Sok téveszme kering az árvizek kialakulása körül. Egy tévedés kapcsán néhány alapvető dologra hívnám fel a T. olvasók figyelmét.
A hegyoldalak víztároló képessége nem a növényekben történik, hanem a talajban! A talaj ezen képességét pórusossága, szivacsossága és hajszálcsövessége teszi lehetővé. A növények azonban fontos szerepet játszanak egyrészt ezen tulajdonság kialakításában és fenntartásában, az elhalt, elkorhadt hajszálgyökerek és növényi részek révén, valamint a talaj állati organizmusainak táplálása, fenntartása révén. Másrészt, a növények gyökerei meggátolják a hegyoldalak talajának erózióját. Az aljnövényzet sűrű gyökerei a felső 10-30 cm, a bokrok, cserjéké 20-50 cm, a fáké 50-150 cm mélységben a talaj vázát jelentik. (Mint a betonban a vékony és vastag betonvasak.)
A fák kivágásával az erózió (víz és szél által) megindította a hegyoldalak csupaszodását (nudációját), több helyen előbukkantak a sziklák. A sziklák vizfogó képessége majdnem egyenlő a nullával. Addig, a hegyi ta-lajok a tartós olvadástól az egyhetes kitartó esőig szinte az utolsó cseppig elnyelik az esővizet. Legfeljebb a hir-telen lezúduló nagyobb nyári esők vízének egy része tud csak a talaj felszinén lefolyni. Az őszi, téli és tavaszi csendes esőkből erdős hegyoldalakon nem sok folyik le a völgybe. Inkább hetek alatt szép lassan leszivárogva, ill. kisebb erekbe, patakokba szivárogva. (Gondoljuk csak meg: Hetekig nem esik az eső a folyók, patakok mégis folynak!) Ráadásul a kapilláris-elv lehetővé teszi, hogy a mélyebben tárolódó vízhez a növények hozzájussanak, így tudnak fennmaradni, amikor hetekig egy csepp eső sem esik. S a növények még ezzel is takarékosan bánnak azáltal, hogy árnyékukkal gátolják, hogy a Nap és a szél túl hamar elpárologtassa és kiszárítsa a talajt. A kiszáradt talajban elpusztulnak a növényi és állati szervezetek, így a talaj kötöttsége, tapadóssága csökken és könnyű prédája a víz és a szél eróziójának. A talaj egyre vékonyodik és csupaszodik, pusztul – szónak a legszorosabb értelmében – azaz üres és kihalt lesz. (Az igazi talaj élettel van tele, azaz televény.)
Tehát, valóban a növényzet kiirtása ill. kipusztulása az árvizek egyik fő oka és nem a kormány. A másik ok a felmelegedés, ami időjárási kilengést, pl. gyorsabb olvadást, vagy hó helyett sokszor eleve esőt eredményez. A hó is egyfajta visszatartást jelentett. (Mindezek végső oka a világban általánosan elterjedőben lévő rablógazdálkodás.)
Mi a megoldás? A megoldás csakis a kiváltó OK megszüntetése, mérséklése lehet. Mint látjuk és azt már évek óta tapasztaljuk, nem elégséges a víztartó képesség, ezért ezt kell pótolnunk! Egy adott folyó a beletorkolló folyók, patakok és erek vizének összessége. Nem egyetlen nagy tiszai víztárolót, hanem minden mel-lékfolyón és patakon több kisebb tavat kell létrehozni. Ezek hasznossága többszörösen meghaladja a gátakét!
1. Vizet – drága vizet – tartalékolhatunk aszályos, esőmentes időszakokra. Akár öntözési, akár ipari célra.
2. Helyi, kisebb energiatermelésre lehet hasznosítani. Akár egy község, akár ipari üzemek céljaira.
3. Haltenyésztésre, rákászásra használhatjuk.
4. Helyi és turista vonzerő. Fürdés, horgászás, csónakázás stb.
5. Ma, a műholdak korában előre tudhatjuk hol fog esni az eső, hol olvad a hó, mely patakok, folyók víze fog megduzzadni, így az ezeken létrehozott tározók vizének egy részét előre leengedjük. A megérkező árral újratöltjük. Ha szükséges, ezt minden tározóval megtehetjük, ezzel a legnagyobb folyó terheltségét csökkenthetjük, azaz árfelvevő kapacitását növelhetjük. A Tisza esetében elsősorban a Szamos, Bodrog, Hernád, Sajó, Bódva, Tarna, Zagyva, Galga, Túr, Kraszna, Borzsa, Latorca stb. folyókon kell tavakat létrehozni.
Még más érvek is a több kisebb tározó mellett szólnak.
