A műsor tartalma:
–Aki a készülő Tisza egyezmény szövegét megírta
–Zöld Hálózat
–Egy orrvadászt elfogtak, de a tiltott vadászat továbbra is nagy gondot okoz
–Olvasnivaló
Szerkesztő-műsorvezető: Mangel Gyöngyi:
A magyar származású, Strassbourgban élő Alexander Kiss jogászprofesszor nevét azok már ismerhetik, akik követték a dunai vízlépcsők ügyét. A neves környezetvédelmi jogász, hazánk egyik jogi szakértője volt a hágai per előkészítésében. A jogtudós most az Európa Tanács égisze alatt formálódó Tisza egyezmény megszületésénél bábáskodik. Az öt érintett Tisza menti ország, vagyis Szlovákia, Ukrajna, Magyarország, Románia és Jugoszlávia részvételével készülő nemzetközi Tisza egyezmény alapelve a területfejlesztés, vagyis együtt kezelik az árvízvédelmi, a környezetvédelmi, a természetvédelmi, a gazdasági és a szociális kérdéseket.
Alexander Kiss: Ennek az egyezménytervnek két jelentősége van. Az egyik az, hogy teljes egészében átfogja a Tisza medencében felmerült problémákat, tehát nem csak környezetvédelemről, vízgazdálkodásról van szó, hanem együttműködésről, gazdasági és szociális fejlődésről, vagyis arról, amit úgy hívunk, hogy a fenntartható fejlődés. Az egyezmény másik jelentősége az, hogy nemcsak államközi szerződés lesz, az országokon belül a városok, a községek, a helyi hatóságok dolgoznak együtt, például az erdők védelméért, a vizek tisztaságáért, a táj, vagy a természetnek a védelméért.
Mangel Gyöngyi: A Tisza egyezménynek létrejöttének tulajdonképpen az oka, hogy tavaly súlyos cianid szennyezés érte a folyót, és ez mind az öt országot kisebb-nagyobb mértékben érintette. A legfontosabb talán az, hogy a további károkat megelőzzük. Hogyan tud ez az egyezmény ebben segíteni?
Alexander Kiss: Az, hogy a ciánszennyezés olyan nagy károkat tudott okozni, arra utal, hogy nem volt meg az együttműködés az érdekelt hatóságok és az érdekelt népesség között. Ipari szempontból, szociális szempontból és főleg környezetvédelmi szempontból az aranyszabály a megelőzés. Ha a kár már megtörtént, néha nagyon nehéz, vagy lehetetlen azon javítani, a megelőzés itt ugyanolyan fontos, mint az egészségügyben, és nagyon jó együttműködésre van szükség.
Mangel Gyöngyi: Ez igaz, de Románia sokkal rosszabb gazdasági helyzetben van, mint Magyarország, vagy az Unió országai, és emiatt a korszerűtlen bányatechnológiákat nem tudják megjavítani, jobbá tenni, lecserélni. Az egyezmény segítségével elképzelhető, hogy nemzetközi pénzsegítség jut erre? Végül is ez megelőzés.
Alexander Kiss: Ennek az elképzelésnek ez az egyik célja. Ha több ország működik együtt, akkor a nemzetközi szervek jobban felfigyelnek rá, mint ha egyetlen ország kér segítséget, főleg amikor olyan országról van szó, amelyik nem az elsők között csatlakozik az Európai Unióhoz. Romániának tehát érdeke az, hogy összefogjon azokkal, akik a csatlakozás első rangján állanak, tehát Magyarországgal, Szlovákiával, ugyanez áll Ukrajnára, Jugoszláviára is.
