Minden nép őrzi halottainak emlékét. Egyiptomban piramisokat emeltek a fáraóknak, máshol sírhelyeket vágtak a hegyoldalba, vagy díszes kriptákat építettek. Hazánk területén a kunhalmok egy része hajdani temetkezési helyeket jelöl. Az Alföld számos vidékén látható halmok természeti múltunkról is tanúskodnak.
“Kúnhalmok ti, a sokhalu, bő Obtól / a kis Kaposig elfüzérlő dombok, csönd-állomások, nyomjelző vakondok / -túrások…” írta Illyés Gyula Kúnhalmok című versében az Alföld kúp alakú, lankásabb vagy meredekebb halmairól. A Kárpát-medencében akár negyvenezer kisebb-nagyobb mesterséges domb, kunhalom is állhatott történelmünk korai szakaszában. A síkból kiemelkedő halmokat mindig misztikum övezte, hiszen földjükből nemegyszer emberi csontok kerültek elő. A feltárásoknál aztán kiderült, hogy a kunhalmok egy része nem temetkezési hely, hanem település maradványa. Van olyan halom, amelyik szinte eredeti állapotában maradt meg, de a többségük eltűnt, elhordták, elkopott, elmosta az erózió, vagy felszántották magyarázza Tóth Albert, a szarvasi Tessedik Sámuel Főiskola tájgazdálkodási tanszékének vezetője, a kunhalmok lelkes kutatója.
A biológus tanárral a Tisza-parti Bánhalma határában lévő dombon beszélgetünk. A bánhalmi kurgánról az első írásos emlék 1530-ból maradt ránk – mondja Tóth Albert. Sajnos ennek a halomnak nagyrészt megsemmisültek a természeti értékei, mert az MHSZ 1962-ben lőteret alakított itt ki, a céltáblák elhelyezéséhez szabályosan kiharapták a domb egyik oldalát. Az eredeti löszgyepes növényzetből csak egy kis folt látható, a terület többi része befásult, akác és kocsányos tölgy nő rajta. Bánhalmától nem messze, Fegyvernek határában viszont egy épen maradt kunhalom, a Kálvária-halom áll. A népnyelv csak Kincsesdombnak hívja, mert a hetvenes években valóban találtak kincseket itt. Magassága nyolc-kilenc méter Lehet, a nem túl meredek domboldalon néhány perc alatt feljutunk a tetőn álló kereszthez.
A Kálvária-halom több meglepetést rejt. Növénytakarója eltér a környék flórájától, megőrizte a löszgyepekre jellemző növényzetet, üröm, csenkesz, pásztortáska nő itt mindenfelé. A halom tetejéről körülnézve messze látni, észrevehetők a kisebb domborzati különbségek is, a távolban kirajzolódik egy korábbi Tisza-ág töltésvonala.
HALOMSÍROK; LAKÓDOMBOK
A kunhalmok igazi értékével az Alföld múltját kutató történész és régész szakemberek, de a természetvédők többsége sincs tisztában – írja Tóth Albert a Kunhalmok című könyv szerkesztőjeként. Az Alföld-programot, a kunhalmok védelmét szorgalmazó tanár hangsúlyozza: minden késlekedés súlyos következményekkel járhat. Tardy János, a Környezetvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára, a Természetvédelmi Hivatat elnöke így jellemzi a helyzetet:
– Az egymást követő kulturális tárcák figyelme nem terjedt ki a kunhalmok és a földvárak védelmére, így amikor 1993-ban elkezdtük a természet védelméről szóló törvény szakmai előkészítését, a végleges pusztulással fenyegetett kurgánok és a földvárak ügyét is magunkra vállaltuk. Az 1997-ben életbe tépett természetvédelmi törvény a lápok, a források, a víznyelők, a barlangok, a szikes tavak mellett így a kunhalmoknak is úgynevezett “ex lege”, vagyis alanyi jogon történő védettséget biztosított. A kilencvenes évek közepétől kezdődött meg a kunhalmok kataszterének elkészítése. A Természetvédelmi Hivatal, illetve Tóth Albert vezetésével az Alföldkutatásért Alapítvány megkezdte a kunhalmok botanikai, zoológiai és talajtani felmérését, s Raczky Pál, az ELTE Régészettudományi Intézete tanszékvezetőjének irányításával megindult a régészeti feltáró munka is. Ennek részesei voltak a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete és nemzeti parki igazgatóságaink munkatársai. A cél a hazai kunhalmok teljes kataszterének elkészítése volt, ami többéves munkát és sok pénzt igényelt. A felmérést nehezítette, hogy a munkák kezdetekor nem volt egységes földnyilvántartás, sőt az még ma sem teljes, nem mindenütt naprakész. Így a tulajdonviszonyok tisztázása nehézségekbe ütközik.
