Közkeletű mondás szerint a németek legkedvesebb gyermeke az autó – mögötte alig maradnak le a kedvtelésből tartott háziállatok, mindenek előtt a kutyák. Velük azonban egyre több a gond, amint arra nemrég a német főváros fejlesztésügyi szenátora is rávilágított.
Egészen konkrétan a blökik által a közterületeken felejtett “hagyatékokról” van szó, amelyeknek száma naponta félmillióra rúg. A tendencia emelkedő, miként a kutyások ellen irányuló harag is egyre magasabb hőfokot ér el, tettekre sarkallva a berlini illetékeseket. A szenátus nemzetközi szemlét tartott annak kiderítése végett, miként boldogulnak e civilizációs ártalommal más városok. New Yorkban például már évek óta nem illik a járdán hagyni a kutyus szilárd produktumát: a gazdik elsöprő többsége megfelelő eszközökkel (kislapát, műanyag zacskó) fölszerelve viszi le sétálni négylábú barátját. Párizsban hatalmas porszívóra emlékeztető járművek takarítják el a kutyagumit, más francia városokban utcai illemhelyeket létesítettek az ebek számára.
A Rajna menti Viersenben a bírság eszközét tartják a leghatékonyabbnak a köztisztaság védelmére: egy-egy négylábú “hagyatéka” 30 eurójába kerül a gondatlan gazdinak – föltéve, ha sikerül a tettenérés. A rajnai lazaság és a porosz pedantéria közötti lényeges különbséget jelzi, hogy Berlinben rögvest meglátták a vierseni módszer gyenge pontját: a bírság csak abban az esetben hajtható be, ha a közterület ellenőre még “akció közben” éri a blökit, s annak gazdája hajlandó is az előbbivel szóba állni. “A kettő csak ritkán vág egybe” – jelentette ki a szenátusi szóvivő.
A tervezett bírságot eredetileg a rendőrséggel akarta a szenátus behajtatni – csakhogy a rend egyenruhás őrei eleve túlterheltek, ráadásul nincs kedvük sem a nyilvános veszekedéshez, sem ahhoz, hogy megharaptassák magukat a tetten ért kutyákkal. Maradna még ötlet gyanánt a kerületi tanácsok hivatalnokainak járőrré átminősítése és utcai szolgálatra kötelezése, pénzbeszedési joggal párosítva. Sajnos ez sem járható út: a tanácsoknál éppen idén esedékes a létszám lefaragása (a nyakig eladósodott Berlinnek spórolnia kell!). A hivatal amúgy is rossz tapasztalatokkal rendelkezik e téren: amikor pár éve környezetvédelmi járőrökkel kísérletezett, civilben azoknak senki nem volt hajlandó engedelmeskedni, egyenruhával viszont túlságosan megdrágult volna a járőrözés. Nincs ez másként ma sem.
Egy mecklenburgi kisvárosban mindazonáltal sikerült úrrá lenni a problémán. Parchimban a helyi tanács egy részmunkaidős alkalmazottat bízott meg a takarítással. Az illető naponta két órán át járja az utcákat, kerékpárjának csomagtartójába gyűjtve a kutyapiszkot – napi 10-12 kilónyit. Berlin azonban nem Parchim – az itt keletkező kutyaürülék begyűjtéséhez ötezer kerékpáros tanácsi alkalmazottra volna szükség. Ez nyilvánvalóan nem fog menni – így a gyalogosoknak nem marad más hátra, mint ezután is nyitott szemmel járni “a kutyaürülék súlyponti térségeiben” – fogalmazott a berlini köztisztasági hivatal szóvivője.
2002. április 28.
