A géntechnológiai úton módosított haszonnövények tömeges térhódítása visszafordíthatatlan károsodásokat okozhat. Az Európai Unió és hazánk eddig ellenállt a terjeszkedésnek. A zöld szervezetek felhívják a figyelmet a kockázatokra. Ezekről beszélgettünk Móra Verával, az Egyetemes Létezésért Természetvédelmi Egyesület elnökével és Takács- Sánta Andrással, a Védegylet munkatársával.
– A Wall Street Journal Europe nemrég sejteni engedte, hogy a brüsszeli Európai Bizottság feloldja a genetikailag módosított terményekre (GMO) vonatkozó moratóriumát.
– Ennél kicsit bonyolultabb a helyzet – mondja Móra Vera. – Az Európai Unió 1998 óta nem adott ki új felhasználási engedélyt GMO- ra. Ez azonban egy “de facto” moratórium, amit nem szabályoz törvény. Jogi szempontból egyszerűen csak az engedélyezési eljárás végtelenségig való elhúzásáról van szó. Az EU vonatkozó direktívái (a 90/219 és a 90/220 számúak) a kilencvenes évek elején készültek, amikor nagyobb mértékű GMO- kibocsátással még nem kellett számolni. Ötévi vita után, 2001-ben fogadták el a direktívák módosítását, amitől az Európai Bizottság a moratórium feloldását remélte. Az új direktívából azonban hiányoznak bizonyos eszközök, mint például a címkézés, a felelősségbiztosítás és a “nyomonkövethetőség”. Eszerint fel kell állítani egy olyan monitoringrendszert, amely az élelmiszer-alapanyagok útját figyelemmel kíséri “a tanyától a tányérig”. Hiányzik még a rendeletből a biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyv átvételéről szóló jogszabályok megjelenítése is. Franciaország állt azon tagállamok élére, amelyek addig nem hajlandók megszüntetni az uniós moratóriumot, amíg a fenti elemeket tartalmazó átfogó szabályozás meg nem születik. Ezért az 1998 óta tartó helyzet még jelenleg is fennáll.
– Mire lehet számítani az új GMO- direktíva megjelenésével?
– Az új követelmények jóval bonyolultabbá teszik a GMO- k alkalmazását. A nyomonkövetési rendszer életbe léptetése például alapvető változásokat követelne az egész termelési és élelmezési láncban, megkeserítve a termelők és a forgalmazók életét. Egy ilyen rendszer kiépítése nemcsak költségigényes, de komoly logisztikai teljesítményt is igényel. Nem lenne meglepő, ha ennek költségei elriasztanák a GMO- k támogatóit az európai térnyeréstől.
– Mi az oka annak, hogy az Európai Bizottság mégis erőlteti ennek az új direktívának az elfogadását?
– A jelenlegi piaci erőviszonyok. A rendszer bevezetése olyan kompromisszum lenne, ami egyaránt kielégíthetné a szigorúbb szabályozás mellett állást foglaló tagállamokat és a moratórium feloldását követelő, komoly brüsszeli lobbipozícióval rendelkező biotechnológiai cégeket. Az EU- tagállamokban egyébként szinte sehol sem találunk nagy termelőket. Tehát azokat a növényeket sem termesztik, amelyekre 1998 előtt engedélyt adtak ki. Az európai közvélemény évek óta radikálisan tiltakozik a genetikailag módosított termények ellen.
– Milyen hatással van ez a magyarországi piacra?
– Kedvező helyzetet teremt számunkra. Például a hazai kukoricát azért lehet jó áron eladni az európai piacon, mert garantáltan GMO- mentes terményről van szó. – Ugyanakkor félő, hogy ezt a fogyasztói magatartást a géntechnológiában érdekeltek szívós ellenkampánnyal fel tudják majd lazítani. Vagyis el tudják hitetni a vásárlókkal, hogy ezek a termények jó hatással vannak minden piaci szereplőre – teszi hozzá Takács- Sánta András.
– Közép-Kelet-Európa ezen a téren új piacot jelent?
