Több mint 50 éve, 1971-ben, ezen a napon írták alá Ramsar városában a vizes élőhelyek védelméről szóló megállapodást, amely a legrégebbi, jelenleg is aktív természetvédelmi egyezmény.
Az aláírásakor csupán a vízimadarakra fókuszáló – időközben tevékenységét kiszélesítő – egyezményhez mára 172 ország csatlakozott. Az elmúlt több mint 50 évben mintegy 2500 ramsari területet jelöltek ki, több mint 2,5 millió négyzetkilométer összkiterjedéssel, amely hálózat az Európai Unió szárazföldi területének csaknem 60%-át teszi ki.
Magyarország 1979-es csatlakozását követően napjainkig 29 vizes élőhelyet jelölt a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékére, csaknem 250 ezer hektár kiterjedéssel, vagyis az ország területének 2,6%-a ramsari terület. A kezdetekben a vizes élőhelyekhez kötődő madarakat, mostanra viszont már komplett ökoszisztémát védő egyezmény a Pannon biogeográfiai régió területén egyebek mellett mocsarakat, nedves réteket és szikes tavakat foglal magában. Ezenfelül a felszín alatti vizek és a barlangok magyar kezdeményezésre kerültek be a Ramsari Egyezmény hatálya alá.
A világnap jelmondata idén a vizes élőhelyek és az emberi jóllét összefüggéseire helyezi a hangsúlyt, azaz, hogy az ökoszisztéma szolgáltatások alapja a vizes élőhelyek állapota.
Az elmúlt 300 évben a vizes élőhelyek mintegy 80%-a, az elmúlt 50 évben pedig 35%-a veszett el. Ezen területek a kikapcsolódáson, sportlehetőségeken, rekreációs tevékenységeken, mezőgazdasági termelésen felül pufferelik az időjárási szélsőségek okozta problémákat. A vizes élőhelyek ritkán említett tulajdonsága a rendkívüli fajgazdagság mellett az, hogy szénmegkötő képességük nagyobb, mint bármely más élőhelyé.
Európában egyedülálló módon, a 10 hazai nemzeti park igazgatóság lefedi az egész ország területét, 1400 munkatárssal és az európai uniós forráslehetőségek segítségével végzik tevékenységüket. Ilyen a decemberben lezárult Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP), amely keretében 39 milliárd forint felhasználásával 101 egyedi beruházást hajtottak végre a nemzeti park igazgatóságok, így csaknem 200 ezer hektáron javult a természeti környezet állapota. Ezen beruházások kétharmada klasszikus élőhely rekonstrukcióra, amelynek kétharmada vizes élőhelyekre irányult.
Az agrárminisztérium közleménye szerint Rácz András államtitkár méltatta a Ramsari Bizottság és a tudomány fontosságát a vizes élőhelyek védelmének tekintetében, majd hozzátette: az állami természetvédelem erőfeszítése rendkívül fontos, de a helyi képviselők és a helyben élők nélkül nem lenne eredményes. Ezenfelül biztosította az esemény résztvevőit, hogy a természeti állapot további javulásáért végzett közös munkában továbbra is számíthatnak az állami természetvédelemre.
Vizes élőhelyek Magyarországon
Hazánk 1979. augusztus 11-én csatlakozott a Ramsari Egyezményhez, és jelenleg 260.000 hektárnyi területen 29 élőhellyel szerepel a listán: Balaton, Baradla-barlangrendszer, Béda-Karapancsa, Biharugra, Bodrogzug, Csongrád-bokrosi Sóstó, Felső-Tisza, Fertő-tó, Gemenc, Hortobágy, Ipoly-völgy, Kardoskút, Kis-Balaton, Kiskunság, izsáki Kolon-tó, Mártély, Ócsa, Pacsmag, Pusztaszer, Rétszilas, szaporcai Hétöles-tó, tatai Öreg-tó, Velencei-tó: Dinnyés.
Sajnos az Orbán-kormány NER oligarchái gátlástalanul beépítik, lebetonozzák a nagy tavaink partjait is, a rövid távú profit érdekében tönkre téve a természeti környezetet.
Kapcsolódó anyagok:
A leghatékonyabb aszályvédelem a vizes élőhelyek visszaállítása
