet fel, mert a technológiai berendezések beszerzése, üzemeltetése és a csatornázás ezeken a területeken nem kivitelezhető gazdaságilag fenntartható módon.
A jövőt a megújuló energia jelenti
A Deloitte Zrt. szakértője hozzátette: Hazánkban, illetve a Magyarországgal egy időben csatlakozott tagállamokban az elkövetkező időszakban várhatóan az energiatakarékossági, illetve a megújuló energia projektek lesznek hangsúlyosak. Ezt támasztja alá az a nemrég napvilágot látott kormányzati terv is, amelynek értelmében 163 milliárd forintot csoportosítanának át a Közlekedés Operatív Programból (KÖZOP) a Környezet és Energia Operatív Programba (KEOP). Így ismét megoldódhatna a nagy érdeklődésre számot tartó, de időközben forráshiányossá vált, energiahatékonyságra, illetve a megújulóenergia-felhasználás növelésére vonatkozó pályázatok finanszírozása. Ezek a projektek ugyanakkor teljesen eltérő felfogást és megközelítést igényelnek majd. Mivel nem direkt jövedelemtermelő, hanem az elérhető megtakarítás miatt vonzó beruházásokról van szó, a konstrukciók kialakítása is sokkal inkább piaci szemléletet igényel, illetve fontos szem előtt tartani, hogy a pályázatok elbírálására, szerződéskötésre, beszállítók kiválasztására és a kifizetésekre rendelkezésre álló idő rövid.
