A növényvédőszerek maradékainak és csomagolóanyagainak ártalmatlanítása sok fejtörést okoz manapság, ugyanis maguk a növényvédőszerek csaknem mindig mérgezők és/vagy tűzveszélyesek, s így kezelendő még a kiürített csomagolásuk is.
Ma Magyarországon nincs olyan szervezet, aki akár csak megközelítő pontossággal nyilvántartaná, hogy hány tonna (liter, hordó, zsák, stb.) lejárt szavatosságú növényvédőszer és csomagolóanyag hever felszámolt vagy még működő gazdaságok elhagyott raktáraiban. Bakonyalján, Ácsteszér település polgármestere 1996. októberében megkereste egyesületünket, hogy a segítségét kérje. A polgármester elmondása szerint egy kft. megvásárolta a Kisbéri Állami Gazdaság ácsteszéri telephelyének néhány épületét. A vásárlás előtt az eladó és a vevő képviselői bejárták a helyszínt és megnézték a területet, megvizsgálták az épületek állagát. Miután a kft. már megvásárolta az ingatlant és az épületeket, akkor vette észre, hogy valami bűzlik a már saját tulajdonukat képező épületek valamelyikében. Elindultak az orruk után és megtalálták a markáns illat forrását. Az egyik épületben több tonna növényvédőszer és göngyölege hevert, rendezetlenül, három épületrészben szétszórva. A kft. 4280 kg lejárt szavatosságú, részben fokozottan balesetveszélyes növényvédőszer és göngyöleg boldog tulajdonosává vált. Igaz, ekkor már hatályos volt a 102/1996 (VII.12.) Korm. rendelet, amely szabályozta – többek között – a veszélyes hulladéknak minősülő, lejárt szavatosságú növényvédőszerekkel kapcsolatos teendőket is. Egyesületünk egy holland alapítványtól (DOEN) a probléma megoldására (a Dorogi Égetőműben történő ártalmatlanítás) pályázati támogatást kapott. Azonban az alapítvány kikötötte, hogy az összeget ne csak ártalmatlanításra fordítsuk. Tegyünk kísérletet a Magyarországon elhagyott, veszélyes növényvédőszerek tárolási helyeinek felmérésére. Első lépésként 1997-ben bemutatót szerveztünk, melyre meghívtuk a sajtó képviselőit, valamint az illetékes környezetvédelmi felügyelőség munkatársát is (ez utóbbi nem jött el). Ezután 1997. júniusában levélben megkerestük az ország valamennyi önkormányzatát és egy egyszerű kérdőív segítségével kértünk adatokat a lejárt szavatosságú növényvédőszerek mennyiségéről. A kérdőíves adatgyűjtés eredményes volt: 3000 kérdőívből 1640 érkezett vissza. Ez a tény azt mutatta, hogy az önkormányzatok részben odafigyelnek, és komolyan veszik a növényvédőszerekkel kapcsolatos lehetséges veszélyeket. Másrészről az adatgyűjtés nem volt eredményes, mert – mint az adatokból kitűnt – az önkormányzatoknak nincs információjuk a településükön betárolt vegyszerek tényleges mennyiségéről. Tehát az adatgyűjtéshez új módszert kellett választani, melynek lényege, hogy a felhasználókat keressük meg, és tőlük kérünk információkat. Csakhogy, amint sejtettük, a gazdaságok és mezőgazdasági vállalkozások nem szívesen nyilatkoztak arról, hogy mennyi lejárt szavatosságú növényvédőszert tárolnak. Az ok rendkívül egyszerű. A már említett 102/1996-os kormányrendelet kimondja, hogy a tulajdonosnak kell gondoskodnia a veszélyes hulladék előírásoknak megfelelő módon történő ártalmatlanításáról, és nem tárolhatják 3 évnél tovább. Viszont az ártalmatlanítás költségigényes. A mezőgazdasági gazdálkodók jelenlegi pénzügyi helyzete és a környezettudatos magatartás hiánya akadályt képeznek.
