Kötegnyi vignettával “felfegyverkezve” indul – rendszerint az esti órákban – “vadászatra” két kaliforniai férfi: Charles Dines és Robert Lind.
Tevékenységük színhelye minden nagy parkolóhely a bevásárlóközpontokban, valamint San Francisco elővárosainak valamennyi széles sugárútja. Zsákmányuk pedig minden SUV, vagyis “Sport Utility Vehicle”, magyarul: terepjáró. Könnyű felismerni a magas karosszériájú, többnyire nyolchengeres, gyakran óránként 200 kilométeres sebesség elérésére is képes behemót kocsikat. Lind és Dines szemében az óriás terepjárók “felfuvalkodott, undorító, benzinfaló, környezetkárosító” szülemények. A “fegyverül” használt vignettákon, amelyeket a két elszánt férfi – természetesen a tulajdonosok előzetes hozzájárulása nélkül – a monstrumokra ragaszt, ez a felirat olvasható: “Megváltoztatom a klímát! Kérdezd meg, hogyan is csinálom!”
“Egy kis humor segítségével gondolkodásra akarjuk késztetni a SUV-kocsik vezetőit” – magyarázza a 49 éves Lind, aki főfoglalkozásként környezetbarát vegyszereket árusít kártékony rovarok irtására. A 40 éves asztalos, Dines számára pedig a vignettás kampány nem egyéb mint korszerű kipellengérezés. Szégyenkezzenek azok, akik ilyen monstrumokat vezetnek. Zsákmányban igazán nem szenved hiányt a két férfi.
A detroiti mamut autógyárak, a General Motors, a Ford és a Chrysler évek óta egyre több terepjárót gyártanak. A hetvenes évek óta fennálló joghézag következtében ezek a kocsik a kisteherautó kategóriába soroltatnak, s ezért nem vonatkoznak rájuk a személyautókra érvényes szigorú környezetvédelmi szabályok. Némelyik terepjáró 15-20 liter benzint is elnyel száz kilométerenként. Ezek a benzinfalók a legtalálóbb státusszimbólumai a pazarló amerikai társadalomnak. A terepjárók biztonságosak, praktikusak, s nagy méretük, valamint a négykerék- meghajtás miatt ideális “menekülési járművek” a városokból ki a szabad természetbe és a kalandokba. Tulajdonosaik legalábbis ezt állítják. A valóságban azonban a terepjáró-tulajdonosoknak alig 13 százaléka tér le az aszfaltról, hogy a szabadban töltse az időt.
Az amerikaiak azonban mindent szeretnek, ami nagy. A divat már jó ideje Európára is átterjedt. Piackutatási adatok szerint 1996 és 2006 között csaknem megkétszereződik az európai utakon közlekedő benzinfaló terepjárók száma. Dines és Lind – mintegy kétezer önkéntes segítőjével együtt – eddig már harmincezernél is több vignettát ragasztott ki az Egyesült Államok területén. Látni vélik már a kisebb terepjárók megjelenésének első jeleit is. Tekintettel a benzin árának emelkedésére, remélik, hogy a detroiti autókonszernek – ígéretükhöz híven – kisebb, takarékosabb SUV-ok gyártására állnak át. Környezetvédő szervezetek, mint például a Sierra Club, eközben nyomást gyakorolnak Washingtonra, hogy szigorítsa a környezetvédelmi rendelkezéseket. Az a kampány pedig, mint amilyent Dines és Lind folytat, egyre inkább kérdésessé teszi a benzinelnyelő terepjárók kedveltségét. A két elszánt férfi addig akarja folytatni a “vadászatot”, amíg teljesen ki nem haltak a bádog-dinoszauruszok. Kanadából, Angliából és Hollandiából is kaptak már megrendeléseket vignettákra, ők pedig szíves örömest ellátják “munícióval” és jó tanácsokkal európai támogatóikat – írja a dpa.
2002. március 19.
