A hazai agrárium egyik kitörési lehetősége
Napjainkban sok szó esik az agrárium jövőjéről, az egyes terméke piaci helyzetéről, a rentabilitásról, földhasználati formákról és ezeknek az EU csatlakozás után várható alakulásáról. A kompenzációs agrártámogatásokról érkezett “brüsszeli üzenet” azonban ezeket a kérdéseket már a napi politika előterébe helyezte. A szövevényes kérdések közül tanulmányunk az agrárszerkezet átalakításának lehetőségeivel, az alacsonyhozamú szántók fatermesztéssel történő hasznosítását kívánja áttekinteni. Az erdőtelepítések ügye, az erdőterület növelésének a szükségessége változó gyakorisággal és súllyal szerepelt a rendszerváltás után valamennyi ormány programjában. Jelentős előre, lépés azonban a legutóbbi két évet kivéve nem történt. Ennek okai elsősorban az anyagi források hiányával, de nem kisebb súllyal a távlati földhasználat kérdéseinek tisztázatlanságával függnek össze.
A hivatalos erdészeti megnyilatkozások hosszú évek óta az erdők szociális-, jóléti és védelmi szerepét helyezik előtérbe. A “zöld mozgalmak” hatására alakult ki az az általános felfogás, amelyik az erdőgazdálkodásban a környezet és természet védelem érdekeit szolgáló, ún. természetszerű illetve természet közeli erdőgazdálkodást tartja elfogadhatónak, gazdaságossági szempontok sem az állami, sem a magán erdőket illetően lényegileg fel sem merülnek. Az erdőkről, és az erdők védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény számos olyan korlátozást tartalmaz, melyek egy áru-termelő személetű fatermesztés foldtatását eleve kizárják (őshonos fafajok előtérbe helyezése, a faültetvényeknek állami támogatásból való kizárása, síkvidéki erdőkben a tarvágások területi korlátozása stb.)
Mindenekelőtt azt szükséges figyelembe venni, hogy az elmúlt évtizedekben létesült 600 ezer hektár erdő is az alacsonyhozamú mezőgazdasági földeken létesült, tehát a leggyengébb minőségű földek a művelésből már fokozatosan kiestek. A jövőben a 6-14 AK/ha minőségű földek kerülnek sorra, melyek jelenleg is alkalmasak 2,0-2;5 t rozs, tritikálé vagy takarmánynövény termelésére, ugyanúgy szőlő-, gyümölcs ültetvények számára is. Egy elsősorban gazdasági célokat szolgáló erdőtelepítési koncepció ismeretének hiányában érthető, ha az illetékes döntéshozók (Parlament Területfejlesztési Bizottsága, Parlament Mezőgazdasági Bizottsága) nem kaphattak megfelelő útmutatást egy ilyen jellegű erdőtelepítési program össztársadalmi hasznáról, a pénzügyi megtérülésről (GDP, külkereskedelmi mérleg, foglalkoztatás stb.). Az agrárszerkezet-váltás kérdéseivel már az 1980-as években, és a rendszerváltás után is több tanulmány foglalkozott, vitatva a kedvezőtlen domborzati és talajadottságok esetén az élelmiszer-termelés prioritását. Ezek a mezőgazdaság alacsony hozamait nem a felhasznált fajtákkal és az alkalmazott technológia hiányosságaival magyarázták, hanem az ún. határtermőhelyek tarthatatlanul magas arányával. Véleményük szerint a szántóföldi növénytermesztést a jövőben csak a jó és a legjobb földeken kívánatos folytatni, ahol a növekvő hozamok ellensúlyozzák az egyre emelkedő főleg ipari eredetű – ráfordításokat. A többi területen pedig az alacsonyabb ráfordításokat igénylő, de eredményt hozó extenzív használat irányába kívánatos mozdulni.
Mozgásterül szolgál:
– a szántóterület 6,1%-át kitevő 400 ezer hektár 17% feletti lejtőkategóriába eső erodált és gazdaságosan nem művelhető terület
– 600-800 ezer hektárra becsült síkvidéki alacsony aranykorona értékű homoki, lápi, réti talajok, belvizes kerületek stb.
