Mind ökológiai, mind pénzügyi szempontból veszélybe kerül a Balaton halállománya, ha folytatódik a halgazdálkodás privatizációja, a Balatoni Halászati Rt. leépítése. Mindez súlyosan veszélyezteti a tó ökológiai állapotát, a horgászatot, az idegenforgalmat. Még nem késő, hogy a Kormány döntsön: a Balaton a turizmus, a horgászok, a természetkedvelők és a nyaralók paradicsoma legyen, vagy a halértékesítő nagyvállalkozóké és az ingatlanspekulánsoké
A Balatoni Halászati Rt. és a tulajdonosi jogokat gyakorló környezetvédelmi tárca inkább a zavarosban halászik, minthogy a tógazdaságaiban halgazdálkodna, a Balaton állapotának javításán szorgoskodna, a horgászatot segítené munkájával. Ha nem javítanak teljesítményükön, nem szabnak új irányt a balatoni halgazdálkodásnak, a balatoni halászat olyan feneketlen zsákká válik, amely számolatlanul nyeli majd az ingatlanspekulánsokat és ismeretlen vállalkozásokat támogató, de a tó állapotán, a turizmus, a horgászok, természetszerető emberek helyzetén szemernyit sem javító adóforintokat. Idén tavasszal ismeretlen eredetű, a Balatonban tájidegen halakat telepített az Rt. a tóba, amivel a természetvédelmi és a horgászati érdekeket a környezetvédelmi miniszter és az Rt. vezetésének üres reklámkampányával szemben nem szolgálta, de súlyosan veszélyeztette.
A világon mindenfelé küzdenek a tájidegen halak behurcolása ellen és a fejlett országok óriási pénzeket fordítanak a korábbi hibák kiköszörülésére, de számos esetben e próbálkozások reménytelennek bizonyulnak. A Balaton máig legsúlyosabb problémáinak egyike a tájidegen busák betelepítése. A nemzetközi természetvédelmi egyezmények védelmét élvező vadvízen mégis állami támogatásból folyik a természetet veszélyeztető tájidegen halak telepítése. Kétségkívül jó üzlet lehet mindez azon alföldi halászati nagyvállalkozóknak, akik a jelentős haltömeget eladták az akár 250 km-re található balatoni részvénytársaságnak. A nagyatádi tógazdaság kiárusítása és a sorozatos szakmai hibák miatt a 100 éves szakmai hagyományokkal és tógazdasági háttérrel rendelkező halászati társaság a történelemben először összesen 60 000 kg idegen halivadékot és tenyészanyagot kényszerült vásárolni és a tóba bocsátani. Az Rt. mindeközben rontja a horgászat és a tó helyzetét: az ökológiai halászatot visszafogja, nem foglalkozik a törpeharcsa, ezüstkárász állomány mérséklésével, a busát nem halássza hatékony módszerekkel. A tóba a számos horgász egybehangzó véleménye szerint 25 helyett 10-15 dkg-os, visszamaradott, nem megfelelő egészségi állapotú tenyészhalakat telepítenek.
Mindeközben a nyilvánosságtól elzárva megkezdődött az Rt. ingatlanvagyonának privatizációra történő előkészítése, kiszervezése egy Kft.-be. Szemes és Fonyód telepeit bezárták, felszámolták. (Forgalmi értékük jócskán meghaladja a 200 millió forintot.) A több, mint 100 éves telepeknek fontos szerepük lenne a halállomány javításában, a horgászturizmus fejlesztésében, de -úgy látszik- inkább az ingatlantranzakciókban szánnak szerepet nekik. Mind ökológiai, mind pénzügyi szempontból veszélybe kerül a Balaton halállománya, ha folytatódik a halgazdálkodás privatizációja, a Balatoni Halászati Rt. leépítése. Mindez súlyosan veszélyezteti a tó ökológiai állapotát, a horgászatot, az idegenforgalmat. Még nem késő, hogy a Kormány döntsön: a Balaton a turizmus, a horgászok, a természetkedvelők és a nyaralók paradicsoma legyen, vagy a halértékesítő nagyvállalkozóké és az ingatlanspekulánsoké.
A Fidesz Zöld Tagozata mindezért felszólítja a Kormányt, hogy szüntesse meg a Balaton régiót sújtó csapásait az útdíjtól a turizmus támogatásán keresztül a tó ökológiai állapotának leépítéséig, hozza nyilvánosságra az ingatlanhasznosítás ügyében végzett igazgatósági vizsgálatokat és határozatokat, a halvásárlási szerződéseket. A Balatonra az országnak és régiónak ugyanis nem feneketlen üzleti pénznyelőként, hanem gazdag természeti kincsként van szüksége.
Budapest, 2004. október 28.
