Agrárminiszterként az évszázad bűnügyeként emlegette Torgyán József, hogy a védett területeket nem az “igazi tulajdonosoktól”, hanem az “ősbolsevista” szövetkezetektől vették meg a nemzeti parkok.
Az azóta a természetvédelem által sorozatban nyert perek a kisgazda pártelnök által indított hajsza alaptalanságát bizonyítják, az egyéves szünet viszont mintegy egymilliárd forinttal növeli a földvásárlási program költségeit.
Egymás után nyolc bírósági ítélet helyezte hatályon kívül a múlt hónapban azokat az intézkedéseket, amelyekkel Torgyán József egykori agrárminiszter nyomására a földhivatalok visszamenőleges hatállyal megtagadták a nemzeti parkok földvásárlásainak bejegyzését. A kisgazda pártelnök 1999. decemberi írásos utasítására az állami természetvédelem tulajdon-, illetve vagyonkezelői jogának bejegyzését 45 esetben utasították el a földhivatalok, azóta azonban a legutóbbi, a Fertő-Hanság Nemzeti Park (FHNP) adásvételi ügyleteire vonatkozó döntéssel együtt 28 pert nyert meg a természetvédelem, amelynek vagyonkezelői jogát a perektől függetlenül további nyolc esetben jegyezték be. Öt ügyben még nincs ítélet, de lapzártánk után az FHNP további három perében várható bírói döntés. A nemzeti parkok 12 esetben egyelőre veszítettek, a végső döntést az ítéletek ellen indított törvényességi felülvizsgálati eljárásokban hozza meg a Legfelsőbb Bíróság, ami még évekbe telhet.
Annyi már biztosan kijelenthető, hogy a szövetkezeti tulajdonban vagy kezelésben lévő védett területek felvásárlása semmiképp sem tartozik az évszázad bűnügyei közé. Mint emlékezetes, Pepó Pál egykori környezetvédelmi miniszter emiatt menesztette Aradi Csabát, a Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) igazgatóját (HVG, 2000. február 12.), s eltávolíttatta az Aradi “bűntelenségét” kimondó fegyelmi tanács elnökét, Medgyesy Balázs közigazgatási államtitkárt. Felmondott Erdey György helyettes államtitkárnak is, akinek az volt a fő bűne”, hogy 1997-ben, még az előző kormány idején Jójárt Lászlóval, a földművelési és Gadó Gáborral, az igazságügyi tárca helyettes államtitkárával együtt irányelvet adott ki a szövetkezeti földek természetvédelmi célú megvételének módjáról. Mennie kellett Jójártnak is (HVG, 2000. január 22.), helyébe az a később közigazgatási államtitkárrá kinevezett Kovács Zoltán került, aki az ügyet kirobbantó püspökladányi gazdákat képviselte a HNP elleni perben. Szintén Pepó váltotta le Rakonczay Zoltánt, a zöldtárca jogelődjének, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak az egykori elnökhelyettesét, helyére a földvásárlási program irányítására Bíró Sándor mátraballai számtantanárt nevezte ki. Torgyán nyomására az Aradi-ügyhöz hasonló fegyelmi eljárással leváltották a püspökladányi körzeti földhivatal vezetőjét is. Ez utóbbi lépést ma már nehezebben kényszeríthetné ki a tárca, amelynek a 2000 januárja óta indult ügyekben az ingatlannyilvántartásról szóló törvény alapján már nincs joga a földhivatal döntéseinek utólagos felülbírálására.
