A hat évre szóló Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogramot (NEKAP) 1997-ben, a 2. Környezetvédelmi és Egészségügyi Miniszteri Konferencia ajánlása alapján, a Nemzeti Környezetvédelmi Program keretében, de önálló programként fogadta el az Országgyűlés.
A legutóbbi, 2001-2002-es időszakról szóló nyilvános beszámolóra április 10-én került sor a Fodor József Országos Közegészségügyi Központban.
Bevezetőként Dr. Ungvári György, országos tisztifőorvos beszélt a környezet-egészségügy állapotának alakulását vizsgáló kutatások iránti igényről, melyre a következő NEKAP-nak ki kellene terjednie; valamint a hazai környezet-egészségügy jelentőségét igazoló közelgő eseményekről (Európai Környezetvédelmi és Egészségügyi Miniszterek Értekezlete 2004-ben, Kormányközi Kémiai Biztonsági V. Fórum). A NEKAP hibájaként említette, hogy kissé túlzottan a tudományos kutatások irányába hajlott, ezzel szemben látványosabb akcióprogramokra lenne szükség, valamint a kutatások eredményeinek nyilvános bemutatójára. Kiemelte annak fontosságát, hogy a következő időszakban mindenképpen a fenntartható fejlődés szívét jelentő jövő generáció legyen a NEKAP motorja, illetve ismertette a környezetvédelem, az egészségvédelem és a munkavédelem kapcsolatrendszerét. A továbbiakban nem győzte kellően hangsúlyozni a primér prevenció (a kórokozók szervezetbe jutásának megakadályozása) fontosságát annak érdekében, hogy a betegségek előretörését meggátoljuk. Ez a társadalom életminőségének javulása mellett gazdasági szempontból is kifizetődő. Természetesen nem olyan látványos az eredménye, hiszen számos betegség a hosszú lappangási idő miatt még csak sokára fog visszaszorulni, de a jövő generáció érdekében már most hozzá kell kezdenünk ennek megerősítéséhez.
Misz Irén Irisz, környezetegészségügyi miniszteri biztos a maga és Kóródi Mária környezetvédelmi miniszter nevében köszöntötte a résztvevőket. A környezet-egészségügyi akcióprogram véleménye szerint ismertté vált az országban, két tárca is közös ügyének tekinti. Ez azonban még nem elég, hiszen nincs olyan ágazati terület, mely ne volna érintve benne. Ehhez szemléletváltásra van szükség. Az orvostudomány fejlődése elvezetett az ember legapróbb részletekig való vizsgálatáig, de most elérkezett az idő, hogy a részelemeket összerakjuk. Itt az ideje az embert a környezeti rendszer részeként, holisztikus szemléletben megközelíteni. Ezt a célt szolgálja a környezet-egészségügy.
Dr. Páldy Anna, a NEKAP koordinátora a NEKAP 2001-2002-es tevékenységét összegezte. Elsőként hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a két tárca még szorosabban működjön közre a jövőben a megelőzés hatékonyságának növeléséért. A NEKAP célja a lakosság egészségügyi állapotának javítása és egy egészséget támogató környezet kialakítása. Ennek keretében feladata volt a problémák áttekintése és a megoldási lehetőségek feltárása; együttműködés kialakítása a környezetvédelmi és más tárcákkal; helyi környezet-egészségügyi kezdeményezések felkarolása; az egészséges életmód és életkörülmények kialakítására irányuló törekvések támogatása; valamint nemzetközi együttműködés. A kiemelt programok ismertetése mellett a tevékenység irányairól is tájékoztatást kapott a hallgatóság. Szerepelt ezek között adatbázisok kialakítása, térképek elkészítése, bizonyos vizsgálatok, illetve módszertant megalapozó felmérések elvégzése. Szerveztek emellett akciókat, vetélkedőket, kampányokat a megelőzés érdekében; készítettek oktatási segédanyagokat, kiadványokat és tájékoztató anyagokat. A tanulságok között említette az eredmények fokozottabb ismertetésének, jó médiakapcsolatok kiépítésének igényét; a feladatok végrehajtásában az ágazatközi részvétel biztosítását; a helyi környezet-egészségügyi programok támogatásának szükségességét; valamint a nem-kormányzati szerepvállalás növelésének feladatát. A jövő feladatai között említette a környezet-egészségügyi indikátorok rendszerének továbbfejlesztését, valamint a 2004-ben hazánk által vendégül látandó negyedik miniszteri konferenciára történő előkészületeket.
