Párbeszéd az egészségügyről
Párbeszéd az egészségügyről címmel rendezett konferenciát a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége az Egészségügyi Minisztérium közreműködésével júliusban az ÖNkorPRess Kiadó szervezésében. A tanácskozás több fontos témát tűzött a napirendjére, amelyek miatt érdemes visszatérni az elhangzottakra. Az alapellátás, a kórházak helyzete, a praxisprivatizáció, a finanszírozás kérdései, valamint az önkormányzatok szerepe, feladata, felelőssége az önmagukban is szerteágazó témakörökkel kapcsolatban, népes hallgatóságot vonzott a budapesti Új Városháza dísztermébe
A megjelenteket Dióssy László, Veszprém polgármestere, a TÖOSZ elnöke köszöntötte, előadást tartott Mikola István egészségügyi miniszter és Oberfrank Ferenc, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója.
Üdvözlő beszédében a TÖOSZ elnöke a konferenciát, a megkezdett párbeszédet önmagában is fontos eredményként értékelte. Hangsúlyozta a közvélemény kutatások eredményei azt tükrözik, hogy országosan és helyben is az egyik legjelentősebb társadalmi probléma, az egyik legnagyobb gond az egészségügy helyzete, illetve az, hogy az önkormányzatok milyen szolgáltatást tudnak biztosítani, milyen megoldásokat tudnak javasolni. Utalt arra, hogy Magyarország 165 működő kórháza közül 116 van önkormányzati tulajdonban, s az intézmények harmada adóssággal küszködik, sőt némelyikük csődhelyzetben van. Bejelentette: együttműködési megállapodást írnak alá az Egészségügyi Minisztériummal, mely elősegítheti a népegészségügyi program önkormányzatokra vonatkozó részeinek megvalósítását.
Utolsók közül a harmadik helyen
Mikola István egészségügyi miniszter kifejtette: azóta, hogy az ágazat megpróbál kitörni a hagyományos eljárásrendek világából a népegészségügy nagy feladatainak vállalása felé, az egészségügy mind nagyobb viták tárgya. A következetes munka mellett ez is hozzájárult ahhoz, hogy a tárcák sorrendjében az utolsó helyek egyikéről a harmadikra lépett elő és – ami különösen örvendetes – az önkormányzati szférában is az él felé tart. Ezt mutatja a konferencia is, amely közös ügynek, nemzeti sorskérdésnek tartja a népegészségügyet. Ha az elmúlt három évtized katasztrofális egészségügyi statisztikáján változtatni akarunk, ha meg akarjuk fordítani a trendet, olyan programokat kell kidolgozni, amelyek nem parlamenti ciklusokra íródnak. Nem lehet az európai csatlakozás időszakában továbbra is figyelmen kívül hagyni a népegészségügy helyzetét, a mutatókat. Ez egyébként a Világbank nemrégiben közzétett tanulmánya szerint gazdasági kérdés is. Megállapítása szerint egy nemzetgazdaság versenyképessége hatvanhét százalékban a humán erőforrás, vagyis az emberek jó kondicióján múlik.
Tíz évre tervezett program.
Koncepciójának megvalósításához a tárca széleskörű társadalmi támogatást kíván szerezni, így például a TÖOSZ támogatását is. A program megvalósítását nem lehet kizárólag az egészségügy területén dolgozókra hagyni, a feladatok sokrétűsége, multiszektoriális volta miatt. Igy ahhoz kormányzati felelősségvállalás szükséges. A gondolatot elfogadta a kormány, a tíz évre tervezett elképzelés első két évének költségvetése megvan, szeptember elején az országosan koordinált szűrésekkel megkezdődnek azok a nagy programok, amelyek javíthatnak a magyar népegészségügy helyzetén.
Együttműködésre vagyunk ítélve – mondta egyebek közt Oberfrank Ferenc, az OEP főigazgatója. Ez közös felelősségvállalást jelent, amelynek feltételeit, alapját szentesíti a konferencián aláírt szerződés és amelynek egyaránt részesei az önkormányzatok, valamint a fenntartók, a tulajdonosok képviseletében a polgármesterek, továbbá a miniszter és tárcájának tisztségviselői, az OEP és mindenki, akinek fontos a magyar népegészségügy. A továbbiakban finanszírozási és privatizációs kérdésekről beszélve az OEP igazgatója kivételes esélyként említette azt, hogy január 1-je óta ismét az egészségpolitika irányítója felel az egészségfinanszírozásért. Ez – mint mondta – lehetőséget teremt arra, hogy ezen a területen is összhangba kerüljön az igényeken, valamint a kapacitásokon alapuló teljesítmény és a finanszírozás.
Privatizáció vagy valami más?
A magánosításról szólva, az intézmény szemszögéből azt a kérdést fogalmazta meg. vajon történt-e eddig privatizáció közgazdasági, politikai értelemben Magyarországon az egészségügyben? Netán a vállalkozók, a vállalkozások átfogó konszenzus nélküli térnyerése, viszonylagos stratégia nélküli megjelenése a jellemző. Ez elsősorban azokat a területeket érinti, ahol a működési finanszírozás – amiért az OEP-et felelősség terheli -, ez utóbbi típusú vállalkozók, vállalkozások számára alakult kedvezően
Szükségünk van az önkormányzatokra – folytatta. – Az önkormányzati fenntartók és döntéshozók, valamint a menedzserek egyetértésére, véleményére, álláspontjára, hisz a hazai egészségügyi piacon különféle motivácók jelennek meg. Kívánatos lenne, hogy az új, kedvezőbb finanszírozási eljárások bevezetésével egyúttal az innováció tőkemegtérülési lehetősége is javuljon. A konferencián is ismertetett egészségügyi politika, stratégiai törekvés remélhetőleg e motiváció térhódítását fogja elősegíteni. Alapvető feladat, hogy a megyei, térségi egyenlőtlenségek csökkentésével egyidejűleg összhangba hozzuk a szükséglet, a kapacitás, a teljesítmény és a finanszírozás tényezőit, Ez közös intézményi, önkormányzati, egészségbiztosítói: tehát finanszírozói és minisztériumi: tehát ágazatpolitikai teendő. Ennek megfelelően mindenkinek megvan benne a saját felelőssége, lehetősége és kompetenciája.