– A térség országai eltérő stratégiákat követnek a GMO- kat illetően – mondja Móra Vera. – Szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy Magyarország volt az első, ahol átfogó szabályozás született (1998-ban), és ahol a témával civil szervezetek kezdtek el foglalkozni. A hazai helyzet szinte teljesen EU- konform, hiszen területünkön nem folyik kereskedelmi célú és mértékű GMO- termesztés. A törvényi szabályozás értelmében legkorábban csak 2003 végén lehet forgalmazási engedélyt kérni a jelenleg szántóföldi kipróbálás alatt álló, genetikailag módosított növényfajtákra. A mezőgazdasági hatóságok is érzékelik, Magyarországnak az az érdeke, hogy GMO- mentes maradjon az ország területe. – Ez a GMO- mentesség azonban nagyban függ az EU- szabályozástól, hiszen nem lehetnek olyan illúzióink, hogy ha az EU feloldja a GMO- moratóriumot, akkor hazánk ki akarna vagy tudna tartani a jelenlegi megkötések mellett – figyelmeztet Takács- Sánta András. – Térségünkben – főleg keletebbre – több olyan ország is található, ahol a multinacionális cégek géntechnológiai “játszóteret” alakítottak ki. Ilyen például manapság Románia, ahol több tízezer hektáron folyik GMO- k termesztése, mindenféle ellenőrzés nélkül. A kérdéssel ott sem állami szinten, sem a civil oldalról nem foglalkozik senki. Van azonban pozitív példa is: a közelmúltban megjelent lengyel géntechnológiai törvény felelősségbiztosítási fejezete. Ennek értelmében, aki engedélyt kap GMO- termesztésre, annak bizonyos összeget be kell fizetnie egy kockázati alapba. Emellett a GMO- k által okozott esetleges károk miatt a gazdálkodó, de akár egy civil szervezet is indíthat kártérítési pert. Mindezt Magyarországon is feltétlenül meg kellene valósítani – javasolja Móra Vera.
– Volt-e hazánkban problémás eset?
– Tudomásunk van egy két évvel ezelőtti engedély nélküli GMO- kibocsátásról. Idén az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet átfogó vizsgálatot végzett a “genetikai szennyezés” előfordulásának felmérésére. Ennek során kimutatták, hogy egy külföldön kifejlesztett, hazánkban fajtaminősítés alatt álló kukorica-vetőmagban a növények több mint egyharmadában kimutatható volt idegen gén. További ilyen esetekről is tudunk, de ezekben mennyiségileg nem volt jelentősnek tekinthető a génmanipulált vetőmagok aránya.
– Mennyire veszélyes az egészségre a génmanipulált élelmiszerek fogyasztása?
– Ma még nem lehet egyértelmű választ adni erre. Sajnos világszerte megdöbbentően kevés független kockázatbecslést készítenek. Ezek egyike volt négy évvel ezelőtt az a kísérletsorozat, amit Pusztai Árpád professzor, az aberdeeni Rowett Research Institute volt biokémikusa végzett. A magyar származású tudós bebizonyította, hogy egy génmanipulált krumplifajta tápanyag-összetétele eltért a normálistól, s kóros elváltozásokat figyelt meg az ezzel etetett patkányokon. Ennek kapcsán figyelmeztette a közvéleményt arra, hogy a géntechnológiai cégek hasonlóképpen kísérleteznek rajtunk, embereken a génmanipulált élelmiszerekkel. Az addig maximálisan elismert kutatót az eset nyomán – valószínűleg a géntechnológiai ipar nyomására – nyilvánosan megszégyenítették, eltávolították állásából, és senki nem merte vállalni a kockázatát annak, hogy a kísérleteit folytassa, illetve megismételje. Ez az egyetlen eset természetesen nem perdöntő, tehát nem ad okot általánosításra, mégis figyelmeztető jel – mondja Takács- Sánta András. -A legtöbb kutatóhely projektekből és pályázati forrásokból él. A pályázatokat pedig egyes témakörökben írják ki. A tudományban is vannak olyan, “nem divatos” témák, amelyekre egyszerűen nem lehet pénzt találni, másrészt növekszik a magánszektor részvétele a kutatások finanszírozásában. Az ily módon támogatott kutatási terveket a legkevésbé sem a kutatók szája íze szerint alakítják ki. Egy-egy elszigetelt kísérlettől eltekintve én még hallottam olyan átfogó akadémiai kutatási programról, amely például a GMO- növények környezeti kockázatainak vizsgálataira vonatkozott volna – teszi hozzá Móra Vera. – Ha valaki meg akarná ismételni a Pusztai- féle kísérleteket, akkor meg kellene szereznie az általa vizsgált, genetikailag módosított (GM) növényeket, ami szinte lehetetlen. Általában a cégek készítik azokat a jelentéseket is, amelyek az egyes termények káros hatásairól szólnak. Nem meglepő, hogy ezek a vizsgálatok nem mutatnak ki problémákat. Az ökológiai, illetve a társadalmi kockázatokat ráadásul még kevésbé vizsgálják, mint az egészségügyieket – figyelmeztet Takács- Sánta András.