– A kunhalmoknak nevezett mesterséges dombok nem egységes képződmények – mondja Raczky Pál professzor. – Különböző történelmi korokban és célokra épültek. A méretük is változó, Martfű vagy Nagyrév környékén inkább egy-két méter magas halmokat találunk, az Alföld északi részén vannak tíz méter magasak is, 30-40 méter átmérővel, hatalmas földtömeggel. Az alacsonyabb, lekopott kunhalmokat általában a mezőgazdaság tette ilyenné.
A legkorábbi halmokat temetkezés céljára építették. A kunhalom, egyesek szerint a hunhalom a Kárpát-medence alföldi, vizes területeire volt jellemző. A magasabban fekvő, a vízjárásoktól távolabbi magaslatokat keresték őseink lakó- és temetkezési helynek egyaránt. Az avar és a szarmata kortól kezdve, vagy talán még régebben, már a bronz- és rézkorban is temetkeztek halomsírba (kurgánba) elődeink, ezek a keleti temetkezési helyekhez voltak hasonlóak. A halmok nagysága a halott rangját is mutatta. A sírokat eredetileg egy halott fölé emelték, de előfordult, hogy ugyanabból a korból további elhaltakat is temettek oda, úgy használták a halmokat, mint egy természetes temetőt. Mivel a kunhalmok kiemelkedtek a síkságból, gyakran templomot emeltek rájuk, e köré települt a temető.
Más típusú halmok voltak a tell-települések, a lakódombok, ezeken a magaslati helyeken, a víztől védve éltek a tellek lakói. A későbbi generációk házaikat a korábbiak romjaira építették. Egy ilyen lakódomb feltárásakor jól követhetők a rétegek – magyarázza Raczky Pál -, az időben egymást követő lakók használati tárgyait, edényeit, szerszámait, a “szemétben” talált állati csontokat rejtik a különböző rétegek. A túrkevei Tere-halomból, egy lakódomb belsejéből szinte egy teljes bronzkori “étkészlet” került elő, különféle agyagedények, tálak, kancsók – más halmokból pénzérméket, illetve ékszereket is kiástak.
A halomszerű, ember által létrehozott földépítmények harmadik típusa a földvár. Ezek védelmi vagy őrző feladatot ellátó magaslatok voltak, s az őskortól a középkorig épültek. A legismertebb közülük az Árpád-korban épült Szabolcs vára. A földvárak jóval nagyobbak, mint a halmok, és a feladatuk is más volt. Czajlik Zoltán, az ELTE térinformatikai Laboratóriumának munkatársa szerint a nyilvántartás körülbelül kétszáz őskori földvárat jelöl meg. A várak sáncai által közrefogott terület együttesen mintegy kétezer hektár. Néha a földvárak voltak a városiasodás kezdetei, a kelta korból jót ismert oppidumtelepülések, a nem mediterrán típusú európai városok csírái. Ilyen például a sokak által ismert Gellért-hegyi kelta település is.
A régészek első lépésként azt mérték fel, hogy hány kunhalom, halomsír és földvár van az Alföldön. Ma körülbelül háromezer kunhalomról tudunk, sok közülük erősen rongált, lepusztult állapotban van.
Légi fotók is készültek, ezeken ugyanis akkor is látszhat a kunhalom, ha már nem emelkedik ki a terep síkjából, mivel a sorozatos szántások legyalulták. A következő művelet a mágneses felmérés, ezzel mintegy megröntgenezik a sírokat, s ezután dől el, hogy hol szükséges a régészeti feltárás. A kunhalmok teljes feltárása több évtizedes kutatómunkát igényel.
