A százhalombattai két új mérőállomás, illetve a hét Csepel-szigeti település levegőjét mérő mobil – jelenleg Szigetújfaluban –felállított állomás átadásával immár 59 automatikus monitorállomás üzemel az országban.
A százhalombattai mérőrendszer üzembe helyezésével egyben lezárult az országos fejlesztési program, hiszen a légszennyezettségi mérőhálózat kiépítettsége immár megfelel az EU által elvárt színvonalnak, és eleget tesz a hazai jogszabályokban előírt követelményeknek is.
Az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat (OLM) fejlesztéséhez a központi költségvetés több mint 476 millió forintos támogatást biztosított, három PHARE projekt révén 849 millió forintot költöttek erre a célra, az önkormányzatok 15 millió forinttal, a gazdálkodó szervezetek pedig 160 millió forinttal segítették a mérőhálózat kiépítését. A jelenlegi hálózat – amelynek keretében a monitorállomások mellett 200 mérőponton szakaszos mintavétellel végeznek légszennyezettségi vizsgálatot – kiépítésének költsége összességében meghaladta az 1 milliárd 247 millió forintot.
A környezetállapot folyamatos ellenőrzését, a lakosság tájékoztatását a levegőminőség aktuális állapotról, valamint az állapotváltozások nyomon követését a mérőrendszerek biztosítják. A levegőtisztaság-védelmi jogszabályok meghatározzák az alkalmazandó mérési módszert, a mérőhelyek számát, a mérendő komponensek fajtáját, de az adott helyen a területileg illetékes hatóságok döntik el a környezetvédelmi és az egészségvédelmi szempontok alapján, hogy a mérőhálózat milyen kiépítettségű legyen.
A légszennyezettségi mérőhálózatok üzemeltetése és fejlesztése 2002-től a környezetvédelmi tárca feladata. A mérőhálózat kiépítése mellett az elmúlt években megújult a hálózat informatikai rendszere is, így teljessé vált az adatok nyilvánossága, részben a helyi, közvetlenül érintett lakosság számára, de az interneten keresztül minden érdeklődő számára on-line is elérhetők az információk.
Százhalombatta térségében már a 1970-es évektől jelezték a környezetvédelmi és egészségügyi vizsgálatok a kifogásolható levegőminőséget. A városban, illetve az uralkodó szélirányban fekvő több településen a két ipari nagyvállalat – a MOL Rt és a Dunamenti Erőmű Rt – kibocsátásainak meghatározó szerepét igazolták az 1980-as és ’90-es évek célvizsgálatai. Az 1990-es években végrehajtott lényeges technológiai korszerűsítésekkel mindkét vállalat mérsékelte légszennyező kibocsátását.
Százhalombatta és környezetének levegőminőségének ellenőrzésére 1998-ban 4 állomásból álló mérőhálózat kiépítésére vonatkozó szakmai javaslat készült. A megvalósítást a források korlátozottsága miatt ütemezni kellett.
A szennyezőanyagok terjedése miatt a Csepel-szigeten több település élt panasszal a százhalombattai kibocsátások miatt. A települések önkormányzataival több esetben történt egyeztetést követően 2003-ban született megegyezés a KvVM-ben, hogy a szigeti települések ellenőrzéséhez mozgatható mérőrendszert alakítanak ki, amelyet kétévente más településen helyeznek el. Az első állomás Szigetújfalu, ahonnan 2006-ban Tökölre kerül majd a mobil mérőállomás.
A hálózat első százhalombattai eleme – a város lakónegyedében létesített monitorállomás – a KvVM által biztosított forrásból 2002-re megvalósult. Ez a monitorállomás folyamatosan ellenőrzi a város levegőminőségét meghatározó légszennyező komponensek koncentrációját. A fejlesztési tanulmányban meghatározott további ütem – Százhalombattán újabb két merőállomás, illetve egy kijelző, valamint Szigetújfaluban egy mérőállomás és egy kijelző monitor – megvalósítására jelentős helyi támogatással kerülhetett sor. A MOL Rt-vel 2002-ben, a Dunamenti Erőmű Rt-vel 2003-ban kötött a KvVM együttműködési megállapodást a beruházás elvégzésére és a kiépített mérőrendszer üzemeltetésére.
A MOL Rt. 115,6 millió forintot, a DE Rt. pedig 60 millió forintot adott a mérőállomások kiépítéséhez, telepítéséhez, a környezetvédelmi minisztérium további 10 millió forintot biztosított, és vállalta a 3 állomás beruházásának végrehajtását, a mérőrendszer további működtetését az OLM részeként. A teljes százhalombattai mérőrendszer kezelője és üzemeltetője az illetékes környezetvédelmi hatóság, a Közép-Dunavölgyi Környezetvédelmi Felügyelőség.
