Nádaratás a Kis-Balatonon, marad a nád a Balatonon.

Nehéz a nádaratás a Kis-Balatonon: a hó mellett a zúzmara és a dér is akadályozza a nádvágók munkáját, s így a tervezett 500-600 hektár nádasból eddig csak 150 hektárról vágták le a gépek az építőiparban keresett alapanyagnak számító nádat. Futó Elemér, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park fenékpusztai természetvédelmi őre beszámolt arról, hogy a hó alatt nem fagyott meg a vizes talaj, így a nádas nem bírja el sem az embert, sem a gépet, és csak a tórendszer szélein tudnak dolgozni a nádvágók. Utalt arra is, hogy a munkásokat pedig a napok óta a nádszálakat ellepő zúzmara is akadályozza a vágásban. A kis-balatoni védett térség 2.000 hektár nádasát is szemmel tartó szakember szerint a levágott tavalyi nád nagyon jó, az iparban kitűnően hasznosítható, export-minőségű. Az úgynevezett avas, több évig levágatlanul megmaradó, a madaraknak búvóhelyet és élelmet nyújtó nádasok a learatott terület negyedét teszik ki. Míg a Kis-Balatonon a nehéz körülmények ellenére három dán gyártmányú géppel harminc nádvágó aratja nap mint nap a nádat, a Balatonon az idén a jelek szerint érintetlenül maradnak a part menti nádasok.
Az 1.100 hektár balatoni nádas nagyobbik részének évente ismétlődő levágása ezen a télen azért marad el, mert a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság balatoni kirendeltségének és a
Balaton-felvidéki Nemzeti Parknak a kérésére elkészített év végi keszthelyi egyetemi szakvélemény az alacsony vízállás miatt nem javasolta a nádaratást. A nádvágók és az építőipar érdeke a kiváló minőségű balatoni nád évenkénti levágása, a természetvédelemé pedig inkább a nád meghagyása, mivel az avas nád, amely a madarak fészkelő helye.- Az egyetemi szakvélemény szerint a jelenlegi helyzetben az aratás nádritkulással járna, ezért nem engedélyezzük – közölte Turcsányi István, a nemzeti park ökológiai felügyelője.
2003. január 23.