– Mi történhet a géntechnológiai módosítás során, ami kockázatossá teheti a genetikailag manipulált élelmiszerek fogyasztását?
– Nem tudjuk, hogy a bevitt idegen gén a DNS mely részébe épül be. Pedig a beépülés helye egyáltalán nem mellékes, hiszen az idegen gén beékelődésével befolyásolhatja más gének működését: például “bekapcsolhat” addig nem funkcionáló géneket, vagy éppen “kikapcsolhat” működő géneket. Ráadásul egészen biztosan kölcsönhatásba lép más génekkel vagy azok fehérjetermékeivel, hiszen egy élőlény génjei nem függetlenek egymástól, hanem kölcsönösen befolyásolják egymás működését. Csakhogy igazából fogalmunk sincs arról, hogy a bevitt gén hogyan módosítja más gének működését. Mindenesetre az előre ki nem számítható génkölcsönhatások révén megváltozhat az élelmiszer tápanyag-összetétele.
– Mennyi figyelmet fordít a világ a GMO- k társadalmi kockázataira?
– A társadalmi kockázatokkal a nemzetközi egyezmények nem foglalkoznak. Norvégia az egyetlen olyan ország, amelynek a géntechnológiai törvénye tartalmaz ilyen kitételt – állítja Móra Vera. – A biológiai biztonságról szóló jegyzőkönyv tárgyalásának is eléggé érzékeny kérdése volt ez, szabályozását különösen a fejlődő országok szorgalmazták. Az országok közötti kompromisszum csupán későbbi mérlegelés tárgyává tette a kérdést, konkrét állásfoglalás azonban nem született. – A géntechnológia támogatói általában molekuláris genetikusok és biokémikusok, akik – tisztelet a kivételnek – nem látják komplexen a GMO- kérdést. A GMO- k elterjedésének sem az ökológiai, sem a gazdasági-társadalmi következményeit nem tudják felmérni – így Takács- Sánta András.
– A géntechnológia támogatói szerint a GMO- k segítenének megoldani a világ éhezőinek problémáját. – Pár éve még gyakran hallhattunk efféle állításokat, de ma már kevesen merik ezt kijelenteni. Amúgy is inkább csak egy PR- fogás volt a gyártó cégek részéről. A Nobel-díjas közgazdász, Amartya Sen meggyőzően bizonyította, hogy az éhezés fő oka nem az élelemhiány, hanem az, hogy a világon sok százmillió ember nem rendelkezik elegendő nagyságú földbirtokkal, illetve vásárlóerővel. Vagyis a hozam növelése a GM-növények segítségével semmit nem oldana meg. A világ mai élelmiszer-termelése akár tízmilliárd embert is jól tápláltan tudna tartani. Ma már inkább a “minőségi éhezés” megoldási receptjeivel jönnek elő a GMO- gyártók. Ilyen például a génmanipulációval megnövelt A-vitamin-tartalmú, úgynevezett “aranyrizs” esete. Ezt egyébként nem is multinacionális cég, hanem svájci állami segítséggel egy alapítvány fejlesztette ki. Az A-vitamin-hiány valóban komoly probléma a világ számos térségében, csakhogy számos más megoldás van ennek orvoslására, amelyek egyszerűbbek, olcsóbbak és kevésbé kockázatosak, mint a génmanipulált rizs.
