A Tihanyi Belső-tó partján nagy építkezésbe kezdett a helyi önkormányzat. Vendéglőt, szabadtéri színpadot építenek, kétszintes épületekkel, a környezetvédelmi felügyelőség hozzájárulása nélkül. Az építkezők állítják, hogy erre nem is volt szükség, elegendő a természetvédelmi hatóság engedélye. A helyiek szerint egyes politikusok gazdasági érdeke az építkezés, nekik pedig marad a zaj és a tájrombolás.
Koratavasz Tihanyban. Az apátság melletti hegyoldalon virágzó mandulafák, gyulladt szélű nádasok a napsütésben úszó magyar tenger körül. Ilyenkor még minden csendes a Balaton környékén, nem zajonganak turisták a XIX. századi nádfedeles vendéglőkben, zárva tartják a bazárokat is. Az apátságnak hátat fordítva azonban furcsa zaj csapja meg az ember fülét. A lenyűgöző Tihanyi Belső-tó partján hatalmas építődaru gémje forog, munkagépek, ácsszekercék kalapálása töri meg a csendet. A látvány sem kevésbé megdöbbentő. Az eddig szinte érintetlen tájban kétszintes, félkész téglaépületek állnak, betonvasak ágaskodnak az ég felé.
Falugondnokság, gazdasági épületek, raktárak, műhelyek épülnek, a lapostetőn meg szabadtéri színpad létesül – tudom meg Tóth László építésvezetőtől. Lesz itt zöldtetős terasz, büfé és több mellékhelyiség, hogy kiszolgálhassák az előadásokra érkező vendégeket. A továbbiakról kérdezzem a Falugondnokságot és az önkormányzatot, ők végeztetik az építkezést – hárít el, amikor a parton leégetett hektárnyi nádról, a sitt és szeméthalmokról, meg arról kérdezem, hogy egyáltalán miért kell a természet szigetén kétszintes házakat és színpadot építeni.
Válaszokat mindenhol kapok, csak valahogy elfogadni nincs kedvem ezeket. Torma Kálmán, a Falugondnokság vezetője azt bizonygatja, hogy minden évben levágják és elégetik a nádat a tópart önkormányzathoz tartozó részén, hogy megújuljon, Pintér Tibor, a helyi horgászegyesület és a helyhatóság által létrehozott Tihanyi Belső-tó Kht. vezetője pedig állítja, hogy a sittel nem a partot kívánják feltölteni, a törmeléket elszállítják a balatonfüredi lerakóba. Környezetvédelmi hozzájárulás azonban nincs. Legalábbis hiába keresi az adatbázisban Kling István, a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója, aki szerint minden ilyen jellegű építkezéshez meg kell kérni a szakvéleményüket.
A Balatonfelvidéki Nemzeti Park viszont megadta a természedvédelmi engedélyt, mert a szakhatóság szerint a terület nem számít fokozottan védettnek, és ráadásul belterület, amelyen az önkormányzat létrehozhat közösségi létesítményeket. Gál Róbert, a nemzeti park igazgatója szerint csak az innen nem messze lévő Külső-tó méltó a szigorú védettségre, a Belső-tó nem felel meg az erre vonatkozó feltételeknek. A nemzeti park évente 100 millió forintot költhet természeti értékek megvásárlására, de idén már mintegy ezer hektárt megvásároltak jóval inkább védelemre szoruló külterületeken – fejtegeti, amikor naívan a Tihany környéki, nyugalmas táj megóvásáról kérdezem.
Hasonló választ kapok Kalotás Zsolttól, a Természetvédelmi Hivatal illetékesétől, aki megerősíti: tudomásuk szerint nincs komolyabb természeti érték a Belső-tónál, így a parton, belterületen lehet építkezni.
Az egész valahogy borzasztóan fáj. Ahogyan a tihanyi polgárok egy részének is, akik sokáig panaszkodtak, hogy tartanak az éjszakáig tartó előadások zaja, a nyugalmuk sérelme miatt, és azért, mert valójában ismét nem a falunak származik majd bevétele a létesítményből, hanem a programszervező irodáknak. Sokan azt is kifogásolták, hogy az épületek egyszerűen nem illenek a tájba, az ingatlanok és a Belső-tó környéke legalább annyit veszít az értékéből, mint amennyit nyer, egy szabadtéri színpad létrehozásával.
– Sajnos semmi közünk hozzá, hogy a Tihanyi Belső-tó partján mit építenek – mondja Varga Kálmán, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezetője, aki lapunktól értesült a már lassan egy éve tartó építkezésről. A faluban csak a Tihanyi Apátság és környéke áll műemléki védettség alatt, az egész óriási környezet nem lehet védett – jelenti ki. A szavaiból kiderül: csak az önkormányzat belátásától függ, hogy a tóparton milyen jellegű épületeket húznak fel, hogyan befolyásolják a térség küllemét.
Szabadtéri színpad eddig is minden nyáron volt Tihanyban, csak a főtéren. Felépítették, majd a szezon végén lebontották, ahogyan sok más településen, ahol a műemlék jellegű házak miatt nem lehetett önálló színházat építeni. – Minden évben négymillió forintot emésztett fel a szabadtéri színpad felépítése és bontása, és ki is nőtte magát, illetve zavarta a környék vendéglőseit és a közlekedést – magyarázza Bors István tihanyi polgármester. – Az elődöm körbe akarta építeni a Belső-tó partját, nekem viszont sikerült elérni, hogy csak a Major utca környéke legyen belterület – büszkélkedik. A polgármester szerint minden engedély megvan az építkezéshez, és nem kellett a környezetvédelmi felügyelőség hozzájárulása, csak a nemzeti park engedélye. Tájékoztatása szerint az építés 230 millió forintjába kerül az önkormányzatnak, elhasználva a kétéves beruházási költségvetését. Bors István szerint elkerülhetetlen, hogy a Balaton partján lévő települések idegenforgalmi fejlesztéseket hajtsanak végre, és programokat szervezzenek a turistáknak, és erre ez volt a legkézenfekvőbb megoldás, amelyet a képviselő-testület nagy része is támogatott. A falu vezetője elismerte, hogy rövid távon a színház közvetlenül nem jelent nagy bevételt, hiszen produkciókra adják bérbe, de szerinte közvetve sokat lendít a helyi vendéglősök és kereskedők üzletén.
A rossz nyelvek szerint ez valóban így van, főként ha az önkormányzat egyes vezetőit és a holdudvarukba tartozókat nézzük. A polgármester például érdekelt a Balatontourist Rt.-ben, amely a környék idegenforgalmának jelentős részét bonyolítja. A Tihanyi Belső-tó Kht. felügyelő bizottsági tagjaként tevékenykedő Böcs Attila, a helyi önkormányzat pénzügyi bizottságának tagja pedig az Aranyhal Kft. tagja, amely éttermi és kereskedelmi szolgáltatásokkal foglalkozik. Néhány helybéli szerint ő üzemelteti majd a büfének nevezett teraszvendéglőt a tó partján. Bors István ellenben állítja: eddig még csak a színházi produkciók fellépőivel folynak tárgyalások. Lesz prózai műsor Básti Juli és Puskás Tamás előadásában, a vendégek Rossini operáját és Mikó Istvánt is meghallgathatják a tó mögött lemenő nap igézetében. A helyieket pedig majd meggyőzik a lakossági fórumokon.
Magyar Nemzet 2003.04.03.
