Tisza: ismét ártéri gazdálkodás?

A Szent István Egyetem nemzetközi Tisza-programja nemcsak a folyó ökológiai problémáinak megoldását tűzte ki célul, hanem az ott élő emberek érdekeinek képviseletével is foglalkozik. A Tiszáról szóló tanácskozáson egyetértés alakult ki arról, hogy szükség van a régi tiszai, úgynevezett fokgazdálkodás felelevenítésére. Ennek modell-területe jelenleg a Tisza középső szakasza.
Folyamatos a vita arról, helyre kell-e állítani a Tisza mentén az ártéri gazdálkodást. Gödöllőn a Szent István Egyetem Tisza-konferenciáján is ez volt a központi téma. A fokgazdálkodás az árvízvédelmet, a halászatot és az ártéri gazdálkodást szolgálja — hangzott el.
Ezen gazdálkodási forma lényege, hogy a Tisza mellékfolyóinak kanyarulataiba (az úgynevezett “fokokba”) a tavaszi íváskor rengeteg hal úszik ívni; a fokokat egy idő után lezárják, így a halak nem tudnak visszaúszni a “nagy” Tiszába, és könnyebb kifogni őket. A fokgazdálkodás jelenlegi modell-területe a Tisza középső szakasza, a szakemberek beszámoltak eddigi tapasztalataikról.
A tanácskozáson szó esett az idei felső-tiszai árvíz tapasztalatairól is: Bognár Gáspár, a Felső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság műszaki vezetője hangsúlyopzta, hogy Magyarországon 31 éve nem volt gátszakadás, ám idén tavasszal sajnos két helyen is megtörtént. Megismételte, hogy a tavaly telepített ukrán-magyar riasztórendszer jól működött, ennek hiányában még kevesebb lehetőség lett volna a védekezésre. Tarpánál 4-5 óra alatt kellett volna 5 ezer tonna anyagot a gátakba építeni — ez lehetetlen volt. Az ukrán gátszakadások miatt Ukrajna felől 10 millió köbméter víz érkezett, végül ez okozta a tragédiát.
A vízügyi igazgató-helyettes szerint a gátak magasítására van szükség. Veres Nándor, Nagykörü polgármestere szerint viszont a régi tiszai ártéri gazdálkodás felújítása lehet a megoldás.
2001. május 21