A világon mintegy 2,6 milliárd ember számára nem áll rendelkezésre szükségletei kielégítéséhez megfelelő mellékhelység, de a fejlett világban elterjedt vízöblítéses WC-t nem is lehetne gazdaságilag fenntartható módon biztosítani számukra.
A WC hiánya katasztrofális higiéniai következményekkel jár és nagyban hozzájárul a fertőző betegségek terjedéséhez. Naponta mintegy hatezer gyermek hal meg az elégteleni higiéniai körülményekre visszavezethető hasmenéses megbetegedésekben. Az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak egyike megfelelő higiéniai körülményeket biztosítani 1,75 milliárd embernek 2015-ig. Vagyis a cél elérése érdekében naponta 95 ezer WC-t kell létesíteni. A legnagyobb erőfeszítésre Indiában lesz szükség, ahol 600 millió főként vidéken élő lakos számára kell megteremteni a megfelelő körülményeket. Kínában 400 millió főként városias területeken élő lakos szorul ugyanilyen segítségre. Fekete-Afrikában pedig 350 millió vidéki és városi lakos helyzetén kell javítani.
A legnagyobb probléma azonban magának a berendezésnek a kialakítása. A stockholmi Water Week konferencián összegyűlt szakértők szerint a vizeletet a széklettől elválasztó és a trágyázásra való felhasználást lehetővé tévő berendezés sokkal megfelelőbb lenne a célra a vízöblítéses vécéknél. Az utóbbiak igaz jóval kényelmesebbek, de egyben költségesebbek, környezetszennyezőbbek is és emellett túl sok vizet használnak fel. Egy ember évente 400-500 liter vizeletet és 50 liter székletet állít elő, amit 15 ezer liter vízzel lehet leöblíteni a stockholmi környezetvédelmi intézet (Stockholm Environment Institute, SEI) számításai szerint. Ehhez hozzá jön még további 15-30 ezer liter tisztálkodási, mosási és főzési célra.
A SEI szerint a jelenleg alkalmazott higiéniai berendezések sem nem elérhetőek az emberek többsége számára, sem nem nyújtanak lehetőséget egy fenntartható modell létesítésére. A megoldást a “száraz” vécé jelenthetné. A berendezés külön rekesszel rendelkezik a folyékony és szilárd melléktermékek tárolására. A széklet hamu, homok vagy mész felhasználásával dehidrálható, majd trágyázási céllal komposztálható. Ilyen berendezések már használatban vannak Vietnamban, Kínában, Guatemalában, Mexikóban és Zimbabwéban, de még olyan fejlett országokban is, mint a skandináv országok, Németország és Svájc.
Az öko-vécét azonban meglehetősen nehéz elfogadtatni az emberekkel. Először is, sokkal többet kell foglalkozni vele mint a vízöblítésessel, mivel használat után lebomlást elősegítő anyagot kell dobni bele és tartályait rendszeresen üríteni kell. Sokan egyenlőséget vonnak az öko-vécé és a szagos mellékhelység között is. Svédországban elterjedt a száraz vécék használata az üdülő- és hétvégi házakban, de még ökológiai szempontok figyelembe vételével fejlesztett városias területeken is. A fejlett világ túlnyomó részében azonban nehezen lehet tudatosítani a jelenleg alkalmazott megoldás hiányosságait.
