A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kiemelten fontosnak tartja a lakosság egészségére ártalmas szennyező források feltárását és a kármentesítést. A minisztérium tudja és mindenkiben tudatosítani akarja, hogy az egészség fenntartása ma már nem szűkíthető az egyéni életmód-váltásra. A tisztább Magyarországhoz a környezeti egészséget is szem előtt tartó politikára, intézményrendszerre és civil közösségekre van szükségünk.
A 32000 lakost számláló Hajdúböszörményben a közelmúltban több, egymástól független környezeti probléma került a KvVM és a közvélemény fókuszába. Mondhatjuk, hogy Hajdúböszörmény a környezetvédelemre váró feladatok állatorvosi lova és tudjuk, hogy gondjaival nincs egyedül. A csatlakozási folyamattal párhuzamosan ma már a törvényhozás és a civil társadalom részéről is egyre erősödő figyelem kíséri környezetünk állapotát. Ugyanakkor a több évtizedre visszanyúló felelőtlen magatartások következményeinek elhárítása tudatos munkát igényel, melyet a minisztérium szakmai felügyelete mellett a környezetvédelmi és vízügyi felügyelőségek látnak el.
A Hajdúböszörményben észlelt ipari és lakossági környezetszennyezések
Engedély nélkül tárolt veszélyes hulladékok és a felügyelőség intézkedései
A közelmúltban – lakossági bejelentés alapján – a Tisztántúli Környezetvédelmi Felügyelőség (TIKÖFE) 26 tonna engedély nélkül tárolt veszélyes hulladékot talált egy magáningatlan raktárában. A felügyelőség azonnali vizsgálatai kiterjedtek a környező talajra és a közeli talajvíz-kutakra. A hatósági vizsgálatok eredménye szerint a veszélyes hulladék nem okozott sem a talajban, sem a talajvízben szennyezettséget. 2003. januárban a veszélyes hulladékokat elszállították és ártalmatlanították: 9 hordó olaj a tiszaújvárosi égetőbe, 174 hordó galvániszap az aszódi lerakóba került. A TIKÖFE a vizsgálatokat a közeljövőben a raktár alatti talaj feltárásával folytatja. Az ügyben a felügyelőség és a KvVM bűnvádi eljárást kezdeményezett.
A molibdén- és klórozott szénhidrogén szennyezések
A GE az izzószál-gyártás molibdénes szennyvizének utóülepítésére 1993-ig szigetelés nélküli földmedencét üzemeltetett. A TIKÖFE hatósági ellenőrzés keretében azonnal megtiltotta a szennyvíz további bevezetését a földmedencébe, valamint elrendelte a szennyezés feltárását, lehatárolását és lokalizálását, ame1y 1999-ig folyamatosan megtörtént.
2002 második felében vált ismertté, hogy a molibdénen kívül klórozott szénhidrogén is van a felszín alatti vizekben, amelyet nem lehetett összefüggésbe hozni a már feltárt molibdén-szennyezéssel. A felügyelőség ekkor értesítette az érintett hatóságokat és a médiát. A TIKÖFE és a vízügyi igazgatóság felszólítására Hajdúböszörmény jegyzője a kútvíz-kivételt ezzel egyidőben megtiltotta a város egész területén.
A GE által elvégzett részletes tényfeltárás következtében azonosították a szennyezési gócot: a GE telephelyén lévő, évtizedek óta használaton kívüli, betonlappal fedett, hézagos téglafalú ipari vízkútat, amelybe „ismeretlen tettesek” klórozott szerves anyagokat és nehézfémeket tartalmazó hulladékokat raktak le. Az eredmények ismeretében 2003. januárjában a felügyelőség 2003 február 15-ig határidővel a szennyező forrás azonnali felszámolásának megkezdésére kötelezte a GE-t. Az újonnan feltárt szennyezés kiterjedésének teljes körű tényfeltárására a TIKÖFE 2003. április 30-ig. adott határidőt.
A kár felszámolását a GE megkezdte.
A GE, jogutódi felelősségét elismerve a kármentesítésre vonatkozó kötelezettségvállalását többször megerősítette. A felügyelőség feladata a továbbiakban a hatósági intézkedések nyomatékos érvényesítése lesz.
Az ügyben a TIKÖFE ismeretlen tettes ellen tett feljelentést.
