A civil szervezet nyílt levelet küldött Gyurcsány Ferencnek, amelyben a májusi, balatonöszödi beszéd, a hozzá fűzött értelmezések és a magyar demokrácia morális minősége iránti aggodalom alapján távozásra szólítják fel.
A miniszterelnök beszéde itt hallgatható meg.
A Védegylet nyílt levelének teljes szövege:
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Mérlegelve az Ön májusi, balatonöszödi beszédének egészét, a hozzá fűzött értelmezéseket, köztük az Önét, valamint a demokráciánk morális minőségét illető tágabb kontextust, amire Ön is hivatkozott, arra a következtetésre jutottunk, hogy fel kell szólítanunk Önt a távozásra.
Ön nem viselkedett demokrataként. Az Ön magatartása a demokrácia értelmét, erkölcsi igazolhatóságát tette kétségessé. Ön kiskorúnak tekintett minket, ennek az országnak az állampolgárait. Ön azt gondolta, tudja a megoldást ennek az országnak a bajaira, s azt vélelmezte, hogy emiatt joga van megfosztani minket a közösségi önrendelkezéstől. Ha ugyanis a hatalom eltitkolja az állampolgárok elől azokat az információkat, amelynek alapján meg tudnánk ítélni a teljesítményét, ha valaki úgy nyer választást, hogy nem mondja el őszintén, hogy megítélése szerint mit kell tenni, azzal megfoszt minket a hatalomgyakorlásról való tárgyszerű ítéletalkotás és a közös sorsunkról való felelős döntés lehetőségétől. Márpedig erre szolgál a demokrácia, s ezért magasabb rendű például a felvilágosult abszolutizmusnál. Abból indulunk ki, hogy ebben Ön is hisz, hiszen egy időben sokat hivatkozott a köztársaság eszméjére. Ha így van, be kell látnia, hogy hibázott. A demokrácia értelme ellen vétett.
Ezért kell mennie, Miniszterelnök Úr.
Ön azt mondja, egy hazug politikai közegben dolgozik, s hogy ha hazugságról beszélünk, tizenhat év hazugságairól kell beszélni. Egyetértünk. Magyarországon a köztársaság morális fundamentuma roppant meg, és hazugság lenne azt mondani, hogy ezért a mai ellenzék alapvetően más mértékben vagy más minőségben felelős, mint a mai kormányoldal. A züllöttség és a korrupció mélységes mélyen itatja át az egész hazai közéletet a hatalom csúcsaitól a helyi önkormányzatokig, pártszínektől függetlenül. S mivel a közügyekhez való hozzáállásban a példát választott vezetőink mutatják, átitatják az egyszerű polgárok mindennapjait is. Az a társadalmi morál dolgozik bennünk, amit tizenhat éve, az állami főhivatalok botrányos közbeszerzéseiről, a gondjaikra bízott kulturális vagy természeti értékeket ingatlan-befektetői csoportoknak átjátszó és ezzel pusztulásra ítélő helyi önkormányzatokról, vagy éppen a választási kampányban a törvényesen lehetséges sokszorosát propagandára költő pártokról szóló hírekből tanulunk és sajátítunk el a közösségi együttélés normáiként. Eközben ránk rohadnak a létbiztonság és az alapvető életesélyek biztosítását szolgáló közintézmények is. S bár a gazdaság növekszik, a társadalmi egyenlőtlenségek elviselhetetlenné válnak, egyrészt mert a közösség a nyomornak a közvetlen életveszélyt jelentő formái ellen sem ad hatékony védelmet, másrészt mert kétséges, hogy az egyenlőtlenségek mögött valódi teljesítménykülönbségek állnának. A köztársaság morális csődben van. A gazdasági csőd is ennek a következménye. S ebbe a szakadékba a politikai elit taszította az országot.