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Mangel Gyöngyi: Megjelent a Zöld Hálózat, a hazai környezetvédő mozgalom és intézményrendszer adatbázisa. A mostani, hatodik kiadást gyűrűs könyv formában adta ki az Ökológiai Kultúra Fejlesztéséért Alapítvány, így a változásokat könnyen a törzsállományhoz lehet csatolni. A kötet szerkesztői, Csonka András és Fésű József közel ezer zöldmozgalmi szervezet adatait gyűjtötték össze, de a kötetben a szaktárcsa, az Országgyűlés, a szakhatóságok, a környezetvédelmi oktatóközpontok és a múzeumok adatai is szerepelnek.Részletek:kiadványfigyelő
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Mangel Gyöngyi: A közvéleményt sokkolta az olasz vadászok kegyetlensége, a tömegesen lelőtt énekes – és más védett madarak látványa. A feltételezett bűnösök és magyar segítőik ellen elindult a rendőrségi vizsgálat, egy más esetben tetten érték az olasz csempészt, és példás gyorsasággal ítélet is született. Két nappal ezelőtt egy másik olasz vadász egy dámvadat lőtt le engedély nélkül. Azonban illegálisan nemcsak külföldiek vadásznak, az orvvadászat terjedőben van. Az is problémát okoz, hogy a magánerdők arányának növekedésével sok helyen az erdőtulajdon és a vadászati jog elválik egymástól. Az 1881-ben alapított Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke, Pechtol János Kismartoni Jánosnak elmondta, hogy a kilőtt vadak egynegyedét orvvadászok ejtik el.
Pechtol János: Az új vadászati törvény hatályba lépése óta valóban átrendeződtek a vadászati helyek határai. Nem biztos, hogy az erdőtulajdonosok és erdőbirtokosok vadászhatnak a saját erdejükben, azért, mert a magánerdő birtokosok kis erdőterületekkel rendelkeznek, tehát ötvenhektáros, százhektáros vagy százötven hektáros területekkel, ugyanakkor a törvény megszabta, hogy a vadászterületek minimális nagysága háromezer hektár. Nyilván így egy-egy magánerdő birtokos területe kevésnek bizonyult arra, hogy önálló vadászati jogot folytasson. Az erdészeti részvénytársaságok viszont az állami területeken éltek a jogukkal, és folytatják a vadgazdálkodást és vadászatot. Ahol viszont bérlik a területeket, ott kemény bérleti díjakat fizetnek a vadgazdálkodók, főleg az erdős területeken. A vadásztársaságok ezeken a területeken nemcsak a vadászterületek bérleti díját fizetik ki, hanem jelentős vadkárt is, vadvédelmi hozzájárulást, az üzemelési költségeket is, tehát elég nagy a megterheltségük. Ugyanakkor az árbevételük több okból adódóan évente csökken, ez részben összefüggésben van azzal, hogy az orvvadászat jelentős mértékben megnövekedett. Éppen az új vadászati törvény kapcsán sok vadász elvesztette a vadászati jogosultságát, megszűnt a vadászterülete, de fegyvere van. Ha nem hívják meg vendégségbe, akkor elindul valamilyen irányba, hogy használja a fegyverét.
Kismartoni János: Úgy tudom, hogy a fegyvertartási engedély az visszavonhatatlan, addig, amíg valami galibát el nem követ a tulajdonos.. Ehhez pedig az kell, hogy lefüleljék, rajtakapják, nem?
Pechtol János: Ez valóban így van, amíg a fegyvertartó valami szabálysértést nem követ el, addig a fegyverét tarthatja, sőt vadászjegyet válthat minden évre. Ha meghívják valahová, akkor szabályosan vadászik, de viheti a fegyverét a kocsiban olyan területre is, ahol semmi jogosultsága sincs, ha a fegyver tokban van elzárva a kocsiban. Ebben az esetben nem lehet számon kérni, így ezzel elősegítjük az orvvadászoknak a működését. Az orvvadászat részben emiatt növekedett meg, másrészt az illegális fegyvertartók is jelentős orvvadászati tevékenységet végeznek. Évente szinte valamennyi megyében három-négy csoport lebukik, kisebb vagy nagyobb mértékű orvvadászat miatt. Itt volt például a soproni eset, a vizsgálat az elmúlt esztendőben ért véget. Három személyről volt szó, több éves szabadságvesztésre ítélték az elkövetőket. Másfél év alatt, több mint háromszáz nagyvadat ejtettek el, míg abban az időszakban az egész vadászterületen az ottani vadásztársaság, és a közeli két másik vadásztársaság sem lőtt ki annyi vadat, mint az orvvadászok. Onnan tudjuk, hogy nagyon pontos kimutatást vezettek.