Javaslataik lényegileg 20-25 évem belül 1,0-1,2 millió hektár szántó területnek a művelésből való kivonását érintik.
Ezen földek hasznosítására az alábbi formák merülnek fel:
– szántóföldi fatermelés
– gyepesítés
– halastó építés
– víztározó építés
– vadászerdő telepítés
– parlag.
A javasolt formák vizsgálata előtt kívánatos áttekinteni, hogy néhány EU-ba belépő ország hogyan oldotta meg hasonló problémáit.
Portugália és Spanyolország gazdasága döntően agrárjellegű volt. Az EU részéről megállapított kvóták viszont a művelt terület szűkítését igényelték. Igen jelentős szőlő-, gyümölcs- és olíva ültetvény művese vált feleslegessé. Ezen földek gazdaságos hasznosítására vonatkozóan részletes vizsgálatokat végeztek, ami a faültetvények – fenyők és Eucalyptus elsőbbségét igazolta. Ilyen megfontolásból vették igénybe az EU Strukturális és Regionális Alapokat (konfinanszírozás), a két országban együtt 1,2 millió hektár faültetvény létesült. Megjegyzendő itt, hogy a mediterrán klímában a fenyő 25 éves korban, az Eucalyptus pedig már 7 éves korban kitermelhető.
A megtermelt faanyag feldolgozására fokozatosan egy korszerű faipar épült ki (papír, cellulóz, falemez). A földfalaldonosokat az ipari bejuházók különböző formában és mértékben tették érdekeltté az erdőtelepítések végzésében. A kultúra-váltással avult az agrárszerkezet, bővült a belső faellátás, ugrásszerűen emelkedett az export, javult a vidéki lakosság foglalkoztatása.
Írország a kihasználatlan gyepterületein ugyancsak EU forrásokból létesített közel 600 ezer hektár fenyőültetvényt, melyhez korszerű terméket előállító üzemek kapcsolódnak. Anglia az ország északi területein több százezer hektár fenyőültetvényt létesített. Hazánk klímája kedvező a lombos fafajok számára, így az akác és a nyárfa számára is. A művelésből kikerülő földek mintegy 40%-a alkalmas az akác, és közel 20% a nemes nyárak telepítésére. A többi területen természetesen a talajnak megfelelő egyéb fafajok telepíthetők. Ökológiai szempontból tehát nincs akadálya egy ilyen irányú kultúra-váltásnak. Somogy, Baranya és Pest megyében közel 2 ezer hektáron létesítettek bérelt földeken olasz érdekeltségek nyárfa-ültetvényt. Vállalva a vadkár megelőzést szolgáló kerítés építését is. Ezekben a térségekben már működnek olasz tulajdonú fűrész és hámozó üzemek, így az eddigi hengeresfa export helyett már késztermék kerül ki az országból.
A faültetvények jellemzői
Az ültetvények költséges befektetést és ráfordítást igényelnek, kiemelkedően magas az élőmunka igényük. Ezek a hátrányok azonban kiegyensúlyozott piac esetén a magas árbevétellel és Jövedelemmel bőségesen megtérülnek. A faültetvényt az alábbiakban határozhatjuk meg: gyorsan növő fafajok minősített fajtáiból meghatározott térbeli rendben létesített és ültetvényszerűen kezelt növényállomány.
Termelési cél: méteres és minőségi iparifa vagy energetikai és egyéb célú faapríték.
A fafeldolgozó ipar fejlődésével ma igen jelentős (30-60%) a faapríték termelés, felhasználás.
A jó fatermést ígérő – 7 AK/ha feletti – talajadottságoknál az akácot és a nemes nyárat célszerű ültetvény formájában telepíteni és kezelni. A nemes nyárak ebben a formában való termesztésére már bőven van hazai tapasztalat, az akácnál viszont ez teljesen újszerű, illetve akad példa, az 1920-30-as években néhány nyírségi földbirtokos az akácosait lényegében ilyen formában kezelte. Ezeknél a telepítéseknél a nemesített fajták és az ültetvény-technológiák növelik a hozamot (gyommentes talajállapot, törzsnyesés, tápanyag pótlás, tágabb térállas) lerövidítik a termelési ciklust. A véghasználat kora a nyáraknál 14-16 év, az akácnál 20-25 év, ami lényegileg megegyezik a szőlő- vagy a gyümölcsösök használati korával.
