Az eset előképe: az Őrségi és a Zempléni Nemzeti park tervének elsüllyesztése
Kevesen tudják, hogy az Őrségi Nemzeti Park és a Zempléni Nemzeti Park ügye süllyesztőbe került. Ámde nem valami természetvédelem-ellenes érdekcsoport, hanem az állami természetvédelem egyes hivatalnokai juttatták őket oda. Először az 1970-es években, majd a rendszerváltás után a ’90-es évek elején mégegyszer. Érdemi indokot nem hallottam, ám a mellébeszélő álmagyarázatoknak a helyzetet nem ismerők könnyen bedőlnek.
Az Őrség esetében helyi civil természetvédőknek 6-éves küzdelemmel (1996-2002.) sikerült elérniük, hogy mégis nemzeti park lett. Ez a hatéves igen kemény és fáradságos harc azonban nem természetvédelem-ellenes érdekcsoportok ellen folyt — ilyenek nem is léptek föl különösebben határozottan — hanem (szinte) kizárólag az állami természetvédelmi apparátus egyes befolyásos hivatalnokai ellen. Egyedül ők fejtettek ki erőteljes ellenállást.
Az 1973 óta, majd 1991-ben újra tervezett Zempléni Nemzeti Park ügyét továbbra is süllyesztőben tartják. A vidék természeti, táji értékei rohamosan pusztulnak. (Személy szerint nem tudok szabadulni a gondolattól —, hogy az Őrség esetéhez hasonlóan — éppen a természetvédelmi bürokrata ellenlobbi emberei számítanak erre a pusztulásra: „legalább nem kell Zempléni NP-ot létrehozni, hiszen hovatovább értelmetlenné válik”. (Az Őrségben azonban mégis sikerült időben kikényszeríteni érdemi lépést.)
Kísértetiesen megismétlődni látszik az Őrség és Zemplén esete a Rába Nemzeti Park ügyében. A Rába egyik legértékesebb ökológiai folyosónk, Nyugat- és Közép-Európa egyik legépebbnek megmaradt folyója. Ám ezer veszély leselkedik rá. Már régen védettnek, sőt nemzeti parknak kellene lennie a teljes magyarországi Rába-szakasznak, ahogy a teljes magyarországi Dráva-szakasz is védett, és 1996 óta nemzeti park. Ám nincs Rába Nemzeti Park, sőt ezen különlegesen értékes folyó magyar szakaszának több mint 3/4-e nem is védett! Egy különleges ökológiai folyosót igazából csak teljes hosszában érdemes védelem alá helyezni, különben bármikor megszakadhat lényege: folyosó jellege szűnik meg.(Ezért is védett a Dráva teljes magyarországi szakasza.)
Komolytalan mellébeszélés, hogy ezzel „túl sok” védett területe, „túl sok” nemzeti parkja lenne hazánknak. A világ némelyik országának 40%-a nemzeti park. Németország 22%-a védett terület, Magyarországnak csak 10 %-a. Tehát van mit bepótolnunk.
2003. márciusában a környezet- és természetvédők országos találkozóján a küldöttek ellenszavazat nélkül javasolták, sőt sürgették hivatalos kezdeményező beadvány formájában, hogy
haladéktalanul induljon meg a teljes magyarországi Rába-szakasz természetvédelmi oltalom alá helyezése; ezt követően haladéktalanul a teljes magyarországi Rába szakasz nemzeti parkká és/vagy új típusú bioszféra rezervátummá nyilvánítása.
Ez a nemzeti park ne bürokratikus nemzeti parkjaink számát szaporítsa, hanem — többi nemzeti parkunkkal ellentétben — kapjanak benne központi szerepet a civil természetvédők.(Új típusú bioszféra rezervátum pl. a németországi Rhön Bioszféra Rezervátum. Az ilyen új fajta bioszféra rezervátumokban döntő szerepe van a természetközeli gazdálkodásnak és a lakosság bevonásának a gazdálkodási és természetvédelmi munkába. Magyarországon sajnos ilyen új típusú bioszféra rezervátum még nem alakulhatott a természetvédelmi bürokraták ellenállása miatt.)
A kezdeményező iratokat megküldték a környezetvédő szervezetek:
• Markovics Tibornak (Őrségi Nemzeti Park), a Rába egyik természetvédelmi „gazdájának” és
• Kárpáti Lászlónak (Fertő-Hanság Nemzeti Park), a Rába másik gazdájának.
• Megkapta a környezetvédelmi miniszter is.
Nincs tudomásom, hogy az eltelt év alatt bármilyen lépés történt volna, bármilyen érdemi válasz érkezett volna a közérdekű állampolgári javaslattal kapcsolatban. Már önmagában ez a tény törvénysértő.
Markovics Tibor pert indított ellenem és 850 ezer forint „kártérítést” követelt mert többek között azért is bíráltam, mert véleményem szerint korábbi beosztásában semmit sem tett az Őrségi Nemzeti park ügyéért, sőt hátráltatta azt, és felelős számos érték pusztulásáért. E vonatkozásban teljesen — és különben is 90%-ban — elvesztette a pört.
Most megkérdezem Markovics Tibortól a nyilvánosság előtt:
Tévedek, amikor az a véleményem, hogy súlyos felelősség terheli őt a következőkért?
• A magyarországi Rába-szakasz legnagyobb része még mindig nem nemzeti park.
• A magyarországi Rába-szakasz, ez a különlegesen értékes folyónk legnagyobb része, mintegy háromnegyede még csak nem is védett.
• Fokozottan védet szakaszai pedig egyáltalán nincsenek.
• Törvénysértő módon érdemben nem foglalkozott a civil szervezetek védetté nyilvánítást kezdeményező közérdekű állampolgári javaslatával.
• Ha a Rába Nemzeti Park létrejön, ismét pert indít ellenünk Markovics úr, ha emlékeztetjük a közvéleményt fönti mulasztásaira?
2004. febr. 9.
Kiszely Károly
az Őrségi Nemzeti Parkot és a Rába Nemzeti Parkot kezdeményező mozgalom elindítója