Ungvári György hozzászólásában emlékeztetett arra, hogy az Egészség Évtizedének „Johan Béla” Nemzeti Programja a NEKAP mellett is tartalmaz önálló környezet-egészségügyi részt, kölcsönösen kiegészítvén egymást. A továbbiakban utalt a közeljövő feladatai között a lakóépületek azbesztmentesítésének időszerűségére, illetve szakmai megoldások szükségességére a kutyapiszok elleni küzdelemben.
Vaskövi Béláné dr. a lakossági NO2 és benzol-expozíció meghatározását célzó programot ismertette. A vizsgálatokat Budapest különböző szennyezettségű városrészeiben végezték. A vizsgálatok technikai részleteinek ismertetését követően az eredményekről is információt szerezhetett a hallgatóság. A következtetések között szerepelt, hogy a forgalmas útvonalak mentén fontos lenne a légszennyezettség csökkentése a lakossági expozíció mérséklése érdekében. Kérdésre válaszolva elismerte, hogy a mérési eredmények jóval fejmagasság felett mért adatokból származnak (mert ilyen magasságban a mérőműszert rongálástól, lopástól jobban lehet védeni), s a gyermekek valóban jobban ki vannak téve a légszennyezettségnek.
Dr. Varró Mihály a lakóbelsőtéri kockázati tényezők vizsgálatát végző programot és eredményeit ismertette. A program célja az volt, hogy feltárják viszonylag tiszta környezetben, nemrégiben épült házakban a belső terek kockázati tényezőit (illékony szerves vegyületek és háziporatka). A kutatásokat általános iskolások körében végezték kérdőíves felmérés, illetve egészségügyi és lakótéri vizsgálatok segítségével. Az eredmények között az előadó hangsúlyozottan kiemelte, hogy a fürdőszobai penész szignifikáns tényező volt a légúti megbetegedések, különösen az asztma esetében.
Dr. Kádár Mihály a víz és az egészség kapcsolatát vizsgálta a NEKAP egyes programjainak tükrében. A programok közül elsőként a Bács-Kiskun megyei magánkutak arzéntartalmának vizsgálatát említette. Az eredmények szerint jelentős koncentrációban találtak arzént az 5-15 méteres kutakban. A program eredményeiről tájékoztató kiadvány készült a lakosság részére. A következő program a giardia és a cryptosporidium (a járványos és hasmenéses megbetegedések felelősei) kutatására irányult. Ezek a szennyvizekkel, illetve az ürülékekkel kerülnek a vízbe, s eltávolításuk hagyományos tisztítási technológiákkal nem lehetséges. A mintavételezés területén jelentős volt előfordulásuk aránya. A tervek között szerepel a felmérés kiterjesztése országos szintre. Szerepelt még a programok között a kékalga toxinjának kutatása, egy új, olcsóbb kimutatási módszer kidolgozása által; illetve az Ipoly hazai mellékfolyóinak vízminőségét vizsgáló kutatás, melynek eredményeként kiderült, hogy ezek a vizek nem jelentenek jelentős szennyezőforrást a folyóra nézve. Utolsóként említette a Balaton vízminőségének és a csapadékbemosódás kapcsolatának elemzésére irányuló kutatást. Az eredmények értelmében a déli és az északi part között különbség mutatkozott a vízminőségben egy-egy esőzés után. A vizsgálatok a madárürülékek lehetséges vízminőségre gyakorolt hatására is kiterjedtek, s pozitív eredményt kaptak.
Erdei Eszter a klímaváltozás környezet-egészségügyi vonatkozásaival foglalkozó kutatásokról számolt be. Ezek a kutatások foglalkoztak a sztratoszférikus ózonréteg csökkenésével, a globális felmelegedés egészségkárosító hatásaival, a nitrogén-terhelés növekedésével, a biológiai sokféleség gyorsuló csökkenésével, illetve az invazív fajok fokozott elterjedésével. A program során vizsgálták a hőmérséklet változásának hatását a napi halandóságra, az UVB sugárzással összefüggő betegségekre (melanoma és szürkehályog), a vektor közvetített megbetegedésekre (kullancs terjesztette enkefalitis és Lyme-kór), valamint az aeroallergén növényfajok pollenprodukciójának változására. A halálozási vizsgálatok során külön csoportot képeztek a szív- és érrendszeri, valamint a légzőszervi halálozásokat, míg az UV sugárzás mérésekor a napfolttevékenységnek is figyelmet szenteltek. A kutatások eredményeit a későbbiekben előrejelzésekre tudják majd hasznosítani.
