1893-ban érkezett meg a Budapesti Állatkertbe az első víziló. A legendás Jónás nevű állat érkezése óta eltelt 111 év során folyamatosan élt legalább egy víziló a magyar főváros állatkertjében. Az évek során összesen negyvenhat nílusi víziló élt Budapesten, közülük harminckilenc állat itt is született.
November 12. Jónás napja. A név héber eredetű, görög, illetve latin közvetítéssel került a magyar nyelvbe, és eredetileg galambot jelent. A legtöbb embernek állati vonatkozásban mégsem a galamb jut eszébe a Jónás név hallatán, hanem az ószövetségi „cethal” (a bibliai Jónás története kapcsán), valamint nekünk magyaroknak a víziló. Pedig ma már nagyon kevesen élnek azok közül, akik a Jónás nevű vízilovat élőben látták.
Jónás, a Fővárosi Állat- és Növénykert első vízilova 1893-ban érkezett Budapestre. Előzőleg néhány évig a Berlini Állatkertben lakott (nevét is ott kapta), eredetileg azonban a Felső-Nílus vidékén fogták be az 1880-as években, amikor Jónás még csak kétéves volt. Budapesten csaknem negyedszázadon át láthatta a közönség, az akkorra már tekintélyes korú állat ugyanis 1917 novemberében pusztult el. A huszonnégy budapesti év során országszerte ismertté vált a neve, az Állatkertbe vidékről felrándulók Jónást ábrázoló képeslapon számoltak be fővárosi élményeikről, mi több, számos irodalmi műben is megemlékeztek róla.
Bár Jónás pusztulása óta már 83 év eltelt (igaz, később néhány víziló szintén ezt a nevet kapta, megkülönböztető római számmal, mint az uralkodóknál), neve mind a mai napig él a köztudatban. Április elsején még ma is gyakori, hogy a tréfás kedvű emberek munkatársuk asztalán „Jónás úr kereste, és visszahívást kér” tartalmú üzenetet hagynak, az Állatkert telefonszámát megadva. Telefonközpontunk ilyenkor több tucat hívást regisztrál, amelyben „Jónás urat” keresik. Jónáson kívül egyébként még számos jeles víziló élt Budapesten. Az Arany nevű nőstény az évek során tizennégy utódot hozott a világra, és ezzel a világ egyik legtermékenyebb vízilovának címét is kiérdemelte. A szaporulat jól jött az Állatkertnek, mert a két Világháború között ezek az „aranyborjak” jelentették az állatcserék „valutáris alapját” (az 1929. májusában született és Tyutyu V. néven törzskönyvezett vízilóborjúért például két csimpánzt, két szarvast és egy pávát adtak cserébe). Ugyancsak nevezetes víziló volt Arany egyik lánya, név szerint Kincsem, aki 45 évig lakott az Állatkertben, és 11 borjat hozott a világra.
Az elmúlt 111 év során összesen 46 nílusi víziló élt Budapesten, s közülük 39 állat itt is született. A rendszeres víziló-szaporulat egykor Állatkertünk specialitása volt, és az itt született állatok lényegében a világ minden tájára eljutottak. Nemcsak a közeli Bécs, Belgrád és Prága állatkertjeibe, hanem például az észak-koreai Phenjanba, vagy az uruguayi Montevideoba is. Ennek megfelelően a budapesti víziló-dinasztia leszármazottai még ma is számos állatkertben megtalálhatók. A franciaországi Amnéville állatkertjének ötéves vízilóhölgye például Budapesten született, a Dublini Állatkert hároméves, Heidi nevű vízilovának pedig az apai nagyapja volt budapesti születésű. De budapesti ősökkel büszkélkedhet a Bázeli Állatkert Wilhelm nevű vízilóbikája, a belgiumi Cambronban működő Parc Paradiso Emilio nevű vízilova pedig az 1912 márciusa és 1944 decembere között nálunk élt Arany szépunokája, vagyis ötödik leszármazottja.
Jelenleg két víziló – anya és lánya – él Állatkertünkben. Tücsök még 1973 április 27-én, Jusztina pedig 1994. szeptember 26-én (Jusztina napján) született Budapesten.