A sajtó hírt adott a projekt beindításáról, bemutatták az ácsteszéri lerakat felszámolását, a levelek szétküldését, és további ártalmatlanításokat Kisbér kistérségben. Az MTV1 “Magyarországról jövök” című műsorában is bemutatták a programról szóló tudósítást. A film után a riporter feltette a kérdést a Környezetvédelmi Minisztérium képviselőjének: “Mit szól a látottakhoz és miért nem a környezetvédelmi tárca foglalkozik a probléma megoldásával?” Az illetékes főosztályvezető, Hornyák Margit elmondta, hogy az egyesület szándékai angyaliak, de nem szerencsés, sőt szabálytalan, amit tesz. Mégpedig azért, mert nem egyértelműsítették, hogy ki a hulladék átadója és a tulajdonosa, így a kísérőjegy (“SZ”-lap) kitöltésénél minden bizonnyal szabálytalanságok fordulhattak elő. A riporternek arra a kérdésére, hogy ha nem az egyesület és nem is a minisztérium, akkor ki oldja meg a betárolt növényvédőszerek kérdését, a válasz az volt, hogy “a felelősség és az ártalmatlanítás kötelezettsége csakis a tulajdonosokat terheli”. Baja Ferenc, akkori környezetvédelmi miniszter később hasonló értelemben nyilatkozott.
A hírközlő eszközök hatásának köszönhetően a gazdaságok bizalma megnőtt irányunkban és annak reményében, hogy talán rajtuk is segíthetünk, megnyíltak előttünk a raktárak, sőt néhány gazdaság (természetesen csak anonim módon) el is mesélte a lejárt, veszélyes növényvédőszer-készletének történetét. Számos telefont kaptunk arról, hogy hol és mennyi növényvédőszer van és, hogy legyünk olyan jók, tegyünk valamit. vA növényvédőszerekkel kapcsolatos adatgyűjtés kapcsán megkerestem Komárom-Esztergom Megye Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomását. Miután elmondtam, hogy mik a céljaink, a következő két kérdést tették fel nekem: “Mit akarunk mi egyáltalán?”, “Hogy képzeljük mi azt, hogy csak úgy rendelkezésünkre bocsátanak adatokat?” Ezután az agrárkamarákhoz fordultunk. Először a Komárom-Esztergom Megyei Agrár Kamarát kerestük meg, akik segítségünkre voltak a gazdaságok elérésében. A termelő-szövetkezetektől, melyeknek élveztük a bizalmát viszonylag pontos adatokat kaptunk a náluk tárolt “dzsuva” mennyiségéről, fajtájáról és a kiszerelés módjáról. Miközben Komárom-Esztergom megyében 1997-ben az illetékes felügyelőség kimutatása alapján 10 tonna növényvédőszert ártalmatlanítottak, addig – a nálunk lévő adatok alapján – több mint 50 tonna, túlnyomórészt még rendszerváltás előtti növényvédőszer lapult a raktárak mélyén.
Úgy gondolom, hogy a helyzet 1997. óta valamit javult (ami a lejárt szavatosságú és betárolt növényvédőszerek helyzetét illeti), de jelenleg sincs még csak hozzávetőleges adatunk sem arról, hogy hol és mennyi növényvédőszert tárolnak az országban. Meggyőződésem szerint a civil szervezetek megfelelően kidolgozott módszertan alapján eredményesen vehetnek részt egy országos szintű leltározásban. A probléma megoldásának érdekében együtt kellene működnie a környezetvédelmi civil szervezeteknek, az illetékes hatóságoknak és a minisztériumoknak, valamint a növényvédőszert raktározó gazdálkodó szervezeteknek. Szükség van egy használható és naprakész adatbázis létrehozására is.
Kovács Tibor Bakonyalja Környezetvédelmi és Turisztikai Egyesület
kukabúvár
