Már nem csak a folyó minduntalan visszatérő habzása háborítja fel a Rábáért aggódó természetvédőket. Az Őrségi Nemzeti Park területén lévő Magyarlak községnél elkészült régi-új duzzasztó miatt a zöldek újabb természeti katasztrófától tartanak.
A Rába iránt elkötelezett természetvédők kedélyét mostanában a nyugat-magyarországi Csörötnek községben lévő kisebb vízi erőműhöz épített – pontosabban: újjáépített – vízlépcső borzolja. A folyóink közül legtermészetközelibb, az ősállapotát leginkább megtartó Rábán (bizonyos szakaszai vadvízi tulajdonságúak) nem ez az egyetlen duzzasztó- és erőmű, de biztos, hogy elsősorban ennek vitatják szükségességét. Véleményük szerint sokkal nagyobb ökológiai pusztítást végez, mint ahogy az illetékes hatóságok állítják, miközben a Rábát 2002-ben az évtized folyójává nevezték ki, és tavaly óta teljes hosszában a Natura 2000 program oltalma alatt áll. A Rábából a XIX. század óta vezet csatorna Csörötnekre, ahol annak idején malomkereket hajtott a víz.
RŐZSEGÁT ÉS VASBETON
A malomhoz eredetileg tartozó rőzsegát helyén épült most az a kő- és vasbetongát, amely jelenleg legalább öt kilométer hosszan duzzasztja fel a folyót. Markovics Tibor, a Rába ezen szakaszáért felelős Őrségi Nemzeti Park igazgatója történelmi előzményekkel indokolja az erőmű létjogosultságát. A malom helyén ugyanis az 1920-as évek óta van vízjogi engedély erőműre, s az 1991-es árvízig – amikor is elmosta a folyó a duzzasztót – az eredeti rőzsegáttal terelték a vizet az üzemcsatornába. Az akkori tulajdonos Észak-dunántúli Áramszolgáltató fel is szólította a vízügyet a gát rendbehozatalára, ám a menet közbeni tulajdonosváltások miatt bő évtizedig nem került pont a duzzasztó újjáépítésének tervére. Markovics szerint a magyarlaki gát elkészültével nem történt más, mint egy korábban is meglévő műtárgy korszerű újjáépítése, ami semmivel sem magasabb, viszont ellenállóbb és időállóbb az eredetinél, és amely összhangban van a természetvédelem fő irányelveivel. A Rábáért aggódó természetvédőket viszont pont ezek a kijelentések háborították fel.
Kiszely Károly, az Őrségi Nemzeti Parkot kezdeményező mozgalom elindítója szerint éppen akkor készült el az új duzzasztó, amikor már helyreállt volna az egyensúly a folyó élővilágában, s megléte – a Rába méreteihez viszonyítva – legalább olyan mértékű beavatkozás a folyó ökológiai egyensúlyába, mint a nagymarosi erőmű lett volna a Dunán. Számára elfogadhatatlan az érvelés, hogy a jelenlegi duzzasztó helyén korábban már állt hasonló létesítmény. A rőzsegát ugyanis inkább néprajzi jelentőségű, semmint energetikai építmény volt: ökológiailag átjárható, a környezetet, az élővilágot a lehető legkevésbé zavaró gát.
Markovics Tibor természetesen nem állítja, hogy a Nemzeti Parknak szüksége volt az erőműre és az új duzzasztóra, de szerinte sokkal többe került volna, ha nem építik újjá, arról nem is beszélve, hogy az áramot termelő turbina tulajdonosa kártérítést követelhetne kieső bevételeiért. Kiszely Károly viszont álságosnak tartja a gazdaságossági érvelést a természet értékeinek megőrzésével szemben. A Védegylet lapunkhoz eljutott állásfoglalás-tervezete pedig még érzékletesebben fogalmaz: a Rába olyan külön- leges érték, mint a budai Vár vagy a Mátyás-templom. Ezek kupolájára vagy tornyára sem szabad szélturbinát szerelni, bármennyire is “gazdaságosnak” tűnne az efféle hasznosítás.