A fatermékek piaci helyzete
A nemes nyár minőségi rönknél folyamatos a keresleti piac. Az olasz piac tartósan biztosnak látszik. Ezt támasztják alá az említett olasz érdekeltségű telepítések is. Az alacsony méretű faanyag pedig a láda- és csomagoló anyag, forgácslap és falemezgyártás céljaira kerül felhasználásra. Egy megnövekedett nyárfa-bázis hasznosítására viszont további feldolgozó kapacitások szükségesek, eddig nem használatos termékek bevezetésével, mint a konstrukciós falemez-féleség illetve rétegeléssel előállított termékek.
Az akác jelentősége és értéke – a környezetvédők negatív megítélése ellenére is – fokozatosan emelkedik. A trópusi faimport mérséklése pedig egész Európában keresetté tette tartóssága és sokcélú alkalmazhatósága miatt. A modern faipar technológiai folyamatai, mint a mesterséges szárítás, gőzölés, szélességi és hossztorlódás stb. megnyitották az utat az akácnak az épület-, asztalosipari és bútoripari felhasználása előtt. A nyomás alatti gőzöléssel megmunkálása lényegesen javítható és színe széles skálában változtatható. A bútoripar is előszeretettel használja. Az alacsonyabb méretű és minőségű, főleg a gyérítések során kikerülő faanyag pedig mint hengeres vagy fűrészelt karó, oszlop a part-, víz-, lavina-védelmi célokra, vagy a szőlő kultúráknál széleskörűen alkalmazható. Az ilyen célokra alkalmas faanyagot azonban a hagyományos erdőgazdálkodás csak igen kismértékben tudja biztosítani. Ez a minőség csak szabályos és tágabb térállás, gyakori nyesések útján érhető el. Az akác iránt egyre fokozódik a külföldi érdeklődés, távoli országokból érkeznek hozzánk szakértő csoportok, évente több millió darab akáccsemetét exportálunk. Az akác-ültetvényeknél meg kell említeni még a mézhozamot, ami jelentőségében akár megközelítheti a fahozam értékét is.
A fentiekből egyértelműen látszik, hogy a fatermesztés, mint beruházás piaci oldalról kockázatmentes.
A faültetvények jövedelmezősége
Az ültetvényerdők legvitatottabb kérdései a jövedelmezőség és a finanszírozás, mivel az itt folytatott termelés ellentétben áll az erdőgazdálkodási elvekkel és formákkal, a természet- és környezetvédelem igényeivel (biodiversitas, őshonos fafajok, természetközeli erdőgazdálkodás stb.) A kérdés tárgyilagos vizsgálatához szükséges megismerni a világ faellátásában az utóbbi 3-4 évtizeden bekövetkezett változásokat.
A természet megőrzésének igénye világméretű Jelenség, ami az erdők használatának szigorúbb szabályozásával, a fakitermelések korlátozásával járt. Ezen kényszerítő okok miatt kezdtek foglalkozni a fafeldolgozó iparágak az alapanyag megtermelésének új formáival.
Észak- és Dél-Amerikában a faipari konszernek a molekuláris genetika és a modern biológia felhasználásával a fenyők, nyárak és az Eucalyptus új klónjait állították elő. Az adott célokra le alkalmasabb fajtákat aztán szántófölön, optimális víz- és tápanyag-ellátás mellett termesztik (öntözés, szuszpenziós tápanyag-pótlás, növényvédelem). A termelési cél döntően a faapríték, ezért ezeket az üzemeket ott rostfarmoknak nevezik. A világ faellátásának közel egyharmada már ilyen forrásokból származik, esetenként távoli földrészekről származó tankerekben való szállítás útján. Chile, 1,6 millió hektár faültetvénye látja el alapanyaggal japán, Korea, Kína papíriparát.