Úgy érezzük, hogy az orvvadászat az országban olyan méreteket öltött, hogy mindenképpen valamit tenni kell, de ezt a vadászok egyedül nem tudják megoldani, még a rendőrséggel együttesen sem, annak ellenére, hogy a Vadászati Kamarának is, és a Védegyletnek is megállapodása van a rendőrhatósággal. Úgy gondoljuk, hogy itt mindenképpen BTK módosítására lesz szükség. Vannak olyan országok, ahol, ha valakit tetten érnek orvvadászaton, ott az orvvadászathoz szükséges eszközöket le lehet foglalni, ez lehet több százezer forint értékű, vagy milliós fegyver, vagy éppen egy több millió, vagy tízmillió forint értékű terepjáró.
Kismartoni János: Úgy hallottam, hogy a mai orvvadászok rendkívüli módon szervezettek, hiszen az első kocsiban megy a felderítő, aki rádiókapcsolatot tart a következő kocsival, ahol a puska van, ahonnan a kilövés megtörténik. Utána jön a harmadik autó, szintén rádiókapcsolattal, a vezetőnek megmondják, hogy a kilőtt állatot hol találja, az felkapja, bedugja a saroglyába, és utána azt mondja, hogy találta az állatot, nincs nála a fegyver, nem lehet rajtakapni.
Pechtol János: Valóban így van, a mai modern technika ahhoz segítette hozzá az orvvadászokat, hogy rendkívül nehéz megfogni őket, a vadászaink sokszor tehetetlenül állnak, mert lövéseket hallanak, elmegy egy autó, tényleg így van, hogy jön egy másik kocsi utána, és a mobiltelefonos rendszerrel nagyon jól tudnak működni. A hatósági emberekkel együttesen, meglepetésszerűen kell előkészíteni a razziákat, mert egy-egy vadászterületen hetente-kéthetente megjelenik egy orvvadász társaság. Mindenütt orvvadásznak az országban, és csak úgy tudjuk őket lefülelni, ha a lövést követően tetten érjük azt a személyt, akinél a fegyver van, vagy a kocsikat találjuk meg a zsákmánnyal. Máskülönben nem hiszem, hogy előbbre tudunk jutni az orvvadászat felszámolásában.
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Mangel Gyöngyi: „Egy nagyvállalatot persze nem lehet teljesen elrejteni. De meg lehet próbálni. A konszern telephelye a Central Park környékén, kicsit félreeső helyen fekszik. Elegáns apartmanházak mellett lepusztult régi épületek állnak, rozsdás tűzlétrákkal, kitört ablakokkal, a vörös téglán graffitivel. Itt, ebben a gyárban komponálják a nagyvilág illatait, itt tervezik meg egész bolygónk számára az ízek örömeit, itt döntik el a holnap érzéki illúzióit. Ezt mind azonban nem akarja világgá kürtölni a konszern, csendesen kísérletezget egy sarokban, csaknem úgy, mint egy kis hamupipőke. Szinte senki nem ismeri őket, termékeiket viszont kora reggeltől késő estig ízlelgetjük. A neszkakaó, a capuccino, a levespor mind aroma, még a spenót vagy a zöldborsókonzerv is íztelen a lombikok tartalma nélkül.”
Ezeket a sorokat Hans-Ulrich Grim „A leves hazudik” című könyvében olvashatjuk. Az ételek szép új világát bemutató könyvet, valamint többféle zöld irodalmat, és környezetbarát termékeket találhatnak az Ökoszolgálatnál, a Budapest, V. kerület, Vadász utca 29 szám alatt. Telefonszámuk: 311-7855 illetve az ingyenes 06-80-269-446. Részletek:kiadványfigyelő