NEMZEDÉKEK TAPASZTALATA
Hogyan alakulhatott ki a kunhalmok különleges természeti világa? A halmok aljában lévő, több ezer évvel ezelőtt kiásott árkok számos helyen vastagon feltöltődtek humusszal, ott tápanyagban gazdagabb a föld, és ez a növényeknek jobb életfeltéteteket biztosít. Mindezt Rádai Ödön, a Természetvédelmi Hivatal ma már nyugalmazott munkatársa közli velünk. A kunhalmok a mezőgazdasági területek közepén mint szigetek őrizték meg az ősi természeti állapotok egy-egy darabkáját. A dombok felszínén különösen gazdag a gerinctelen állatok és az apró rágcsálók állománya. A növények között sok a reliktumfaj, a maradványnövény, amelyek réges-rég, a maitó lényegesen eltérő klimatikus viszonyok között telepedtek meg. A növényzetből a korábbi vízjárási viszonyokra is lehet következtetni, hiszen az emberek a nemzedékek alatt összegyűjtött tapasztalatok alapján pontosan tudták, hol gyűlik össze a víz, és hol vannak a száraz helyek, ahova soha nem ér el az ár; még olyan időkben sem, amikor a magyar alföld nagy része szinte egész évben víz alatt ált. Ez biztonságot jelentett számukra.
Rendkívül fontos a tulajdonviszonyok tisztázása – figyelmeztet Raczky Pál professzor -, hiszen egyáltalán nem mindegy, kinek a földjén állnak a kunhalmok, magánkézben vannak-e a területek, vagy szövetkezetek, vállalatok, önkormányzatok tulajdonában. A kárpótlás idején gyorsan és olykor teljesen átgondolatlanul osztották ki a földeket, s azok a területek, ahol a kunhalmok állnak, gyakran magánkézbe kerültek. Az ELTE Régészettudományi Intézete a Természetvédelmi Hivatallal együtt ezért javasolta, hogy a halmok védettségét jegyezzék be a telekkönyvekbe is. Raczky Pál példát is említ a magántulajdonban lévő kunhalmokra: a berettyóújfalui Herpáty lakódomb a kárpótlásnál magánkézbe került, a tulajdonosok gazdálkodni szeretnének rajta, az önkormányzat viszont csereföldet kínál érte. Tószegen már sikerült egy ilyen csere, ma már az önkormányzat óvja a területet.
KATASZTEREK NEM A TOLVAJOKNAK
Raczky Pál olyan kataszterről beszél, amely minden egyes hatomra vonatkozóan tartalmazza, hogy a felmérés milyen fázisánál tartanak: az irodalmi források elemzésénél, a térképi azonosításnál, a légi fotóknál, a mágneses átvilágításnál, esetleg már a régészeti feltárásoknál. A régészek és a természetvédők adatait most gyűjtik egybe. A kész katasztert azonban nem hozzák nyilvánosságra a maga teljességében, mert nem kívánnak útvonalvezetőt, “receptkönyvet” adni a műgyűjtőknek, kincsvadászoknak, akik – megtörtént, súlyos bűncselekmények bizonyítják – modern eszközökkel, fémkereső detektorokkal dolgoznak.
Az önkormányzatok persze ismerni fogják a területükön lévő értékeket, hiszen feladatuk azok megőrzése.
– Sokat jelenthet, ha az önkormányzatok, a települések Lakói sajátjuknak érzik a történelmi és kulturális értékeket – magyarázza Tóth Albert. – A kunhalmoknak, melyek történelmünk részei, közüggyé kell válniuk. Segíti a védelmüket, hogy szigorodott a múzeumi törvény. Megmentésükért az oktatásban is tennünk kelt – hangsúlyozza a tanár úr, aki saját hallgatóit is gyakran viszi terepgyakorlatra a kunhalmokhoz, növényeket határozni, rovarokat megfigyelni.
És végül egy jó hír azoknak, akik a kunhalmok iránt érdeklődnek: a nyár végére ugyancsak Tóth Albert szerkesztésében’ elkészül egy tanulmánykötet és egy többnyelvű képes album a hazai halomsírokról és lakódombokról.
Mangel Gyöngyi
2002.05.03.
