Megkezdődött a római tigrisszúnyog-vadászszezon: az illetékes környezetvédelmi fertőtlenítési hivatal ötven embere indított nyolc hónapig tartó hadjáratot a kellemetlen rovar ellen. Az Ázsiából egy évtizeddel ezelőtt Olaszországba “áttelepült” tigrisszúnyog (Aedes albopictus) más, mint a közönséges szúnyog. Ez utóbbinál kisebb, fekete testén fehér csík látható, és európai rokonával ellentétben nem éjjel, hanem nappal csíp, hatalmas és fájdalmas hólyagokat hagyva maga után.
A tigrisszúnyog-vadászosztag már munkához is látott, hogy fertőtlenítse a főváros egymillió hatszázezer csatornanyílását, ahol az első számú közellenség lárvái jönnek a világra. Hatékony, külön e célra kikísérletezett szerrel szórják be a város zöldövezeteit, elsősorban a parkokat, az iskolaudvarokat és a temetőket. Immár ötödik esztendeje alkalmazzák ezt a módszert. Tavaly már jelentősen sikerült csökkenteni a tigrisszúnyog szaporulatát, s az eredmények egy nemrég Marseilles-ben tartott nemzetközi konferencián is kedvező fogadtatásra találtak a témában jártas tudósok részéről. A fővárosi közigazgatási szervek ugyanakkor a lakosság közreműködését is kérik. Az örök város lakóit felszólítják arra, hogy ne hagyják megállni sehol a vizet, lehetőleg öntsék ki azt a várágvázák alatti tányérból vagy a locsolókannákból. A szökőkutak, állandó medencék esetében azt javasolják, hogy azokba aranyhalakat telepítsenek, amelyek megeszik a lárvákat. A temetők sírjain lévő virágvázákban gyakran kell cserélniük a vizet. Az olaszok lelkesen meg is fogadják e tanácsokat, mert ha nem teszik, saját vérük bánja.
2002. május 3.
