Tiszakarádon a délutáni nap fáradó sugarainál támadásra indulnak a szúnyogok. Közben a Tisza vize búgó morajlást hoz felénk. Eltelik negyed óra, mire meglátjuk a két motorcsónakot a nyolc emberrel: megérkezik a gyűrűző csapat.
Gyakorlott mozdulatokkal kötnek ki a szakadó partnál, és elkezdik a tábort építeni. Közben apró zsákok és méteres alumínium rudak kerülnek elő. Elkészül a hétszer két méteres keret, majd a finom madárháló is rákerül. Végül megfogják a tartótudat, és belógatják a partifecske-telep elé, majd rögzítik. Akik ezt a műveletet végzik: a Szegedi Tudományegyetemen idén végzett biológus: Földvári Gábor, és egy Ph. D., azaz doktorandus hallgató, aki Erdélyből jött a Debreceni Egyetemre: Szabó D. Zoltán, meg persze a többi önkéntes. Fél óra elteltével felemelik a hálót a partfal elől, és az egész csapat nekiáll, hogy kiszedjék a soktucatnyi madarat. A legfontosabb információ, ami utal az itteni értékekre: nemcsak hazánkban, de Európában is a legnagyobb állomány él errefelé. Ezt a gyakran ide érkező külföldi szakemberek is megcsodálják. A fecskék a hálóból óvatosan kivéve puha zsákokba kerülnek, és hamarosan egy mérlegen lógva találják magukat. A súlyukon kívül sok egyéb adatot rögzítenek róluk: farktoll és szárnytoll hossza, neme, szegycsont mérete. A legérdekesebb adat, hogy van-e a madárnak vedlési hibája. A megfigyelés világméretű információkat takar, erre pedig éppen ez a kutatás világított rá – mondja el az “Akció riparia” gyűrűzőtábor vezetője. Dr. Szép Tibor(képünkön), aki a Nyíregyházi Főiskola Környezettudományi Tanszékének tanára arról beszélt – miközben rendíthetetlenül vizsgálta és diktálta az adatokat – hogy a világméretű felmelegedés Afrikában gyakran okoz szárazságokat, és az ebben az időszakban ott telelő madarak a vedlést nem tudják rendesen befejezni.
vt partif Szép Tibor.jpg
Milyen egy európai hírű ornitológus? A tanár úr kedves mosolyú, halk szavú, férfiasan magas homlokú – és a táborban kedvenc itala a málnaszörp. Ő az, aki egy kis asztalka mögött ülve az előbb említett biometriai méréseket elvégzi, munkatárasa az adatokat rögzíti. Picinyke, gondosan nyilvántartott gyűrű kerül a madarak lábára. A felső-Tiszán évente átlagosan nyolcezer darab, az országosan évente meggyűrűzött összes madarak száma százezer. Végül vígan elrepülnek a 12-18 grammos partifecskék. A súlykülönbség leginkább abból adódik, a tojók, amelyek magukban hordozzák a következő fészekalj tojás-kezdeményeit – nehezebbek. De előfordul olyan is, hogy a madarak súlya kullancsok miatt kisebb, és találtak már olyanokat, amelyek 10-15 kullancsot hordoztak a testükön. Ilyenkor lép elő a színfalak mögül Földvári Gábor. Ő nemcsak elméletben szakértője a parazitáknak, de pillanatok alatt kiszedi azokat a madarakból. Az idei gyűrűzés alkalmával kevés alkalommal volt ilyen beavatkozásra szükség. pedig a telepekben élő madarakon szívesen élősködnek a vészívók, és könnyen is terjednek. A legjobb módszer az, amit a madarak maguktól követnek, hogy évente új üreget ásnak magukkal a szakadó partfalban. Persze ebben a Tisza is “segít”, hiszen az áradások alkalmával leomlanak a homokfalak, és a folyó a kanyarok külső oldala felé évi 8-10 métert odébb viszi a medrét – mondja el Dr. Szép Tibor. Meg is mutatja a túlsó parton: ott húzódott ezelőtt 16 évvel a meder, amikor az első gyűrűző tábor volt itt – jó száz méterre a mostanitól. A fecske ellenségeiről kérdezem a tanár urat, miközben ő szétfújja a madár hasán a pihéket, hogy nemét és korát megállapítsa. A megfigyelés szempontjából a legjobb az idei kelésű, azaz juvenilis madár, mert ennek akár teljes élettörténetét le tudják követni az évente végzett gyűrűzések alkalmával.
vt partifecskék hálóban.jpg
A legfőbb ellensége a felső-Tiszán a menyét, de róka is tizedeli az állományt – válaszol. Itt jön az egyik olyan ellenség, amelyiket féken lehetne tartani: az ember. Itt, a szakadó partok alatt vannak a jó horgászhelyek, és egyik alkalommal egy horgász guggolt méla lesben a legnagyobb kolónia előtt. közben a fiókáikat etetni nem tudó tojók kétségbeesett cserregéssel repkedtek körülötte – csőrükbe tapasztott 30-40 szúnyoggal. Hiába kérték: menjen odébb, néhány óra elteltével a gyűrűző csapat csak az éhen pusztult fiókákat találta a fészkekben.
A másik nagy veszély, a homokbányákban fészkelő madarakra nézve az építkezés. Az áprilistól augusztusig terjedő időszakban a legnagyobb a bányászat, akkor amikor a fecskék itt vannak. De nem árt tudni: egy tojás, egy fészek és egy madár elpusztítása darabonként kétezer Forint. Egy ötven fészkes telep eszmei értéke, és a természetvédelmi birság – négy tojással számolva – hatszázezer Forint. Más országokban is elbányásszák a telepeket ? – kérdezem. Szerencsére már nálunk sem jellemző ez, de máshol úgy dolgoznak, hogy az évi szükséges homok mennyiségét depókba rakják kora tavasszal, így nem bolygatják a fészkelő madarakat – mondja el Dr. Szép Tibor. A legfontosabb, hogy ne bántsuk ezeket a törékeny állatkákat, hiszen ők is hozzátartoznak az életünkhöz. Nekünk sem lenne jó, ha valaki dózerrel takarítaná el a házunkat, családunkkal együtt, mert neki kell az a terület… – csúszott ki a békés kutató száján a komor gondolat.
vt partif18.jpg
De búszúzáskor azt még fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a hivatalos szervek mellett (Magyar Madártani És Természetvédelmi Egyesület, Országos Természetvédelmi Kutatási Alap, Környezetvédelmi Célelőirányzat) ugyanilyen jelentős az évi ötven önkéntes aktív részvétele, akik nélkül ez a munka nem lenne elvégezhető.
Aki még többet akar megtudni a partifecskék hétköznapjairól, az látogasson el a zeus.nyf.hu honlapra.
Szöveg és képek: Vincze Tamás
