Nagy bajban lehet az ország. A költségvetésből sorra hajítják ki az olyan támogatási forrásokat, amelyek eddig a holnapot meg a holnaputánt szolgálták: a környezet védelmét vagy legalábbis romlásának fékezését.
Ilyen volt a zöldtárca kezelésében működő környezetvédelmi alap is, amelyet a 2005. évi költségvetésben hiába keresnénk, pedig jó egy évtizedig működött a zöld civil szervezetek, a kutatóműhelyek, az oktatási intézmények szemléletformáló, kutató, oktató-nevelő, a veszélyeztetett állat- és növényfajokat védő tevékenységének támogatására. Szóval azokat erősítette, akik nem a “környezetvédelmi nagyberuházásokban”, hanem sokkal inkább a megelőzést célzó programokban érdekeltek. A “környezetvédelmi infrastruktúra” ugyanis csupán egy-egy környezetvédelmi probléma kezelését szolgálja, nem pedig végleges megoldását. A támogatásokból jutott még – olykor nem éppen a megelőzés logikája szerint – az önkormányzatoknak, a környezet terhelését csökkenteni szándékozó vállalkozásoknak is.
Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága tett még egy utolsó kísérletet arra, hogy legalább másfél milliárdot megmentsen a korábbi célra, de a próbálkozás csúfos vereséggel végződött. Összesen 15 képviselő akadt a Magyar Köztársaság parlamentjében, aki hajlandó volt az igen gombot megnyomni. Ezzel szemben parlagfűirtásra “sikerült” előkeríteni több mint egymilliárd forintot. Pedig botanikus szakemberek váltig állítják, hogy, miként a neve is mutatja, az Ambrosia csak a megbolygatott, majd parlagon hagyott földterületeken burjánzik. Ha néhány évig végre békén hagynák a “fertőzött” területeket, bebizonyosodna, hogy eltűnik a növény, és átadja a helyét más őshonos társainak. Arról ne is beszéljünk, mi lenne, ha végre allergiakutatásra fordítanánk ugyanezt az összeget. Ne adj’ isten, még arra is fény derülne: mi a valódi oka az egyre szaporodó allergiás megbetegedéseknek. Persze a megelőzés itt sem hoz anynyit a konyhára, nem lehet olyan jól “kommunikálni” a választók széles tömegeinek.
A zöldszervezetek nemrég beadványnyal fordultak a miniszterelnökhöz, mert jövőre teljesen megszűnik a megújuló energiaforrások hasznosításának támogatása is. Létezik ugyan olyan pályázati lehetőség, amely hozzáférést biztosít EU-s forrásokhoz, de ebből éppen a kis- és közepes léptékű, helyi programok rekednek ki. A kormányzat azzal a felkiáltással vonul ki a környezetvédelmet szolgáló támogatási rendszerekből, hogy ott az unió, majd az támogat benneteket. Igen ám, de az unió csak a nagy, regionális projekteket támogatja, a megelőzést szolgáló, a környezetet valóban kímélő helyi programok nemigen érdeklik. Komoly veszélyeket rejt magában ez a kormányzati magatartás. Könnyen lehet, hogy Brüsszel néhány év múlva megoldhatatlan feladatok elé állít bennünket azáltal, hogy saját fenntarthatatlan “környezetvédelmi infrastruktúráját” szeretné a csatlakozó országokra ráerőltetni. A megvalósítást ugyan támogatja, de a fenntartás költségeiből, köszöni, nem kér. Ez majd a befogadó ország intézményeire – és azokon keresztül lakosságára – fog hárulni.
Az Európai Unióban is komoly csaták zajlanak a megrögzött növekedéspárti és a környezet véges teherbíró képességét is figyelembe vevő erők között. A növekedést előtérbe helyező lisszaboni stratégia kudarca erős figyelmeztetést jelenthet a hazai politika számára. Érdemes lenne tehát idehaza is elgondolkodni azon, hogy nem lenne-e jó előrelátóbbnak lenni, és felkészülni arra, hogy hamarosan nem a versenyképes gazdaság lesz a legfontosabb tényező. Sokkal inkább a minden emberi tevékenység alapját jelentő természeti környezet “versenyképessége”.
Gellért Miklós a SZIKE Környezet- és Egészségvédelmi Egyesület elnöke
Az írás megjelent a nol.hu fórumában>>>>