Ezeket a telepítéseket mindenütt külön választják az erdőgazdálkodástól, más törvényi és finanszírozási körbe tartoznak. A faültetvények költségigénye lényegesen magasabb, mint a hagyományos erdőgazdálkodás költségei. A megtermelt faanyag viszont mind mennyisében, mint értékben messze meghaladja az előbbit. A cikkíró erre vonatkozó tapasztalatait és kísérleteit a “Gazdálkodás” 2000. 4. száma, valamint a “Magyar Mezőgazdaság” 2000. november-december Erdőgazdaság és Faipar melléklete részletesen ismerteti.
A nemes nyárnál 15 éves véghasználati kort figyelembe véve az éves árbevétel és nyereség közel azonos az akácéval.
A felmerült bér- és egyéb költségek minden támogatás nélkül a szolgáltatások szintjén szerepelnek. A bevétel 15-20 százaléka a termelési ciklus során végzett gyérítések faanyagából származik, a különbözet pedig a vég használati kitermelésből. A költségek tartalmazzák a telepítés, évi kétszeri gépi talajápolás, törzsnyesések, 3-4 alkalommal végzett tápanyag-pótlás és a fakitermelés költségeit. A tápanyag- pótlásnál – alacsony termőképességű földekről lévén szó – elsősorban a szerves trágya, zöld trágya, szalma, komposztált kéreg vagy faapríték stb. kerülnek előtérbe. Célszerű volna feleleveníteni homok talajok esetén a Westsik-féle talajművelési eljárások gyakorlatát. Az ezzel kapcsolatos ökonómiai kérdések tudományos vizsgálatainak az igénye, mint a rentabilitás, tőkeigény, eszközhatékonyság, export gazdaságosság stb. az agrár-politikát és az EU pályázatokat illetően máris felmerül, illetve kívánatos mielőbb megindítani.
Nemzetgazdasági és társadalmi előnyök
A faültetvények létesítésével elsősorban a hazai Favagyon növekszik, ami messzemenően befolyásolni fogja a faellátást és az exportot. Annak ellenére, hogy a fenyőfélékből importra szorul az ország, egyre jelentősebb a lombos fatermékek exportja. – Ide sorolhatók a hengeres- és tűzifán kívül a fűrész-, lemez- és épületasztalos ipari félkész vagy kész termékek. 2000-ben ez az export elérte a 366 millió USD-t, ami az élelmiszerexport 11-12 százalékát teszi ki.
Ezek az áruk semmiféle export vagy intervenciós támogatásban nem részesülnek, az árak a világpiac mozgásait követik. Az input-output arány az élelmiszer-termetes számos termekéhez mérten rendkívül kedvező.
Az MTA Közgazdaság-tudományi Intézete részletes elemzéseket végzett az agrártermékeknek az EU-val szemben megnyilvánuló komparatív előnyök és versenyképesség témájában. Meglepő módon a 22 termék közül a Fa- és parafa (24) az ötödik helyen szerepel, megelőzve a zöldség, gyümölcs, gabona, cukor stb. árukat. Ugyanitt a fatermékek 1992-98 éveket vizsgálva 10,1 százalékos részesedést érte el. Az EU jelentős faimportra szorul, az agrárimport-termékek sorában a Fa- és parafa 8,6 százalékos aránnyal a negyedik helyen szerepel.
Az előzőek tehát alátámasztják, hogy a fagazdaság – erdőgazdálkodás, fafeldolgozás, fakereskedelem fejlesztése előnyöket nyújthat az agrárgazdaságnak az alacsony hozamú földek rentábilis művelésével. Ugyanakkor a magas készültségű fatermékek – épület-, asztalos-, bútoripari cikkek – exportja jelentősen javíthatja az ország külkereskedelmi mérlegét és deviza bevételeit.
A nagyütemű erdőtelepítések koncepciójának az elfogadása rendkívüli fejlődést hozhat az elmaradott térségek felzárkóztatásában és a vidékfejlesztésben. A faültetvények intenzív kultúráknak tekinthetők, folyamatosan magas élőmunka-igény jelentkezik, ahol a családtagok, fiatal és idős korúak is foglalkoztathatók. A telepítési lehetőségek elsősorban az Észak-Magyarországi, Észak-Alföldi, Dél-Magyarországi és a Dél-Dunántúli régiókban vannak, ahol a munkanélküliség országosan is a legmagasabb.
