A német fővárosban a 3,2 millió lakos mellett megszámlálhatatlan egyéb élőlény él, elsősorban a spandaui és a grunewaldi erdőben, a Havel és a Spree folyó, valamint a tavak (Müggelsee, Wannsee) környékén. A vizek főleg madaraknak nyújtanak kiváló megélhetési feltételeket: a Magyarországon vonuló madárnak számító szürkegémek Berlinben rendszeresen áttelelnek. Erről tanúskodnak azok a példányok, amelyeket januárban, a legnagyobb hidegben is látni lehet Spandau vagy Tiergarten légterében röpülni.
Soha nem számítottak “vonulónak” a rókák, ám a városi életmódhoz ők is egyre jobban alkalmazkodnak. Ennek jeleként újabban már nemcsak éjjelente lehet őket – például kutyasétáltatás közben – észlelni, de nappal is. Egy hideg februári napon az MTI spandaui házának kertjében egyszerre két róka is szimatolt zsákmány után a legteljesebb nyugalomban. A tudósító közeledésére sem estek pánikba, hanem a kerítésen szép nyugodtan átugrottak a szomszéd telekre, ott folytatva a keresést. Zehlendorf kerület kertes házaiban a rókák mellett főleg vaddisznók okoznak feltűnést – és tetemes kárt. A hívatlan vendégek ugyanis pajorok, csigák után kutatva valósággal felszántják az ápolt gyepet, őrületbe kergetve a pedáns német háztulajdonosokat. Emellett feldöntik és kiborítják a kukákat is, felfalva az ehető hulladékot. A köztéri parkokban is rendszeresen megjelennek, pánikot keltve a gyermekes családok és a kutyatulajdonosok körében. Tavaly nem kevesebb mint ezer vaddisznót lőttek ki vadászok a grunewaldi és a spandaui erdőben. Ennek dacára a dúvadak száma feltartóztathatatlanul emelkedik, mégpedig nem csak a fővárosban, de az egész országban. A 80-as évek óta a vaddisznó állomány megháromszorozódott, s mára elérte az 1,2 milliót. Ennek több oka van: az enyhe telek mellett a tölgy- és bükkfák gazdag termése, valamint a hatalmas monokultúrák (főleg kukorica) terített asztalt kínálnak a vaddisznóknak. A kocák évente kétszer is ellenek, ami jelentősen növeli a szaporulatot. Mindennek tetejébe a disznó agyafúrt állat, vadászata meglehetősen nehéz feladat.
Magányos vadász aligha képes érdemben gyéríteni akár csak egyetlen helyi állományt. Szakemberek szerint kizárólag hajtóvadászatoktól remélhető hatékony fellépés: ilyenkor akár 150 vadász is csatasorba áll, hogy a hajtóktól felriasztott és a puskák felé terelt dúvadak közül mennél többet kilőjön. A “teríték” olykor több száz állatra rúg. Ami persze berzenkedést vált ki a német állatvédők soraiban. Egy szóvivőjük szerint a hajtóvadászat nem igazán alkalmas a fölös számú dúvad “állatbarát” kiirtására. A disznókat ugyanis futás közben éri a lövés, így kicsi az esélye annak, hogy a golyó azonnal végez velük. Az állatvédő szövetség azt követeli, hogy a vadászok rendszeresen tegyenek vizsgát arról, mennyire pontosan találnak célba mordályaikkal. “Egy valóban jó vadász akár magaslesről is képes szabályozni a vaddisznó-állományt” – érvelt az állatvédők szóvivője. A letaposott vetések, letarolt kukorica- és gabonatáblák csak az egyik vetületét jelentik a vaddisznók által megtestesített veszélynek. A másik: a házisertés ősei a fő terjesztői a sertéspestisnek. A német gazdálkodók szövetsége évek óta sürgeti az immunizálás országos bevezetését (hasonlóan a rókák körében a veszettség ellen végzett módszerhez.) Egyelőre azonban csak Rajna-Pfalz tartományban kezdték el oltóanyagot tartalmazó csalik kihelyezését az erdőkben. A dolog nem olcsó: a mainzi erdő- és mezőgazdasági minisztériumnak 1,5 millió eurójába kerül idén a sertéspestis elleni “vad” küzdelem.
2002. március 11.