A talajvíz nitrát-szennyezettsége
Hajdúböszörményben, mint Magyarország majdnem minden településén magas a talajvizek nitrát tartalma. A nitrát-tartalom felszaporodását általában az állati trágya talajra szórása okozza, de a tisztább Magyarország igényének kimondásakor nem mehetünk el a Magyarországon sajnálatosan meghonosodott derítőgödör-építési szokások mellett sem. A derítő falát sok helyen lecsapott aljú sörösüvegekkel bélelik ki, így a szennyvíz szinte szabadon terül szét a derítőt használó szomszédai alatt és szivárog a talajvízbe, amíg őt a szomszédja szennyezi hasonló módon. Ez az évtizedekig elnézett közmegegyezés nem csak bumeráng-hatásával ártalmas végső soron az egész országra, de a környezetvédelemről szóló 1995. évi LIII. tv. hatályba lépése óta jogszerűtlen is. A KvVM örömmel észleli a gazdálkodó szervezetek és az egyének egyre gondosabb és felelősségteljesebb környezeti magatartását. Bár a lakossági szennyezések megelőzése és elhárítása a legtöbb esetben önkormányzati feladat, a minisztérium támogatja az ipari szereplők mellett a lakosság jogkövető magatartásának tudatos kialakítását.
A már bekövetkezett, nagy mértékű nitrát-szennyeződések felszámolására nincs sem mód, sem módszer. Az unió által támasztott környezetvédelmi követelmények megvalósítása azonban belátható időn belül ígér egészséges háztartásokat. Az egészségre ártalmas szennyezés szervezetbe kerülését a fúrt kutak kiváltása közüzemi ivóvízhálózattal, a további szennyezéseket a csatornázás és a korszerű szennyvíztisztítás valamint a környezetkímélő állattartás oldja majd meg, Hajdúböszörményben is. (Hajdúböszörményben a lakások 84 százaléka van az ivóvízhálózatra kötve, még a csatornahálózatra csak egynegyede.)
A kármentesítés módja és fedezete
Magyarországon több tízezerre tehető a Hajdúböszörményihez hasonlóan szennyezett területek száma. A közvélemény figyelmét alkalmanként felkeltették ugyan a kivonuló szovjet csapatok által hátrahagyott létesítmények környezeti veszélyeiről, a garéi veszélyes hulladék ártalmatlanításáról, a Metalloglobus Rt.-nél kialakult helyzetről és legutóbb a hajdúböszörményi szennyezésekről adott eseti sajtóhíradások, az azonban kevéssé ismert, hogy az örökölt veszélyek feltérképezése az 1996-ban elfogadott Országos Környezetvédelmi Kármentesítési Program (OKKP) által megfogalmazott rendben, prioritási lista szerint folyik. A kármentesítés anyagi fedezete egyrészt a „szennyező fizet” elvének alkalmazása, amely szerint a mentesítés költségeit a környezetkárosító fizeti. Másrészt a Környezetvédelmi Alap Céltámogatás (KAC) keretéből elsőbbséget élveznek a használaton kívüli ipari telepek környezeti mentesítését célzó beruházások, mely támogatásokkal jelentősen javul az adott település környezeti állapota is.
A KvVM ezen túlmenően a felügyelőségek további megerősítésével biztosítja a szak- és jogszerű kármentesítési munkát.
A minisztérium Hajdúböszörmény környezeti gondjainak enyhítésére felajánlja, hogy a közeljövőben megmintázza a város területén kialakított 24 db talajvíz-megfigyelő kutat. A KvVM segítséget nyújt az önkormányzatnak a hatósági nyilvántartási rendszer vezetésére vonatkozó kötelezettsége teljesítésében.
A minisztérium rendkívül fontosnak tartja azt a munkát, amely a jogkövető, környezetét és saját egészségét tudatoson óvó civil közösségek kialakulásához vezet és mely munkában a minisztérium mellett óriási szerep hárul az önkormányzatokra is. E munkában kívánunk segíteni szakértőink tapasztalatainak felajánlásával és készülő programjaink átadásával.
Európa = tisztább Magyarország
Az EU-csatlakozással járó környezetvédelmi feladatok teljesítése tisztább Magyarországot ígér: a jogharmonizáció jegyében módosított Vízgazdálkodási törvény minden kétezer fő feletti települést a szennyvizek közműves elvezetésére és tisztítására, illetve ártalommentes elhelyezésére kötelez.
A kormány által jóváhagyott Nemzeti Szennyvíztisztasági Program 1472 településen írja elő a szennyvíztisztítást és a csatornázást, melynek összköltsége 850 milliárd forintra tehető.
A Magyarországra háruló költségek és az óriási fejlesztések időigénye miatt az EU a program teljes körű befejezésére 2015-ig adott átmeneti mentességet. Ezen belül 2008-ig kell befejezni a programot az érzékeny befogadók (Balaton, Velencei-tó, Fertő-tó), 2010-ig a 15 000 lakosnál nagyobb városok és 20015-ig a 2000 és 15 000 közötti lakost számláló településeken.
Csatlakozásunkat követően az eddigieknél nagyobb támogatásra számíthatunk az EU Kohéziós és Strukturális Alapjaiból. Ismereteink és várakozásaink szerint az Európai Unió a szennyvíz és csatorna beruházások mintegy 25 – 30 százalékát állja.
2003.03.05.