-Magyarországon a települések igen közel vannak egymáshoz, még 5 km-es közelség is sűrün előfordul. Egy óriástározó területébe több helység is beleesik. Így ilyennel nemcsak a természetet bolygatjuk meg, de az embert is. Sőt, nagy tavak esetén értékes szántóföldek, mezők és erdők is áldozatul esnek. Például az Alföld nagy részét borító értékes csernozjom (fekete föld). A természet esetében is sokkal durvább a beavatkozás, hiszen összefüggő nagy területről van szó és az itteni szárazföldi élővilágnak semmi esélyt nem hagy. Nyilvánvaló, hogy több kisebb tó jobban beleillik a természetbe. S, mivel csak a folyó legszűkebb környezetére terjed ki, így az értékes szántóföldek, erdők, mezők megmaradnak. A mellékfolyókon kialakított kis tározók hegyek, dombok közelében esnek, ezek termőtalaja kisebb értékű. Tehát, nem gigantomániás szörnyszülöttekre van szükség, hanem kis és közepes tavakra. (A “nagyüzem” régi rossz beidegződésének bűvöletében mindenből egy nagyot akarunk. “Központi” megoldást, az erőforrások egyesítését, “integrációját”. Minduntalan elfeledkezünk, arról, hogy a puszta összegzés a természetben merőben mást és nehézkes alkalmazkodásképtelen monstrumot eredményez. Ehhez hasonlóan, a mezőgazdaságban is sok kis és közepes birtokot kell létrehozni.)
-Hegyek dombok közelében olcsóbb a tavak kialakítása, hiszen pl. a domboldalak természetes gátakat képeznek, így a tározó kialakítása olcsóbb is. Például a Hernád, Sajó, Bódva, Tarna, Galga, Zagyva stb. folyók mindegyike szoros völgyben folyik, tehát mindkét oldalon adott a természetes oldalgát, s csak alul kell gát-
tal rekeszteni. A legtöbb ilyen folyó és patak völgyében a falvak egymástól 5-10 km-re vannak. Így két falu között egész csinos kis tavat lehet kialakítani. Egy folyón akár többet is. Célszerűbb is több kisebb, mint egy nagyobb.!) A Tiszán is több kisebb tározó kellene nem egy nagy. Például, a nagyobb folyók betorkollásai előtt. (Sajó, Zagyva, Kőrös, Maros) A több kisebb tó szinte ártéren belül kialakítható, így minden négyzetméternyi értékes mezőségi földterület megmarad. S megteremti a csapadékszegény Alföld déli részén is az öntözés lehetőségét.
-A Tiszának az Alföldön már alig van esése, nem így a mellékfolyóinak.
-A tározók létesítésének költségei megtérülnek, a gátaké nem!
-Ilyen megtérülő tározók építésére a környező országok is sokkal hajlandóbbak.
Ezenkívül mindenütt el kell kezdeni és szívósan folytatni a fák, az erdők telepítését is. Ezeknek is azonali és folyamatosan erősödő talaj- és vízfogó hatása van még a síkságokon is! Továbbá, a levegő széndioxidjának megkötése révén mérséklik az üvegházhatást. (Mellesleg, a nagy víztárolók további káros hatása, hogy ezek megkötő növényzet elöl is elfoglalják a teret.) Fák, erdők telepítésére kell rábírnunk a szomszédos országokat is. Az árvizek előbb-utóbb végleg kilugozzák a talajt és elpusztítják az apró lényeket. Ennek végeredménye a sivatagosodás lesz. Mindenki tudja, hogy a víz a homokon igen gyorsan átszalad, s a víz és a szél a homokot igen gyorsan, könnyedén elhordja. A homok megkötő, megtartó (embert, állatot, növényt, házat, vizet) képessége minden tekintetben nulla.
Tehát, a Tisza vízgyüjtő területének visszatartó képessége leromlott, így ezt kell (és lehet!) pótolnunk! Mivel az ember rontotta el, így azt neki kell helyrehozni is! Amikor helyreáll a Tisza vízgyűjtőjének vízmegtartó képessége, a tározókat akkor sem kell megszüntetni, hiszen ekkor az extrém árvízekkor tartalék biztonságot jelente-nek, s továbbra is hasznot. (öntözés, haltenyésztés, turizmus, energiatermelés stb.)
Ne felejtsük, az ország nagy része egy teknőben fekszik és nagy az emberi társadalmak tehetetlensége.
A légkör felmelegedése és a rablógazdálkodás még egy jóideig folytatódhat, így egyre nagyobb árvizek jönnek. S, máshol is nemcsak a Tiszán. Ezért más folyókon, patakokon, ereken is tavakat kell létrehozni!
Dr. Arató István
