Túlhaladva a tavasz közepén, elérkezett az utolsó látványos madárvonulási szakasz a Dél-Alföldön: az északi, legkésőbb felmelegedő sarki tájak madarai pihennek meg a térségben, illetve a hazai költöző fajok legkésőbb fészkeléshez kezdő madarai érkeznek meg ezekben a hetekben. Kókai Károly, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád megyei helyi csoportjának titkárhelyettese szerint a tömörkényi Csaj-tavon látható a Magyarországon legritkábban – általában őszi-téli vendégként – előforduló vöcsökfaj, a füles vöcsök. A szentesi Termál-tavon hat vörösnyakú vöcsökpéldányt figyeltek meg, és a szegedi Fehér-tavon is fölbukkant közülük kettő. Fontos nyomon követni Magyarország legritkább íbiszféle madarát, a sötétbarna színű, lefelé görbülő csőrű batlát, hiszen alig 15-20 pár költ az egész országban.
A Csaj-tavon hat batlát figyeltek meg, a szegedi Fertőn hármat. Az északra tartó ritka énekesmadarak közül a rozsdástorkú pityert lehet kiemelni, amelynek példányait a csanádi pusztákon és a sándorfalvi Nádas-tónál sikerült megfigyelni. Későn érkező és még később költő hazai énekesmadarak közül is felbukkant már néhány április legvégén. Legismertebb közülük a gyönyörű tollazatú sárgarigó, amely korábban egész Európában közönséges madár volt, de mára sok országban nagyon megfogyatkozott a számuk. Magyarország legkisebb számban költő poszátája, a szürke csíkozott karvalyposzáta első példányait az újszegedi Tisza-hullámtéren látták.
2002. május 9.