Ami a pénzügyi forrásokat illeti, az EU agrárpolitikája ösztönzi a mezőgazdasági területek erdősítését, ami terjed az erdősítés következtében fellépő veszteség pótlására is. A SAPARD és a Strukturális Alapok egyaránt lehetőséget nyújtanak a magán gazdaságon belül és regionális megközelítésben az erdészeti tevékenység fejlesztésére. Ezzel élt is több EU-ba belépő ország. Ezen források egy része a felkészülés – előcsatlakozás – idején is elérhető, a különböző programok bevezető és kísérleti finanszírozásához.
Az ültetvény-erdőknek a hazai agrárágazatot érintő nagy jelentőségére való tekintettel, felvetődik a kérdés a források egy részének a Világbank útján való megszerzésére. A magyar mezőgazdaság korábbi sikereit nagy mértékben elősegítették a Világbankkal létrejött konstrukciók, “Gabonahús” és további programok. Ez a forrás lehetővé tenné a program mielőbbi megindítását és tapasztalatok szerzését.
Az ültetvény-erdőkkel kapcsolatosan természetesen számos jogi (Erdőtörvény), igazgatási, támogatási, érdekeltségi stb. kérdés merül fel, melyek eddig a téma újszerűsége miatt az illetékes fórumokon (Országos Területfejlesztési Koncepció, Országos Területrendezési Terv) meg sem jelenhettek illetve a programtól eltérő javaslatok születtek. A készülő Nemzeti Erdőstratégia és a regionális erdőtelepítési stratégiák egy merőben más jellegű, a hagyományos erdőgazdálkodásnak megfelelő földhasználati formát irányoznak elő.
Az agrárszerkezet átalakításának súlyát és szükségességét. az agrárvezetésben és a szakmai körökben még kevesen ismerték fel, pedig vannak intő jelek a megoldást sürgetően.
– Ismert, hogy az EU-ban 2006-ig a szántóterület 10 százalékát kötelezően pihentetni kell.
– Az EU a jövőben is számol nehezen kezelhető termésfeleslegekkel. Egyes termékeknél a kvóták csökkentésére kerülhet sor. Eddigi búzaimportőr országok most versenytársaink az export piacokon (Oroszország, Ukrajna, Románia). A nyugati tőke megjelent Ukrajnában, ahol mezőgazdasági minta és referencia üzemek sorát működteti. Ukrajna két év alatt 30%kal növelte agrártermelését. A pénzügy és jogrendszer stabilizálásával az ország ismét “Európa éléskamrája” lehet.
– Versenyképességünk és komparatív előnyeink megőrzése érdekében törekednünk kell a hazai agor-ökológiai potenciák-maximális kihasználására, a rentábilis ágazatok és termelési formák működtetésére.
– Mindezek érdekében kívánatos a faültetvényekkel kapcsolatos ökonómiai kutatások és kísérletek megindítása.
– A hátrányos térségek felzárkóztatásánál a multiszektorális mezőgazdaság kialakítása során nagyobb figyelmet kell fordítani a magán-erdőgazdálkodás, a fafeldolgozás és a fakereskedelem integrált fejlesztésére.
Végül kívánatos szólni az ültetvényerdők közérdeket szolgáló különböző védelmi funkcióiról (erózió, defláció, CO2 lekötés, üvegházhatás mérséklése, a levegő és a vizek tisztaságának védelme, üdülés, pihenés). A vázolt koncepció összhangban van a környezet megőrzését szolgáló nemzetközi megállapodásokkal és egyezményekkel.
A faültetvények hozadéka csökkenti a gazdasági nyomást, ami a természetszerű erőkre nehezedik, lehetővé teszik azok eredeti állapotban való fennmaradását, ezáltal a környezet és a természet védelmét szolgálják.
2002.03.20.
Dr. Erdős László