– Némelyek szerint a géntechnológia nemhogy csökkentené, hanem növeli az éhínségek veszélyét.
– Valóban. A mezőgazdasági géntechnológiának hosszabb távon alighanem az a legnagyobb kockázata, hogy veszélyes mértékben uniformizálja a mezőgazdaságot, és így csökkenti az élelmiszer-ellátás biztonságát. Már a mai intenzív mezőgazdaság esetében is vészesen alacsony a biológiai sokféleség, hiszen hatalmas területeken egyetlen növényt termesztenek. A géntechnológia azonban még tovább rontja a helyzetet, hiszen nem csupán egyetlen faj alkotja az ültetvényeket, hanem még az egyedek is gyakorlatilag azonosak genetikailag, hiszen a termelőknek rövid távon az éri meg, ha kizárólag a GM- “szuperfajtát” ültetik. Ennek következtében örökre eltűnhet számos, rendszerint évszázadok, évezredek alatt kinemesített, a helyi viszonyokhoz jól alkalmazkodó fajta. A legnagyobb gond azonban az, hogy az egyforma egyedekből álló agrártársulás rendkívül sérülékeny a kártevőkkel, illetve az élettelen környezet módosulásaival, például az éghajlatváltozással szemben. Egy sokféle fajból, de legalábbis genetikailag különböző egyedekből álló társulásban ugyanis megvan az esély arra, hogy jelen legyenek olyan fajok, egyedek, amelyek ellenállóak egy újonnan megjelenő kártevővel szemben, vagy alkalmazkodni tudnak a megváltozott környezeti feltételekhez. Ellenben egy csupán egyetlen fajból, de főként egy genetikailag is szinte azonos egyedekből álló társulásban minimális ennek az esélye, így a termés nagy valószínűséggel megsemmisül. Következésképp a világ mezőgazdaságának éppen a sokféleség felé kellene elmozdulnia ahhoz, hogy az emberek élelmiszer-ellátása biztonságos legyen. Csakhogy a géntechnológia pontosan az ellenkező irányba tart. – A géntechnológia növelheti ugyan a hozamokat, ám kérdés, hogy min mérjük le a mezőgazdasági termelés eredményességét – mondja Móra Vera. – Mérhetjük úgy is, hogy megnézzük, egy hektáron mennyi kukorica terem, de nem biztos, hogy ez a megfelelő közelítés. Ha kiszámítjuk, hogy egységnyi mezőgazdasági termék előállítására mekkora energiát fordítottunk, akkor kiderül, hogy az iparszerű, intenzív mezőgazdaság – GMO- k termesztése is csak ezen a módon lehetséges – energiamérlege gyakorlatilag a legrosszabb az összes termelési rendszer közül.
– Van-e egyáltalán létjogosultsága a géntechnológia mezőgazdasági alkalmazásának?
– Pillanatnyilag nem sok – állítja Takács- Sánta András. – A mai gyakorlat legalábbis roppant veszélyes. A géntechnológiai vállalatok létrehoznak minden olyan GM-élőlényt, amit csak bírnak, majd megpróbálják eladni őket a gyors haszon reményében, noha döntő többségükre nincs semmi szükség. Ráadásul a belőlük származó haszon döntően egy szűk csoporté lesz, míg a kockázatokat az egész társadalom viseli. Át kellene gondolnunk, hogy milyen GM-élőlényekre van esetleg csakugyan szükségünk, és csak azokat szabadna létrehozni, amelyekre valós igény van. Minden esetben alapos, hosszú évekig tartó, független kockázatbecslésekre lenne szükség a mezőgazdasági géntechnológia bármely alkalmazásakor. Csak azokat a felhasználásokat szabadna engedélyezni, amelyek lehetséges előnyei meghaladják az esetleges hátrányokat. Lényeges továbbá, hogy nem a GMO- k veszélyeit, hanem a veszélytelenségüket kellene bizonyítani. Egyáltalán nincs kizárva, hogy mindezeket figyelembe véve egyetlen GM-növény termesztése sem volna indokolt.
Vasali Zoltán 2002. 03. 08.
Heti Válasz 2002/10.