Matyasovszky Katalin a perzisztens klórvegyületek női tejben történő környezet-egészségügyi vizsgálatának eredményeit ismertette. A bevezetőből megtudhattuk, hogy a női tej a perzisztens klórvegyületek egyik legjobb indikátora, ezért használták ezt a vizsgálatok során. E vegyületek szervezetben lévő mennyiségére a környezeti hatások mellett a táplálkozási szokások is befolyással vannak. Az eredmények alapján ilyen vegyületeket nagyobb mértékben találtak a halat, tejet rendszeresen fogyasztók, illetve a gyógyszert nem szedők és nemdohányzók tejében. A DDT előfordulása a mezőgazdasági területeken, míg a PCB az ipari területeken élők tejében volt gyakoribb, vagy nagyobb arányú. A későbbiekben az eredményeket a kismamák táplálkozási tanácsadásában is hasznosítani tudják. Mint megtudhattuk, bár hazánkban a DDT már régen betiltott, környezeti tényezők közvetítésével, szülőktől „örökléssel”, illetve távol-keleti fűszerekkel szervezetünkbe kerülhet.
Prof. Dr. Köteles György a környezeti sugárbiztonság hazai rendszeréről, az ezen a területen végzett kutatásokról beszélt. A hallgatóság megismerkedhetett a sugárforrások és a sugárvédelmi csoportok felosztásával, illetve a sugárbiztonság elemeivel. A kutatások eredményei közül az előadó kiemelte, hogy a kis dózisú sugárzások esetén a regenerációs képesség nagyban függ a szervezet biológiai állapotától, ami viszont antioxidánsok hatására (például C-vitamin) javítható. Beszélt arról, hogy foglalkoztak a mobiltelefonok sugárzásával is, mellyel kapcsolatban hamarosan egy német nyelvű kiadvány magyar fordításának kiadását tervezik.
Dr. Páldy Anna a környezet-egészségügyi információs rendszer továbbfejlesztéséről számolt be előadásában. A vizsgálatok célja a megbetegedések és halálozások tér és időbeli halmozódásának kimutatása, a pontszerű források egészségre káros hatásainak vizsgálata, valamint jelenségek térbeli kapcsolódásának ábrázolása. A rendelkezésre álló adatbázisokból egy program segítségével állítják elő a szükséges térképeket, melyekhez szakértői értékelés is adható. Ezek előállítására több példát is mutatott az előadó. A módszerek alkalmasak egészségi jelenségek tér és időbeli vizsgálatára, valamint a jelenség és környezeti kapcsolatainak vizsgálatára.
A nap utolsó előadója Dr. Lilik Ferencné volt, aki a környezet-egészségügy oktatásának területén szerzett tapasztalatairól számolt be. A program Győr-Moson-Sopron megyében zajlik és kiemelt célja, a szemléletformálás mellett, hogy több területet integráljon egyszerre, illetve folyamatosan tovább építhető legyen. A modelleket tehát az egymásraépítés jegyében alakították ki, s további hasznosításra kínálták fel. Tapasztalatuk szerint az egyes akcióprogramok akkor lehetnek igazán sikeresek, ha nevelési programok is kapcsolódnak hozzájuk. A gyermekek fogékonyak az akcióprogramokra, s a megszerettetés már maga szemléletformálás. Az előadásban röviden azokat a témákat említette meg, melyek azóta modell értékűvé váltak. Ilyen volt az óvodai szelektív hulladékgyűjtés és újrapapír előállítás; iskolai szinten terepre vitték a környezet-egészségvédelmi órákat, összefüggést teremtettek a nyelvtanulás és az egészségvédelem között, illetve megkezdték a kistérségi koordinácó kiépítését. A kulcsemberek kompetenciájának fejlesztése témakörben további területekkel foglalkoztak, illetve kiadványokat, szakmai anyagokat, módszertani gyűjteményeket jelentettek meg.
A zárszóban további hasznos hozzászólások hangoztak el. Így például erősíteni kell a NEKAP témáinak viszonyát, kapcsolatát egymáshoz; növelni kell a környezetvédő oldal érdeklődését a környezet-egészségügy iránt; valós ipari-gazdasági megoldások kialakítását kell ösztönözni és elősegíteni, hogy a fogyasztóknak valódi választási lehetőségük lehessen; erősíteni kell a társadalom egészségét, immunrendszerét ahelyett, hogy kizárólagos mumusnak kiáltunk ki egyes gyomnövényeket; erősíteni kell a civilekkel, az önkormányzatokkal és a médiával való kapcsolatot az egészségügy és intézményei részéről.
A Nemzeti Környezet-Egészségügyi Akcióprogramról további információk
2003.04.11.
Hargitai Katalin
