A Hortobágyi Nemzeti Park 1999-ben kapta meg a Világörökség-diplomát a világon elsőként az ún. kultúrtáj kategóriában, a diploma átadására azonban csak két év után, szeptember 8.-án került sor.
A környezetvédelmi szaktárca vezetői azt szerették volna, ha a díjat a Világörökség Központ igazgatója, Francesco Banderini úr adhatja át; ő most tudott Magyarországra jönni. Az ünnepség egyik szónoka Turi- Kovács Béla környezetvédelmi miniszter volt. Az ünnepségen Turi- Kovács Béla környezetvédelmi minisztert kérdeztem.
Hosszú időn keresztül a pusztát, azt, ami a vidéknek a pásztorkodással foglalkozó részét illeti, olyannak tekintették – fájdalom – még nálunk is bizonyos értelmiségi körökben, ami egyenlő volt az elmaradottsággal, egyenlő volt azzal, hogy ez a magyarságnak egy rossz ázsiai kötődése. Én ezzel szemben úgy gondolom, hogy ez a magyarságnak olyan értéke, amelyet most kezd a világ fölfedezni, most kezdi fölfedezni, hogy az, amit mi magunkkal hoztunk Ázsiából, az több is lehet, mint amivel Európa most rendelkezik. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a pusztai életforma a maga kőkemény voltában, az embereknek azok a szikár és mindenféle természeti adottsághoz igazodó magatartása, amelyik kialakult, példa értékű önmagában is, különösen azért, mert ez az igaz természet és ember közötti összhang. Én nagyon-nagyon nagyra értékelem ezt a mai napot, nagyra értékelem persze 1999-et, amikor ezt már ideítélték, és a sors különös kegyének gondolom, hogy éppen akkor kaptuk meg a diplomát, amikor ezt valahol én is vehettem át, illetve hát nem én vettem át, csak közreműködtem ebben. Én azt gondolom, hogy ez az egész magyar természetvédelmi életnek egy húzóereje lehet, amely új és új feladatok felé fog minket buzdítani, és itt pediglen az a töretlen, egyrészt egy konzervatív megőrzés, másrészt egy szükséges változtatás iránti igényt fogja életben tartani.
Mangel Gyöngyi: A nemzeti parkoknál és így a Hortobágyi Nemzeti Parknál is szóba jön az, hogy vajon a természetvédelem és a nemzeti park területén, illetve a védett területeken gazdálkodók között van-e ellentét, itt gondolok arra is, hogy a halgazdaságnak például gazdasági hasznot kell előállítania, holott a nemzeti park területén van, vagy a földekre.
Turi -Kovács Béla: – Először talán a Hortobágyi Halgazdasági Rt.-ről szólnék, én azt gondolom, hogy pozitív változások következtek be magában az egész rendszerben is. Azok a tavak, amelyek közvetlenül szolgálják az élővilág, mindenekelőtt a madaraknak a fenntartását, fészkelőhelyeit, egész életterét, azok átkerülnek a nemzeti parkhoz, a nemzeti park ezeket szabályszerűen megvásárolja, Hortobágyi Halászati Rt., a halászati rt.-nek viszont azon részei, amelyek továbbra is gazdálkodással foglalkoznak, azok reményeim szerint most már sikeresen és eredményesen gazdálkodnak, hiszen ez eddig nem így nem volt. Ez azért is fontos lenne, mert minden többletforrásra is szükségünk van, ha ez úgy lehetséges, ennek a többletforrásnak az elérése, hogy ez természeti értékeket nem veszélyeztet, akkor ezekre szükségünk van, ahol a legkisebb mértékben is veszélyezteti, akkor ott nincs rá szükség és nem is akarunk ilyen gazdálkodást folytatni. Földek tekintetében én valóban úgy gondolom, hogy a Nemzeti Földalap megteremtése ki fogja alakítani azt a helyes arányt, ahol még a nemzeti parkok tulajdonosi és hatósági jogkört gyakorolnak és ahol tulajdonosi jogokat nem, de hatósági jogokat gyakorolnak, ezt a kettőt kell megfelelő arányba hozni és ebben az esetben azt gondolom, hogy mindannyiunk érdekét fogja szolgálni ez a változás.
Mangel Gyöngyi: – Az Európában egyedülálló füves puszta megőrzésében óriási szerepe volt a legeltetésnek és a pásztortársadalomnak. Nagy Imre számadó gulyástól hallottam, hogy a borsavasi kerületben annak idején 176 darab tehén volt, állatállományuk most jelenleg négy anyagulyából áll, ami azt jelenti, hogy olyan 800 darab tehenünk van most.