A földvásárlási program azt követően indult be, hogy egy alkotmánybírósági (AB) ítélet hatására 1995 novemberében megalkotott törvény előírta a védett szövetkezeti területek állami tulajdonba vételét. Ezt már a szövetkezetek átmeneti szabályozására vonatkozó, 1992-ben hatályba lépett törvény is megkövetelte ugyan, de ugyanannak az évnek a végén már el is törölték, amit az AB 1994-ben – arra hivatkozva, hogy ezáltal a természetvédelem már elért szintje csökkenne – alkotmányellenesnek minősített. Torgyán azzal az ürüggyel támadta az “ősbolsevik téeszeket”, hogy nem a saját tulajdonukat adták el, az ítéletek szerint azonban ehhez joguk volt. Két évvel ezelőtti parlamenti felszólalásában Torgyán még arról beszélt: “fellépünk a tolvajokkal és rablókkal szemben, és ezt az ügyet végigvisszük, még akkor is, ha kiderül, hogy az MSZP-nek milyen érdeke, nevezetesen netántán a pártkasszák megtöltésének ügye állt emögött”. Ám a pártelnök által kierőszakolt rendőrségi nyomozás sem hozott eredményt, az Országos Rendőr-főkapitányság két ügyben tett feljelentést, a dabasi, illetve a perkupai szövetkezet felszámolóját a vételár “lenyelésével” gyanúsítva, de az illetékes ügyészségek nem láttak okot vádemelésre.
A sikkasztással gyanúsított szövetkezeteknél az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) sem bukkant visszaélésre. Pepó – Torgyán “kérésére” – 2000 januárjában vizsgálatot kért az APEH elnökétől, mondván: “a volt részaránytulajdonosoktól érkezett bejelentésekből arra lehet következtetni, hogy a vételár arányos részét nem kapták meg”. Az adóhatóság vizsgálatainak eredménye azonban “a bejelentésben foglaltakat nem támasztotta alá” – adta meg a kegyelemdöfést 2000. júliusi válaszában a nem sokkal később menesztett miniszternek Varga Árpád, az APEH elnökhelyettese. Nem ilyen tiszta a lapja a lavinát Arnóth Sándor helyi országgyűlési képviselő bábáskodásával elindító Terdik Györgynek. A püspökladányi gazda az egykori November 7. Mezőgazdasági Szövetkezet által kezelt területekből 1993-ban jogellenesen, védett területen kijelölt földet használta. Utóbb csödbűntett, magánokirat-hamisítás és számviteli fegyelem megsértése címén vádat emelt ellene a megyei ügyészség, mivel a szövetkezetből mintegy 70 fővel együtt kivált üzletember nem fizette ki a végelszámolás alá vont közös tartozás rá eső hányadát. A debreceni városi bíróságon jövő hétfőn tartják az ügyben a második a tárgyalást – mondta a HVG-nek Nagy Kálmán megyei főügyész.
A kisgazda pártelnök hatalmának hanyatlásával 180 fokos fordulatot vett Turi-Kovács Béla véleménye is. A Pepót a posztján mindössze öt hónapig követő Ligetvári Ferenc helyére lépő politikus 2000. februári parlamenti felszólalásában – kisgazda frakcióvezető-helyettesként még maga is ostorozta az említett három helyettes államtitkárt, mondván: “a korrupció valahol ott kezdődik, amikor az összefonódások már olyan mértékűek, hogy az azokra, akiknek a döntést a végén majd meg kell hozniuk, nyomásgyakorlást jelent”. Tavaly viszont Turi-Kovács helyettes államtitkári posztot adott az általa korábban ostorozott Erdey Györgynek, s a földvásárlások Ligetvári alatt újrakezdett programját sem lassította.
A Torgyán utasítását elfogadó Pepó 2000 januárjában leállíttatta ugyanis a szövetkezetek által kezelt védett területek felvásárlását, noha az említett 1995-ös törvény szerint e földeket 2001-ig állami tulajdonba kellett volna venni. Bár ezt a határidőt egy tavaly júliusi törvény 2006 decemberéig meghosszabbította, a mintegy 250 ezer hektárnyi megvásárolandó területből ez év végéig várhatóan a felét sikerül megszerezniük a nemzeti parkoknak (lásd táblázatunkat). Az elvesztegetett idő alatt drámaian emelkedtek a földárak, a természetvédelmi hivatalban végzett becslések szerint a késlekedés miatt mintegy egymilliárd forinttal magasabb lesz a földvásárlási számla.
Szabó Gábor
HVG