MEREDEK HALLÉPCSŐ
A Védegyletet mindemellett leginkább az építés körüli titkolózás és az a “megdöbbentő csúsztatás” háborította fel, amely szerint a duzzasztó környezetvédelmi beruházásként kapott osztrák, magyar, világbanki és ENSZ-támogatásokat. Tiltakoznak bármilyen további rábai vízlépcső építése és a már meglévők megemelése ellen, mert az vízlépcsők sorává silányítaná egyik legértékesebb folyónkat. Az kétségtelen, hogy a Nemzeti Park által támasztott azon feltétel teljesült, hogy a gáthoz úgynevezett hallépcső tartozzon, ami lehetővé teszi a vízi élővilág számára a duzzasztó átjárhatóságát. Markovics szerint a hallépcső a Természetvédelmi Hivatal tervei alapján készült, és kiválóan működik. Nem így látják viszont a természetvédők: szerintük a éppen azt a funkcióját képtelen betölteni, amire tervezték. A meredek és magas fokokkal tarkított átjárón az itt őshonos és fokozottan védett halfajok (közülük nem egy a berni egyezmény oltalmát is élvezi) képtelenek átkelni, sok halfaj számára a Rába többé nem jelent ökológiai folyosót. A hallépcsőn esetleg átjutó, gyors folyású folyókhoz szokott halak – mint például a pisztráng – pedig nem tudnak mit kezdeni a gát felső oldalán lévő, öt kilométer hosszan felduzzasztott, tószerű vízzel. Utóbbi egyébként Kiszely Károly szerint számos partfutó és zátonyon fészkelő madár élőhelyét semmisítette meg. A gát azonban nemcsak a folyami és folyóparti állatok életét teszi lehetetlenné, a vízi túrázók életét is megkeseríti. Ladó Miklós rábai túravezető folyamatosan figyelemmel kísérte a magyarlaki duzzasztó építését, s akkor megnyugtatták: lesz hallépcső és kishajócsúszda is. A csúszda viszont egyelőre nem készült el, így csak a csónakokat parton cipelve lehet túljutni a gáton. “Oda a Rába korábbi romantikája – panaszolja a túravezető. – A felduzzasztott folyó a gát fölötti szakaszán teljesen elvesztette korábbi gyors folyású, vadvízi jellegét, az alsó részén pedig alig csordogál a víz.”
HABOZÓ POLITIKUSOK
Az Őrségi Nemzeti Park a vádakkal szemben azzal védekezik, hogy – a teljes folyóhasznosítási terv keretében – a Rába több más beruházását is széles körű társadalmi egyeztetésre bocsátották, amit a WWF (természetvédelmi világalap) magyarországi szervezete bonyolított le. Kétségtelen, hogy a többfordulós egyeztető fórumokat tavasszal társadalmi “vita” előzte meg: április elején egy-egy nap állt az érdeklődők rendelkezésére öt Rába-parti városban, hogy véleményt mondjanak a folyógazdálkodási tervezetről. A hivatalos közlemény szerint a terv célja, hogy a Rába mentén a vízgazdálkodási, természetvédelmi és önkormányzati igények kielégítése egyeztetett, mindenki számára leginkább elfogadható módon történjen, ezért “nyílt tervezési eljárás” keretében vizsgálják a kérdést.
A Védegylet már említett dokumentuma szerint azonban a társadalom véleménye nemigen jelent meg. A szervezet főként azt kifogásolja, hogy a Rábát kutató, a folyót legjobban ismerő hidrobiológusok, ökológusok és természetvédők legtöbbjét meg sem hívták a fórumokra, ami eleve kizárja a valódi társadalmi egyeztetést, az Európai Unió vízkeretirányelvének megfelelő “nyílt tervezési eljárást”. A legfelháborítóbbnak pedig a magyarlaki vízlépcső felépítését tartják: azt ugyanis a folyógazdálkodási terv vitájával párhuzamosan, lényegében titokban húzták fel. Miközben egyre élesedik a vita a Rábáért aggódó természetvédők és a vízügy, illetve a nemzeti park vezetése között, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága az elmúlt hetekben rendkívüli kihelyezett ülést tartott a Rába partján. A fő vitakérdés a folyó szűnni nem akaró habzása volt. Az előbbinél sokkal inkább reflektorfényben lévő témában a bizottság egyhangú határozatot is hozott, amelyben felszólította a környezetvédelmi tárcát: lépjen fel határozottabban az Ausztriából érkező szennyeződések ellen. Turi-Kovács Béla bizottsági elnök a magyarlaki duzzasztóval kapcsolatos kérdésünkre annyit mondott: hallottak már a problémáról. Jelenleg a műszaki és környezetvédelmi adatok gyűjtése folyik, és várhatóan szeptemberben foglalkoznak újra a kérdéssel.