Beszélhetnénk most arról, hogy az Antall-kormány 1992-ben hogyan számolta fel a hatalom ellenőrzésére is alkalmas közszolgálati rádiózást és televíziózást, s ennek milyen máig ható következményei vannak. Beszélhetnénk a Tocsik-ügyről, a Horn-kormány alatt intézményesült pártkorrupcióról. Vagy arról, hogy a Fidesz hatalomgyakorlása során milyen erózión mentek keresztül az alapvető demokratikus normák. De most nem erről van szó. Most Önről van szó, Miniszterelnök Úr. Olyan még nem volt, hogy a legnagyobb közjogi hatalommal felruházott személyről mindenki számára, kétséget kizáróan nyilvánvalóvá vált, hogy közjogi felhatalmazását részben demokráciaellenes módon szerezte. Nem gondoljuk, hogy Ön rosszabb vagy hazugabb, mint mások. Ez a helyzet akkor is példanélküli. Annak, hogy hogyan oldódik meg, nagyon fontos, évtizedekre kiható következményei lehetnek a demokratikus kultúra alakulására nézve. Ha Ön miniszterelnök maradhat azután, hogy ez kiderült, akkor nem tudjuk, milyen demokratikus norma érvényességében bízhatunk még.
Magyarországon alkotmányos értelemben nincs válság. Törvényesen választott kormány irányítja az országot. Ez önmagában is érték. Másfél évtized múltán nem sok mindent hagyott meg nekünk a politikai elit a demokráciából a puszta intézményeken kívül. A működtetésükhöz normákat biztosító alapvető erkölcsi minőségek hiányában az intézmények önmagukban nem teremtenek valódi demokráciát. Ha azonban az intézmények stabilitását is elveszítjük, demokráciánk utolsó erőforrásait veszítjük el. Beláthatatlan következményei lennének, ha az utcán ki lehetne kényszeríteni egy törvényes demokratikus eljárás eredményének megsemmisítését azon a nagyon is hétköznapi alapon, hogy egyes politikusok hazudtak. De szeretnénk egyértelművé tenni, hogy a jövőben is mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ne maradhasson a hivatalában egyetlen politikus sem, akiről bebizonyosodik, hogy hazudott; azaz tisztességtelen volt.
A mostani válsághelyzet azonban jó alkalmat kínál arra, hogy újragondoljuk politikai intézményeink működését és a működésüket alátámasztó elveket. Hogyan kellene megerősíteni az ellenőrzés, az elszámoltathatóság nyilvános fórumait és a kormánytól független intézményeket? Hogyan kellene nagyobb részvételt biztosítani az állampolgároknak az őket érintő döntések meghozatalában? Hogyan lehetne erősíteni a politikai versenyt, amelyet a mai szabályok szinte teljesen kiiktatnak, úgyszólván monopolhelyzetbe hozva a meglévő országgyűlési pártokat? Hogyan kellene rendezni a pártfinanszírozás problémáját, hogy a hatalom megszerzését ne lengje be a korrupció gyanúja? Hogyan lehetséges valódi demokratikus önrendelkezést teremteni a globalizálódó gazdaságban, az ökológiai és szociális válság közepette? Ezekre és az ehhez hasonló kérdésekre kell választ találnunk ahhoz, hogy a magyar politika mély strukturális válságán úrrá legyünk.
Az államháztartási egyensúly és a Magyarország iránti nemzetközi bizalom helyreállítása elodázhatatlan feladatnak tűnik. A nemzeti valuta árfolyamának összeomlása közvetlenül sújthatja azokat az ártatlan embereket, akiknek a bőrére a politika nevű társasjáték megy. Ennek kapcsán szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy Ön már 2004-ben arra kapott megbízást a parlamenttől, hogy felelősen kormányozza az országot. Önnek nem volt joga az előző ciklusban a választási győzelem reményében elhalasztani az egyensúly visszaállítását, s ezzel ilyen helyzetbe sodorni mindannyiunkat. De ha már így történt, talán a gazdasági stabilitás szempontjából is az a leghelyesebb, ha most rögtön lemond és átadja a hatalmat egy hitelét és cselekvőképességét el nem vesztett politikustársának. Az a jogos morális felháborodás, ami megrázta ezt az egész országot, érzésünk szerint pártállástól többé-kevésbé függetlenül, ennél kevesebbtől nem nyugodhat meg.
Meglehet, Ön úrrá tudna lenni ezen a helyzeten is, hiszen az ártatlanok és garázdák között nem válogató rendőri brutalitás helyreállítja az éjszakai nyugalmat, a tüntetők pedig, hogy az Ön szavaival éljünk „előbb-utóbb megunják, hazamennek”. Ön talán miniszterelnök maradhat, ha akar. De az nagyon sokba kerülne a magyar demokráciának.
Tisztelettel,
a Védegylet
